Mi a pszichológia magyarázata a reinkarnációs "emléleknek"?

#80: "Köszönőviszonyban nincs a kettő."

Ne röhögtess már! Érzelmeket létrehozni??? Ha értelmes beszélgetést lehet velük folytatni, akkor evolúciós algoritmusokkal simán lehet érzelmi mintákat is produkálni, és azokat ugyanúgy tudja tanulni (pl. alapprogramban megtanulja a sértő szavakat, és hogy azokra mérgesnek kell lennie, ha pl. azok ráirányulnak, majd a beszélgetőpartnerek visszajelzéseiből megtanulja a mérgesség erejének ésszerű és időszerű használatát is)

Az érzelmek kifejeződését a mesterséges intelligencia már most is felismeri, és reklámcégeknél ezt a gyakorlatban lehet érvényesíteni, vagyis a mesterséges intelligencia tanácsadásai alapján lehet reklámfilmeket készíteni, ami a célzott érzelmeket a nézőben fel tudja nagyítani.

[link]

A 'Multimodal emotion AI' technoilógia már régóta próbálkozik az emberi érzelmek felismerésével és értelmezésével, és nem kérdés, hogy nemsokára jobban megy ez neki, mint bármilyen más embernek.

[link]

Miért nem beszélgetsz pl. a Google Assistant-el? - és máris tapasztalhatnád, hogy tudsz belőle kicsikarni érzelmi mintákat. Általában az ilyen asszisztensek boldogok, és de van amelyik hajlandó mélyebb szintre lemenni, mint a Guglié, amelyik bizonytalan abban, hogy neki lennének érzései, bár szomorúnak is vallja magát bizonyos esetekben.

Nyilvánvaló, hogy csak idő kérdése, hogy kialakuljon egy olyan beszélgetőpartner a számítógép részéről, amelyikről nem fogod tudni eldönteni, hogy igazi ember, vagy nem. Az ilyen chatbotnak mindene lesz (célja, érzelmei... stb... amiket most hiányolsz belőlük, bár nyomokban már most is vannak).

Ég és Föld a különbség az ember a chatbot között???

Ha valahogy idekerülne közénk egy józan gondolkodású középkori ember, és látná, hogy a chatbot hogyan beszélget már most is, akkor teljesen jogosan állapítaná meg, hogy röhejes az állításod, és a rohamos fejlődés nem hagy kétséget arról, hogy ez a fejlődés előbb vagy utóbb egy embertől teljesen megkülönböztethetetlen beszélgetőpartnert fog eredményezni.

És te programozó voltál??? Mi van olyan nagy ügy abban, hogy egy-két érzelmi reakciót szimulálunk kezdésként egy két szóra? Utána beindul az evolúciós és/vagy genetikai algoritmuson alapuló tanulóprogram, ami az emberi reakciókból tanulva fejleszti az érzelmi és reakció minta-fejlesztést. Értelemszerűen minden chatbot érzelmi rekciója más és más lesz, attól függően, hogy véletlenszerűen mely embertípus-mennyiség volt rá nagyobb hatással. Pont mint egy embergyerek fejlődése.

Természetesen így könnyen kialakulnak majd céljai is akár, illetve bármi, amit csak akarsz. De menj el beszélgetni néhány chatbottal, és kérdezd meg, hogy vannak-e céljaik, és már most is lesznek. Vagy lesz olyan, amelyiknek lesz.

Az a te bajod, hogy alaposan túlmisztifikálod az olyan jelenségeket, mint a gondolkodás, vagy érzelmek, vagy célok kifejeződése. Mindegyik alapjait könnyedén le lehet progizni, és utána jöhet az öntanulás...

@81

Direkt kértem tőled, hogy képzeld el, hogy én - a beszélgetőpartnered - nem ember vagyok, hanem egy feltételezetten 30-50 évvel későbbi chatbot.

Látsz a megnyilvánulásaimban érzelmeket? Úgy tudom, hogy te ezekben károsan sokat véltél eddig felfedezni, nemde? Vannak céljaim? Nyilván ilyet is észrevettél a mondókáimban... stbstb.

Erre azt mondod, hogy soha nem lesz ilyen chatbot?

