Hogyan lehetne ösztönözni egy kamaszt, hogy vigyázzon a testvérére?

A belvárosban dolgozom, pont a körút közelében. Minden nap kapkodom a fejem a repkedő kések elől. Ja, nem!

Arra kellene megkérni a nagyot, hogy egy hétig segítsen betanítani a kicsinek az útvonalat, hogy mire figyeljen, mindig várja meg a zöldet, stb. Utána mehet a kicsi egyedül.

Ha "hebrencs" a gyerek, figyelni kell, hogy tényleg tanuljon, ne tv-zen, akkor nem csak annyi, hogy hazaviszed és nyugodtan tanulsz mellette, hanem fegyelmezed, ha nem tanul, figyeled, hogy tényleg tanuljon. Így NEM lehet a saját tanulnivalódra koncentrálni.

Kérdező! Az lenne a segítségkérés, ha meg lenne oldva máshogy a kisebb felügyelete, de közbejönne valami, ami miatt be kell ugrania. A heti 5 nap az nem segítségkérés, hanem plusz kötelezettség.

"Itt tuti,hogy 10-enéves a válaszadók egy része minimum.Aki meghalni hagyná,meg direkt késne,stb."

Nem mi vagyunk tizenévesek, hanem ti retardáltak.

Mit nem sikerült feldolgozni azon, hogy "Én szerintem 17 évesen lettem volna annyira g.ci, hogy azon álljak bosszút hirtelen felindulásból, aki nem tehet semmiről." Amúgy egy autó elütés nem feltétlenül jelent halált. Csak szólok.

Nagyon rég voltam 17 éves. :D Ha meg nem tudod beleképzelni magad más ember helyzetébe, az megint a te szegénységi bizonyítvánod. Felnőttként én is inkább a szülőket járatnám le. Igazságtalannak érezném, hogy a legnagyobb ártalmat az szenvedi, aki velem együtt a rosszul működő rendszer áldozata. De itt nem egy felnőttről van szó, hanem egy gyerekről. Ráadásul egy tiniről, aki abban a korban van, amikor már alpból vagy megváltani akarják a világot sokszor, vagy elpusztítani.

Benned fel se merülne a 17 évesként, hogy nem az te gyereked a kicsi, hanem ti KETTEN vagytok a szülők gyerekei? Ha nekük derogálna ezt felfogni, szó nélkül szívnál? Miért te kell viseljed az ők döntéseik következményeit? Miért az te életedet csesszék el, a sajátjuk helyett?

Meg lehet ez egy kicsit nő specifikus, de én a teherbeeséstől leginkább azért féltem a legjobban, mert akkor van egy gyerek, akiről gondoskodni kell. Namár, ha bennem volt annyi, hogy nem szültem gyereket tiniként, mikor tudtam, hogy még nem nekem való, a szüleim se szüljenek nekem.

Sehogy.

Nekem azért romlott meg (vagyis inkább indult rosszul) a kapcsolatom a unokatesóm gyerekével (igen, ilyen messzi rokonságban), mert abban a kis időben is, míg nálunk voltak, hozzám volt lepasszolva, hogy játszak vele, s szórakoztassam. 7 év korkülönbség van köztünk, az érdeklődi körünk nekünk passzol a legjobban a rokonságból, és amúgy vele is jövök úgy a legjobban. Ez utóbbit akkortól kell érteni, mikor ő volt szinte 12 s én 18. Ő ment be a tinikorba s én mentem ki belőle. De míg én tini voltam, s ő kisgyerek, a hátam közepére se kívántam volna. Pedig azért nem heti 10 óra tanulásról s felügyeletról volt szó.

Az a helyzet, hogy még mindig nem tudjuk, mi a munkája a szülőknek, tényleg annyira rugalmatlan-e mindkét munkahely, hogy egyikbe sem fér bele korábbi kezdés, korábbi befejezés,és ha már ennyit dolgoznak, miért nem fér bele heti párszor bébiszitter, egy xaros egyhetes belföldi nyaralás, egy héttel több tábor nyáron. Azt sem tudjuk, hogy próbáltak-e egyáltalán más megoldást keresni, vagy egyből csak az az opció volt, hogy az érettségi előtt álló nagy lesz az ingyen bébiszitter. Senkinek nem jut el a tudatáig, hogy ez mekkora kötöttség. Bocsi, de ha a munkahelyen szólna a főnök, hogy 4-től 6-ig bent kell maradni ügyeletben, ha amúgy a munkaidőd 4-kor lejárt, bent maradnál? Ja, és nem fizetne, hiszen úgysem kell csinálni semmit. Arra a két órára SOHA sem tervezhetnél semmit.

Szóval legyen ingyen bébiszitter, vállaljon részt a nevelési feladatokról, vállalja fel a felelősséget, soha ne lehessen programja hétköznap és még vágjon is jó képet hozzá? Megsúgom, így ágyazzátok meg a rossz viszonyt a gyerekek között. Aztán majd csodálkoztak, ha a nagy, amint tud, elköltözik, rátok sem nyitja az ajtót, unokára tőle ne is számítsatok, a testvérét meg karácsonykor sem akarja majd látni. Ha ezekből egy vagy több bekövetkezik, akkor majd ne csodálkozzatok nagy kerek szemekkel, hanem jusson eszetekbe, amit itt írtam.