Hogyan lehetne ösztönözni egy kamaszt, hogy vigyázzon a testvérére?

Tanulság:annyi gyereket kell vállalni, amennyivel a szülők képesek elbírni. Nem kell tele szülni a házat, ha mindig más segítségére kell hagyatkozni. Igen, kellene némi ész is ennek az átgondolására, de ebből a példából is az látszik, hogy ez nehéz dolog. A kefélés ész nélkül jóval egyszerűbb.És azt is fel kellene végre fogni, hogy azért, mert cuki-muki a gyerek vagy gyerek, ezért jó lenne belőlük egy foci csapatnyi is akár, attól még mások, (igen, a tesó is), nem lesznek el ragadtatva a gondolattól, hogy nekik kell 5 percig is istápolni a szülők helyett. Egy lassan felnőttnek meg pláne nem szívecsücske a rendszeres bébiszitterkedés hiába a családtagja. Nem ő vállalta.

Lehet vérig sértődni, de attól még nem változik a tény, hogy a te gyereked az másnak inkább csak teher lesz.

Egy anya.

Mint 2 kamasz gyerek anyukája azt javasolom, hogy pontosan fogalmazd meg, hogy mit vársz tőle. Pl szeretném, ha összetett mondatban kifejtenéd miért nem szeretnéd, vagy ha túl sok, akkor mennyit vállalnál. Nehéz a kamaszokkal kommunikálni, de ha partnernek tekinted, és nem csak kiosztod a feladatot, meg elvárid a segítséget mert szerinted az nem munka és az a minimum hogy megcsinálja, akkor bezárkózik és ellenáll.

És még egy tanács :az, hogy pár év múlva már nem kell segítség, mert a kicsi elég nagy lesz hogy egyedül közlekedjen, egyedül maradjon ne mond. Fordítva: pár év múlva érettségizel, utána egyetemre mész/dolgozni fogsz stb. Amíg középiskolás, addig szeretnétek a segítséget, nem.pedig addig, amíg a kicsinek kell. Mert tényleg nem fer egy egyetemistától elvárni a rendszerea segítséget, hiszen az órarendje lehet olyan, hogy estig bent van az egyetemen. Vagy másik városban, országban jár egyetemre. Sokkal jobban fog esni neki, hogy az ő szempontjait is figyelembe veszitek, nem csak a kicsiét.

"Pl szeretném, ha összetett mondatban kifejtenéd miért nem szeretnéd, vagy ha túl sok, akkor mennyit vállalnál"

Nézd, én már rég nem vagyok kamasz, de ha bárki a világon feltette volna nekem így ezt a kérdést a magyar tanaromon kívül a válaszom konkrétan ennyi lett volna: CSAK.

Nem kell megindokolnia, nem kell ajánlania, hogy mennyit valallna. Semennyit.

A 17 évesnek moat hiába magyarázod, hogy aki ezért szivatja, az nem igaui barát meg, hogy ne mások szemével lássa magát. Neki kell megérnie ehhez.

Mit mondtatok, erőltettétek neki tovább? Higy bírja ki, mert nélküle nem tudjátok menedzselni a családi életet? Remélem, hogy nem. Megsúgom, ezzel megutálja a tesót és olyan nyomást tesztek a vállára, amit nagyon nehéz lesz levetkőznie.