Kinél hogy áll apuka a babához és az otthoni teendőkhőz?

Hát látom azért pár ember egymásnak ugrott a téma miatt. Nem veszekedést akartam szítani. Azért néhány dolgot tisztáznék. Egyáltalán nem várnám el a páromtól hogy munka után mindent csináljon itthon is. Csupán besegítésről beszéltem. Hogy ha esetleg főzők vagy takarítok és látja hogy nyűgős a gyerek akkor esetleg venné a fáradtságot és letenné a telefont a kezéből és segítene. Nem hinném hogy ez túl nagy kérés. Egy több mint 7hónapos gyerekről beszélünk aki kúszik,mászik,kapaszkodva feláll és fogzik is ráadásul,ezért éjjel sokat fent van, alvás szinte a semmivel egyenlő. Napközben pedig ha ébren van teljes odafigyelést igényel mivel bármikor beütheti magát. Már nem csak az van hogy eljátszik a játékaival és esetleg nyugodtan lehet tőle házi munkát csinálni. Napközben pedig összesen 2szer alszik 20 percet. Így elég nehéz esetleg akkor megcsinálni mindent mikor alszik. Engem az érdekelt konkrétan hogy más családokban ha a férfi haza ér esetleg miben segít be. Ettől még nem vagyok sem semmire kellő sem pedig lusta nő hogy jól esne néha a segítség. És még annyit hogy bármilyen hihetetlen a terhességem előtt mindent megbeszéltünk előre hogy mi hogy lesz. Anyagiak. Munka megosztás. Gyerek felügyelet. Mindent. És igen egyik napról a másikra megváltozott e téren. Rá kérdeztem miért. Azt mondta mégsem így gondolta a dolgokat ő nem hitte hogy innentől ennyire megváltozik az életünk és szinte alig marad időnk másra a gyereken kívűl. Én már beszéltem erről vele hogy akkor ha ennyire nem szeret így élni akkor menjünk külön és azzal a gyereknek, saját magának és nekem is csak jót tennénk. De erre azt válaszolta hogy nem és ne is fenyegessem ilyennel.Mivel azért mert gyeden vagyok nem vagyok tehetetlen és nem is érzem úgy hogy rá lennék szorulva anyagilag a páromra. A pénz nem minden. Megélhetéshez és a mindennapi dolgokhoz kell ezt aláírom,de boldogságot nem lehet rajta venni. És azt is leírnám hogy az én házamban élünk. Amikor össze kerültünk neki még egy normális állása sem volt nem hogy esetleg pénze ami esetleg engem motivált volna a gyerek csinálásra. A sok rosszindulatú embernek üzenném hogy ha valaki tanácsot kér ne szűrjük le egyből hogy esetleg egy buta nő aki másra akart támaszkodni ezért szült egy gyereket most meg várja a segítséget és a pénzt. De abban lehet hogy buta vagyok hogy a csodára várok hátha vissza kapom azt az embert akit megismertem és meg szerettem. Azt aki szeretett volna családot és biztonságot az életébe,és aki azt mutatta felém hogy nagyon szeret de most hogy meg kapta amit szeretett volna már másképp gondolja. Sosem állítottam hogy minden csak az ő hibája én pedig tökéletes lennék. Én sem vagyok az. Egyszerűen csak úgy érzem túl sok minden nehezedik rám és néha jól esne egy kevés segítség vagy legalább a szándékot látnám rajta. De sajnos a mi életünk nem erről szól. Irigylem azokat akiknek igazán boldog életük van. Remélem egyszer nekünk is meg adatik. Ha valami csoda folytán megoldjuk a dolgainkat vagy szét megyünk nekem akkor is a gyerekem lesz a legfontosabb az életben és mindent meg fogok neki adni amit csak tudok. Nem kellene azok közé sorolni akik felelőtlenül szülnek gyereket és bele sem gondolnak hogy egy kicsi életről kell gondoskodniuk. Nektek akik annyira tökéletes az életetek biztosan sosem ismeretetek félre senkit. Nem csalódtatok senkiben és sosem vert át titeket senki. Higyjétek el vannak ilyen manipulatív emberek akik elhúzzák a mézes madzagot és később kiderül hogy csak megjátszák magukat. Akkor van a bökkenő ha olyan naív nő mint én a hálójukba kerül.