Támogatnátok így a bátyátok gyerekét?

Támogassa aki a világra sz@rta! Ja, az nem tudja?

Akkor anyádék vagy a keresztszülők (akik ilyesmire vannak tartva nemde?)

Egy forintot ne adj!!!

Amin most elgondolkodtam, Kérdező az az, hogy amikor a szüleid megkerestek téged ezzel, mit mondtál nekik? Mert bizony az egy remek alkalom arra, hogy elmond nekik is, hogy milyen volt a viszony a bátyáddal, hogyan bántott és ők hogyan nem védtek meg. Hogy még csak a keresztelőre sem hívtak meg, akkor nem volt testvéri kötelezettség feléd, csak neked van most feléjük?

Kérném, magyarázzák meg, hogyan gondolták ezt. Aztán természetesen megmondanám, hogy ha eddig g.cik voltak veled és szartak rád, akkor most se tartsák a markukat. Neked nincs semmiféle kötelezettséged sem a testvéred, főleg nem a testvéred gyereke felé. Támogasság a szülei, vagy a nagyszülei, ha már ennyire tisztában vannak vele, kinek mi a "kötelessége".

A szüleid gondolom azóta is őt támogatják, valószínűleg már további hitelt sem tudnak felvenni a kedvéért, azért kerestek meg.

Egyértelműen NEM-et mondanék és elmondanám azt is, miért.

"azok csak állatok, nem gyerekek "

Anyukád vegyen cicás bokazoknit. Csakis állatmenhelyeket támogatok, kedvesebb, szeretnivalóbb kis lények mint a gyerekek.

#46

Akkor költözz közéjük. Igazi agyhalott logikád van, gondolom a szüleid téged kutyába vettek, hogy a saját fajod tagadod meg.

Most attól, hogy te mentális problémáid miatt jobban szereted az állatokat, mint a gyerekeket még nem vagy próféta, nincs jogod ahhoz, hogy abszolút igazságként kinyilatkoztass egy ilyen baromságot.

Legközelebb tedd hozzá, hogy "szerintem". Remélem sosem fogsz szaporodni. :)

Egy ismerősöm nőtt úgy fel, hogy félig csövesen az apjának fontosabb volt az alkohol, az anyjának meg az apja, aztán valahogy mégis jól alakult az élete és jó anyagi hátteret épített ki magának nem kevés munkával. Aztán amikor a szülei lerobbantak számonkérték, hogy miért nem ápolja őket, és példának felhoztak valami unokatestvért. A srác leült velük és kulturáltan (nem így ahogy én most idevetem) elmagyarázta, hogy amíg ők hagyták volna hajléktalanként éhen dögleni addig az uncsitesó szülei támogatták és taníttatták a gyereküket. Így is úgy gondolják-e, hogy tartozik ugyanannyival? (anyagilag egyébként támogatta őket, mint egy szem gyerek)

Nagyon nehéz ilyenkor a felgyülemlett indulatokat félretenni és normálisan beszélni velük, de szerintem ez az út. Feltételezem, hogy több ész szorult beléd, mint beléjük, ezért nincs kizárva, hogy ők ezt át sem látják. Esetleg adhatsz nekik tanácsot.

Én egyszer adtam kölcsön egy komolyabb összeget egy barátomnak, akinek az egyik családtag került egy jogi zsákutcába, és nyilvánvaló volt, hogy visszakapom. Ennek ellenére szerződést írtunk és ráterheltem a házukra. Nem sértődtek meg, megköszönték a segítséget.