Együttműködésre képtelen testvérrel mit lehet kezdeni?

Ne gondolkodj ezen, mert nincs rá jó válasz. Anyádék nem elég intelligensek, hogy felismerjék a manipulációt és nem szeretik, ha valaki ellentmond nekik.

Egy ismerősömnek van két lánya, elég hasonló a felállás. Az egyik egyenes a szüleivel, felvállalja a konfliktust, mindig lehet rá számítani. A másik elég korán rájött, hogy kiválóan tudja őket manipulálni azzal, ha jópofizik és sajnáltatja magát. Szerintem ki tudod találni, hogy melyik lány fogott magának pénzes pasit és kap meg a szüleitől is mindent. A másik jó, ha segítség kell, de mikor ő került nehéz helyzetbe, a szülei mindig őt hibáztatták és találtak valami kifogást, hogy miért nem kell segíteniük. Nézni is rossz. Az egészben az a legnevetségesebb, hogy egyszer megkérdeztem ezt az anyukát, hogy ugyan már miért nem szereti a lányát, és a válasz az volt, hogy "csak". Nem tudta megmondani. Mindenki mással rendes, csak a lányával nem tud az lenni.

Csak azt akarom mondani ezzel, hogy a te szüleid is nagyon ilyennek tűnnek. Próbálsz nekik megfelelni, de így is pont ugyanannyira utálnak, mintha a saját érdekedet néznéd. Nem tudom mit vársz tőlük a jövőben, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy ezen a kapcsolaton sokkal többet veszítesz, mint amennyit nyersz. Még ha ne adj isten örökölsz is tőlük valamikor valamit, nem hiszem, hogy megéri azért évtizedeket feláldoznod az életedből.

Add ki a lakást valakinek kicsit olcsóbban, lesz minimális bevételed, a szüleid meg öcséd károgását nem kell meghallgatni, mert sajnos csak a saját érdekeiket tartják szem előtt, neked meg próbálnak lelkiismeret furdalás okozni, hogy belemenj.

Mért nem szállsz velük szembe?

A 74-es vagyok, de én sem engedtem, hogy kikészítsenek. Ennyire nem becsülöd saját magad? Van párod, valakid akiért megérné? Ha nincs akkor legalább abba gondolj bele, hogy egyszer lesz családod. Miattuk ne a szülidre meg a tesódra gondolj már.

Felesleges neked bármit is írni kérdező.

Már minden lehetséges megoldás fel lett sorolva, de te mindegyikre találtál kifogást meg magyarázatot, hogy az miért nem jó.

A szüleid úgy bánnak veled, mint valami alattvalóval, akinek szerintük az lenne a dolga, hogy az öccse személyes szolgája legyen, aki takarít utána meg segíti őt pénzzel. Bocs, de ha neked ez a viszony a szüleiddel ennyire fontos, akkor te sem vagy normális.

Mit nem vagy képes ezen észrevenni? Az öcséd kihasznál téged, tönkretette azt, amit te két kézzel a lakásban felújítottál, effektíve kisajátította a közös örökségeteket, erre a szüleid még azt akarják, hogy te kérjél tőle bocsánatot?? Te a szüleidnek csak addig vagy jó, amíg befogod a pofád és azt csinálod, amit ők akarnak és nem lázadozol semmi ellen, és ha nekik vagy az öcsédnek kell valami, akkor adj uram de egyszerre ugrassz. De nem lényeges, mert neked lehet mondani akármit, te csak panaszkodsz, meg sóhajtozol és minden marad a régiben.

Normális ember megmondta volna nekik, hogy köpjenek fel és álljanak alá, majd dugják vissza a fejüket az öcsike seggébe életük végéig.

De hát ez van. Akkor siránkozz tovább, és mellette fejet hajtva szolgáld ki az öcsédet meg a téged nem szerető szüleidet, ha neked ez annyira fontos és ez számít neked "jó" viszonynak.

Én csak a szüleid és közted lévő kapcsolathoz szólnék hozzá, ugyanis a rokonságomban is van ilyen.

Kedves kérdező, az a helyzet, hogy a szüleid téged NEM szeretnek, vagy legalábbis nem úgy, mintha a saját gyerekük lennél. Akármennyire nem tudod ezt elhinni és elfogadni, ez sajnos így van. Te próbálsz mindenhogyan a kedvükben járni, de ahogy látod, őket ez nem hatja meg és úgy hálálják meg, hogy kvázi neked kell valamit feláldozni azért, hogy az öcsédnek jobb legyen. A szüleid tipikus példái a mérgező és kivételező szülőknek, akiket (csak és kizárólag) a kedvenc gyerekük könnyen tud manipulálni. Ezért van az, hogy a testvéred bármit is csinál, az ő pártját fogják, őt mindig támogatják és támogatni fogják.

Te olyan vagy a szüleid számára, mint egy nem kedvelt mostohagyerek, aki azért járulékos haszonnak megfelel, ha kell valami. Te próbálod elérni, hogy szeressenek, hogy veled is úgy bánjanak mint az öcséddel, de látod, hogy nem lehetséges és csak kihasználják ezt az egészet, hogy az öcsédnek kedvezzenek. Hiába támogattak néha téged is, az egyáltalán nem ugyanaz, mint amikor tudod, hogy mindig számíthatsz rájuk, akármi lesz.

