Szeretnék tanácsot kérni tőletek, hogy hogy látjátok vagy mit csinalnatok a helyemben? Egy nagyon kényes számomra fájó téma. Lent folytatom.

Mondjuk az azért tény, hogy a kozmetikus egy eléggé telített piac. Emiatt annál is inkább segíteném a húgomat, hogy tanuljon minél többet minél jobban, gyakoroljon, mert a JÓ kozmetikus na az hiánycikk, kóklerből meg nem kell több. Még jobb lenne, ha bőrproblémákra specializálódna. A nyelvtanulást meg végképp szorgalmaznám, már itthon is lehet, azért csíp majd meg egy Bp belvárosi szalonban állást, ahova külföldiek is járnak, mert beszél angolul. Mucsaröcsögére nyilván nem létszükséglet, de sosem tudhatja, hová sodorja az élet a mai világban. A lenézés meg igen gusztustalan, gondolom neked valami fenenagy fancy diplomád van. De ha jól sejtem, jársz azért kozmetikushoz vagy fodrászhoz, körmöshöz.

Bár nekem egyre inkább az az érzésem, hogy a kérdező az elkényeztetett pisis kislány.

De hova rakja hugod a gyakorlati pénzt,ösztöndíjt?

A te régi ruhá8dat hordja a szórakozást ti fizetitek. Akkor ?

"De hova rakja hugod a gyakorlati pénzt,ösztöndíjt?"

16 éves, tehát gimnáziumba vagy szakközépiskolába jár, lévén a kozmetikus képzés érettségire épül. Így aztán se osztondija, se gyakorlati pénze nincs. Szerintem

Nem épül érettségire a kozmetikusi szakképzés. Már nem OKJ van.

Kedves kérdező, ez nem kényes téma. Hozzászokattad a kiscsajt ahhoz, hogy mindent megkap, amit csak akar, de az anyját is együtt szidod vele, aki megdolgozik azért, amit akar. A kiscsaj is tud munkát keresni. Egyébként a helyedben kipróbálnám, hogy vajon akkor is a nyakatokon akar-e lenni, ha operába mentek, vagy csak a pia meg a bulika érdekli? Ha a színház nem tetszene neki vagy a múzeum már smafu, akkor csak kihasznál és igaza van a férjednek.

#142 :D

Szintén ez az érzésem, egy jó ideje. Amióta nem normálisnak nevezte azokat, akik a diákmunkát szorgalmazták xD

Nem a te felelősséged. Pont. Nem lehet mindenkit megmenteni a szüleitől.

Különben nagyon egyszerű a megoldás: mivel te továbbra is támogatni akarod a húgodat, külön kassza kell a férjeddel. Mindenki arra költi a saját pénzét, amire csak akarja. Probléma megoldva.

Én meghatároznék egy költségkeretet közösen a párommal, amit a húgomra költhetek havonta, mondjuk 10-15k. Ha elfogy a keret, akkor abban a hónapban nem hívnám már közös programra. Ezt a húgoddal is nyugodtan megbeszélheted, meg fogja érteni, hogy ti sem nyomtatjátok a pénzt.

Ezen kívül a diákmunka is ténylegesen jó megoldás lehet. Én szerettem volna 15-16 évesen diákmunkázni, de a szüleim nem támogattak benne. És egyedül, segítség nélkül nem tudtam megoldani az ezzel járó problémákat, így neki futottam, de nem lett belőle semmi. Szóval lehet, hogy neki is csak segítségre van szüksége, hogy el tudjon indulni a diákmunka irányába és utána már szívesen csinálná.