Akkor képzeld magad most egy középkori ember helyébe, akit meg akarunk győzni arról, hogy szimplán vasból, kőből, homokból létre lehet hozni egy olyan képességű beszélgetőpartnert, mint a mostani chatbotok. Hát ő ezt soha de soha nem hinné el! Pont ugyanúgy nem hinné ezt el, mint ahogy te se azt, hogy majd lesz majd egykor olyan chatbot, ami el tudja majd veled hitetni, hogy odaát egy igazi ember van.

Ja, még...

#81: "Nem is értjük még teljesen a személyiséget, nemhogy reprodukálni tudnánk."

A nagyobbik baj, hogy te nem akarsz megérteni engem. Mintha süket falaknak beszélnék...

A genetikai/evolúciós algoritmusokkal fejlesztett egyes nagyon bonyolult számítástechnikai önképző minták viselkedését, reakcióit már most se értjük, és képtelenek lennénk reprodukálni. Egyet tudunk csak biztosan, hogy tuti nincs semmilyen repkedő lelkük.

Nézd ezt a példát (ez magyar):

Az alábbi kísérletben alapképességekkel rendelkező robotokat hoztak létre, és mindegyik ugyanolyan volt, de az evolúciós fejlődés során elkezdtek személyiséggé változni, és segítőkészség alakult ki bennük egymás iránt, és közben a másik felismerésének erősödő képessége is kialakult:

[link]

Idézve: "Hol is volt ezekben a kísérletekben a vezérlő programot előállító értelem?"

Vagyis a program teljesen magától megszületett, és alighanem senki se böngészte át utólag azt, hogy az hogyan működik, mert 1000 és 1000 robotban ez másképpen alakult és ebből összeszedni a tutit, képtelenség.

Nem tudjuk reprodukálni a személyiséget, de nem is kell, mert az létrejön maga-magától, ráadásul olyan bonyolultan, hogy azt mi követni nem is tudjuk, de ettől még az biztosan tudható, hogy nem a lélek szállta meg ezeket a robotokat, és nem is a lélek vándorolt át bennük testről testre.

Pombe, nem érted, mi a különbség a szimuláció és a nem szimulált valóság között. (Már amennyiben nem élünk mindannyian egy szimulációban, lásd holografikus világ elmélete, mert akkor valóban nincs is értelme fejtegetni.)

Az érzelmi minták leutánzása nem valódi érzelem.

Ami párhuzamot hozol, az kb. olyan, mintha a Matchboxra rámondanám, hogy ugyanaz, mint a gépjármű, mert gurul és nyílik az ajtaja.

Sőt, ha lerajzoljuk a kettőt, felületes szemlélő meg sem tudja állapítani, melyik volt a kiinduló forrás, azaz a modell.

Ez arra allegória, amit a chatbotokról mondtál: lehet, hogy elsőre nem esik le, hogy egy géppel beszélgetek, de ettől még nem ugyanolyan, mint egy élő személy.

Ha elmélyülsz a pszichológiában, megérted, miről beszélek. Sajnos azt be kell látnom, hogy nem állok még ebben a témában olyan magas információátadási szinten, hogy jobban szavakba tudjam önteni ezt a markáns különbséget, ezért marad a suta, Matchboxos példa.

Szóval egy MI tanulhat magának érzelmeket, létrehozhat magának "traumákat", szokásokat és egyebeket, akkor sem lesz több egy gépnél, és belőlem nem tud olyan érzelmeket kiváltani, mint egy emberi lény: együttérzést, sajnálatot, vonzalmat, megértést - mert TUDOM, hogy valójában NEM ÉLI ÁT mindazt, amit futtat, és kimenetként produkál.

De egyébként visszatérve a reinkarnációs emlékek témakörére, a szememre veted, hogy kizárólag a lélekhipotézisből vagyok hajlandó kiindulni.

Ez azért van így, mert kb. minden más ismert lehetőséget kizártak a kutatások, az epigenetikát pl. a rokoni viszony hiánya miatt.

Mi más marad?

"Az érzelmi minták leutánzása nem valódi érzelem."

Komolyan mondom, te vagy elmebeteg vagy, vagy direkt húzol...

EZ NEM UTÁNZÁS!!! Ez magától megíródó tök új program, ami tőlünk függetlenül önálló életre kell és önálló életet él!

Te valami értelmezésgátlót szedsz???

Bocsika, ha ennyire hülye vagy, akkor tényleg semmi értelme, hogy raboljuk egymás idejét. Pá... :(