Hogyan lehetne ösztönözni egy kamaszt, hogy vigyázzon a testvérére?

Tegnap beszéltünk vele. Kiderült, hogy azért nem szeretne ebben segíteni, mert cikinek gondolja, hogy a kicsiért el kell mennie és fél attól, hogy a barátai is ezzel fogják szivatni.

És mi volt rá a ti válaszotok? Hogyan tovább?

De miért kell érte menni? Adtok neki egy telefont (ha nincs eleve neki), és azalatt a 10 perc alatt, amíg hazabattyog a saját lábán, addig beszélgettek vele, ha nagyon féltitek.

Ha ti mondjuk hatra értek haza, az is csak 50 perc egyedüllét. Addig átolvas egy-két oldalt a tankönyvből, játszik, megnéz egy rajzfilmet... Szerintem kifejezetten örülne annak a napi 1 órának, amíg önmaga lehet. Egy gyereknek is kell én-idő - a fiatalabbnak és az idősebbnek is.

Majd körbekérdezünk az osztálytársak szüleinél, hogy lehetne-e valamelyiknél, amíg nem tudunk érte menni

Neki szinten ingyenes segítséget kérni valakitől elég bunkó dolog. Sajnos sokan nem tudnak nemet mondani, és bevállalják, mert nem tanulták meg meghúzni a határaikat, de most tényleg, ti rendben találjátok azt, hogy valaki állandóan szívességet tesz nektek?

Kisgyerekre vigyázni - főleg, ha a saját szülei által is hebrencsnek van titulálva - felelősség. Az, hogy a ti prünytőkéteknek 9 évesen is még szoiros felügyelet kell, a ti dolgotok. Meg kell fizetni a szittert is, hogy ne csak tengjen-lengjen mellette valaki, akinek ciki, és nehogy meglássák... hanem tényleg fogja a kezét, ill. odafigyeljen rá! Aztán ha úgy jár a nagytestvérrel, mint az LLJunior gyereke, vagy az a kislány, aki a keresztanyja "felügyelete" alatt kimászott a tetőablakon, és meghalt?

Menjél fél órával hamarabb dolgozni, hogy annyival hamarabb eljöhess, és vidd haza, ha ennyire félted. Az meg, hogy suli után képes lenne a gyerek a felügyelet nélkül a tv előtt kikötni...majd pont a 17 éves testvére fogja ettől visszatartani, nem? Van egyáltalán tekintélye előtte vagy bármi, ami alapján joggal feltételezed, hogy szót fogadna neki?