Kinél hogy áll apuka a babához és az otthoni teendőkhőz?

Teljes mértékben igazad van abban, hogy egy ideális családban mindenki egyenjogú.

Viszont a gyerekvállalás első néhány évében normáliséknál igenis a gyerek igényei kerülnek az első helyre. Mivel apa és anya felnőtt, ésszerű gondolkodásra képes emberek, akik közösen vállalták (jobb esetben) azt ami ezzel jár. Jót, rosszat egyaránt.

Ha az anyának kötelessége a gyerek érdekei alá rendelni a sajátjait, akkor az apa is legyen egyenjogú szülő és tegye ezt.

Egy pici baba önellátásra képtelen, hiába magyarázod neki, hogy aludj szépen mert most apával szeretnénk kettesben lenni, nem fogja ezt felfogni mivel kisbaba!

Azt végképp nem értem, hogy mégis milyen anyasággal járó előjog marad a nőknél? Kihordani? Megszülni? Feladni a karriert, szabadidőt, alvást? Igen ez mind együtt jár a gyerekvállalással, de a nőknek ezt mind be kell nyelni szó nélkül, hiszen gyereket szerettek volna. Ezzel szemben, ha a nő elvár némi együttműködést a gyerek apjától akkor az már mindenféle elvárásokhoz van kötve. Az az apa pedig aki normális apához méltóan kiveszi a részét a dolgokból, szerinted hülye.

Vagy a szeretetre gondoltál amit a gyerekektől kap az anya? Megsúgom, ez az apának is ugyan úgy jár, csak tenni kell érte, ami nem napi 10 perc gyerekkel eltöltött időt jelent.

Szerencsére egy normális családban nem tiplizik a férfi, hogyha segítséget vár el a párja, mivel szereti a nőt és a gyereket is, ezért magától értetődő a segítség nyújtás ha az szükséges.

"Ha az anyának kötelessége a gyerek érdekei alá rendelni a sajátjait, akkor az apa is legyen egyenjogú szülő és tegye ezt." - nem kötelessége... sőt, az ég óvjon az olyan nőtől, aki ezt teszi kritika nélkül. A számomra ideális nő kompromisszumokat köt, egy részét alárendeli, más részét nem.

(a kedves 67%-os állításaival szemben valójában a frász tör ki a konzi családmodelltől)

"Egy pici baba önellátásra képtelen, hiába magyarázod neki, hogy aludj szépen mert most apával szeretnénk kettesben lenni, nem fogja ezt felfogni mivel kisbaba!" - ez így igaz. Mégis nekem valami azt súgja, hogy valahogy elszaporodott az emberiség és felnőttek az emberek az elmúlt 20-30 év előtti néhány millió évben is... szóval a "nyugatinak" nevezett társadalom aktuális gyermeknevelési elvei valahogy mégse tűnnek szükségszerűnek a gyermeknevelésben, sőt, megkockázom,pont ugyanakkora hadibaromságok, mint az 50 évvel ezelőtti elvek, amikor pont a fordítottját hirdették fennen.

(ha esetleg nem lennél képben: [link] - ez dívott úgy a 60-as évekig)

"Azt végképp nem értem, hogy mégis milyen anyasággal járó előjog marad a nőknél? Kihordani? Megszülni? Feladni a karriert, szabadidőt, alvást?"

Tök felesleges gúnyosra venned... olyanokra gondolok, hogy a nő dönthet egyedül egy embrió sorsáról, olyanokra gondolok, hogy szinte evidensen a nő dönti el a gyereknevelés alapelveit a táplálástól a gyerekhez való hozzáállásig.Olyanra gondolok, mint a bíróságoktól kvázi-elvárt anya-párti hozzáállás gyermekelhelyezésben-tartásban, és hasonlók. Olyanra gondolok, mint az itt előadott: "Lényegében mivel a férjem újszülött korától kivette a részét a gondozásában mindenben, igy nyugott szívvel bármikor rá merem bízni." - vágod? A nő dönt, hogy kire meri rábízni "a gyerekét"... nem "a gyerekünk"-et, mert ekkor értelmét veszti az idézett mondat, hisz akkor ugyanannyi jogunk van hozzá, nem?:)

"Szerencsére egy normális családban nem tiplizik a férfi, hogyha segítséget vár el a párja, mivel szereti a nőt és a gyereket is, ezért magától értetődő a segítség nyújtás ha az szükséges." - francokat kérlek... egy normális világban nem "segítséget vár el a pár" mert közösen hoznak meg minden, a gyereket érintő döntést, amit utána közösen valósítanak meg. Ide értve a két fő-neuralgikus pontot, a "mit egyen a gyerek", illetve a "mikor vegyük fel"-t is.:)

Az ebben a kérdésben megfogalmazott probléma mögött is az lakik szerintem - mint általában is - hogy anyuka valahogy hozzááll a gyerekhez, amivel apuka alappvetően nem ért egyet - és így kialakult az "akkor csináld, ahogy akarod b+, én mosom kezeim" attitűd.

Amit utóbb írtál mondjuk jogos. A férfiakat is hagyni kell, hoogy résztvegyenek a gyerek nevelésében, döntéseket hozzanak, nem pedig kikapni a kezükből "énmajdjobbantudom" címszóval.

Biztos sok olyan any van, aki valahogy ki akarja sajátítani magának a bébit, aztán csodálkozik, hogy apukának nincs kedve kivenni a részét. Jó mondjuk az ilyen magának köszönje. De hogy pl a kérdezőnél mi volt azt nem tudhatjuk. Az a baj ezekkel a kérdésekkel, hogy bárhol el lehet ásva a kutya, nem 5 sorból derül ki az igazság.

Igen, szóval az a vicc, hogy anno volt egy egyensúly, amit ma már egyre kevesebb ember kíván, ami ugye kb arról szólt, hogy a férfi dolga a pénzkeresés, és a nőé a gyereknevelés... félreértés ne essék, még a hűdehaladónak gondolt Spock-ban is a 70-es évek kiadásaiban tűnt fel először a férfi mint apa, addig boldog emlékű Spock-doki is női magánügynek kezelte a gyereknevelést - ugye pont, ahogy a szülőszobákban is persona non grata volt a férfi kb szintén a 70-es, 80-as évekig. (viszont keményen megjelent a férfi az oktatásban, ugye a felső tagozattól kezdve a tanárok nagy része férfi volt)

Na, mára ez az anno egyensúly felborult, de nem alakult ki (még) semmiféle új egyensúly, mert ugye a továbbra is "anya csak egy van, de a férfi vegyen részt a..." az minden csak nem egyensúly. Nálunk ez még különösen igaz sajnos, van pár ország már, ahol az "ottani GYES" bizonyos hónapjait csak a férfi veheti igénybe, ennyivel előbbre vannak. Viszont ez is csak a problem egy kisebbik részét oldja meg, mert ezek az időszakok általában a másfél év utánra esnek, ahol azért már eléggé kényszerpályán van a világ... illetve a gyerek ez esetben:)

(viszont az oktatás meg kontra teljesen elnőiesedett)

Szóval ma az egyensúlytalanság korát éljük a gyermeknevelésben, ez a szomorú tény...