Rokonságban ugyanez van, anyum unokatestvérei. Annyi a különbség, hogy ott a hugica az abszolút kedvenc, a báty és nővér le van tojva magasról. A báty már meg is szakította a szülőkkel a kapcsolatot, évek óta nem beszéltek, már saját családja van, az unokákat a szülei nem is látták egyszer sem, szerintem nem is tudják, hogy léteznek. A nővér még próbálkozik, hogy a szülei szeressék már őt is, de ugyanaz a helyzet, mint nálad: ha kell nekik vagy a húgnak valami, akkor egyből ugorjon, ha a nővérnek kellene segítség, akkor oldja meg maga, mert ők nem a csicskái. Örököltek egy telket, a báty a részéről egyből lemondott, a szülők meg odaépíttettek a húgnak egy kisebb házat. Amikor a nővér kérdezte, hogy és az ő részével mi lesz, mert az engedélye nélkül építkeztek, akkor elhordták minden hálátlan és szemtelen gyereknek, aki a húgát ki akarná semmizni. De ha már itt van, akkor menjen már át és nyírja le a füvet a kertben a hugánál meg teregesse ki a mosott ruhákat.

Na ekkor telt be nála is a pohár és megmondta a szüleinek, hogy rendben, lemond a részéről a húga javára, de innentől ő sem kíváncsi rájuk, mert ő sem fog csicskást játszani se nekik, se a húgnak, aztán mondjanak amit akarnak és nyalják tisztára a hugica valagát. (A húg egyébként a helyzetet teljesen ki is használta, egyáltalán nem volt semmilyen empátiája a két testvére felé.)

Ő is megszakította a kapcsolatot. Ez volt pár éve, már ő is férjnél van és várja az első gyerekét, boldogok.

Anyum egyszer rákérdezett, hogy mégis miért marták el maguk mellől a 2 nagyobb gyereket (anyum tudott mindenről, és tudta az okát, de kíváncsi volt az ő véleményükre is), mire elkezdtek mártírkodni, hogy a 2 gyerek milyen hálátlan, mert ők mindent megadtak nekik, erre rájuk vágták az ajtót, de a húg, na ő szent. Amikor megkérdezte, hogy szeretik-e még a 2 nagyobbik gyereket, tudod mi volt a válasz? Ez: naja, szeretetről nemigazán lehetett régebben sem beszélni. Effektíve indirekt módon kijelentették, hogy a 2 nagyobbikat kb sose szerették ténylegesen. Mindezt úgy, hogy ők is régen a szülők kedvében akartak járni, a báty egy neves egyetemet végzett, a nővér is diplomás, de a szülőket ez hidegen hagyta. A húg elvégzett egy fodrász-kozmetikus szakot, pocsék jegyekkel, akkor már nagy volt az öröm, mert "hát az is valami azt sem tudja mindenki elvégezni".

Borzalmas ezt nézni és hallgatni. Ja és: a húg semmiben sem segít nekik, mert ha a szülőknek kell valami, akkor mindig dolga van, vagy beteg, vagy nem ér rá, vagy nincs kedve. Megélni a szakmájából nemigen tud, a maradékot a szülők pótolják ki neki ajándékként, de ha a hugica kiböffent valamit, akkor a szülők máris ugranak. Biztos vagyok benne, hogy ha a szülők egyszer lerobbannak, a húg fogja rájuk csapni az ajtót legelőször vagy bedugja őket valami otthonba. Őszintén: Nem tudom őket sajnálni.

Ugyanez a helyzet nálatok is, azzal a különbséggel, hogy te erről nem akarsz tudomást venni, nem akarsz ellene semmit sem tenni, mert még mindig abban a hitben ringatod magad, hogy a szüleid téged ugyanúgy szeretnek és megbecsülnek, mint az öcsédet. Nem így van, nem is volt így soha, és nem is lesz így soha, akármennyire erőlködsz. Az általuk javasolt megoldás is ugyanezt tükrözi: ha akarsz valami kis szeretetmorzsát, akkor csicskulj be, legyél az öcséd ott lakó bejárónője, takaríts ki mindig, hogy a szülőknek ne kelljen, és maradj csöndben, mert hát jogilag a lakás fele a tiéd, gyakorlatilag az egész az öcsédé, aki nulla erőfeszítéssel és munkával a segge alá kapott egy lakást, te meg rohadj tovább albérletben.

Még mindig szeretnéd ezt a viszonyt ápolni? Mert ahogy olvasom az írásod alapján, régen sem volt jobb, csak maximum burkoltabban csinálták a szüleid a kivételezést.

Én tudod mit javasolnék? Mielőtt akármit is csinálsz a lakással, menj el pszichológushoz. Az talán segít abban, hogy felnyíljon a szemed és lásd, hogy a szüleid bizony ellened vannak és nem melletted.

87-es borzalmas volt olvasni. Nem is értem az ilyenek miért vállalnak gyereket. :(

Félek nálunk is ez lesz: Öcséim kapnak mindent, apám vállalkozásában dolgoznak, de egyedül nem tudnák csinálni. Én összevesztem velük, de ha apámmal valami lesz, mivel anyám nem dolgozik, az öcséim pedig még otthon laknak, szerintem engem fognak cseszegezni, hogy segítsem őket.

Kérdező ne haragudj de ha magadon nem akarsz segíteni más nem tud cselekedni helyetted. Csak azon lehet segíteni aki akarja.

Én azon gondolkodom, hogy miért alakul ki ez a kivételezés egyes szülőkben? Mi lehet az oka?

Nem találok rá magyarázatot.