Kinél hogy áll apuka a babához és az otthoni teendőkhőz?

"Na, hát ha szerinted is a gyerekért hoz áldozatot, azt ugye nem a párján kell számon kérni..."

Azt azért még fel tudod fogni ésszel, hogy normáliséknál a gyereket ketten közösen vállalták, közösen akarták?? Akkor miért is ne lehetne apukát számonkérni? (egy olyan dologért amit ő is akart) Kicsit fordítva ülsz a lovon.

Senki nem mondta hogy a férfinak szül gyereket, én legalábbis nem. A gyereket kettőjüknek szüli.

Az a baj a 64%-os ffival hogy jellemzően azok irnak ikyeneket hogy le kell szoktatni a gyereket a "vele valo foglalkozasrol", es nem kell nonstop 24 oraban a nyomaban lenni, akiket az anyja anno esetleg a szobabol is kirakott hogy ne kelljen felkelni ha sirna mert igy legalabb nem hallja. Tudom mert apam pont ilyen volt, tök érzeketlen, az anyja mellveregetve meselte mindig hogy attoltak a lakas legtavolabbi szegletebe a gyereket mert akkor nem hallottak a sirast...a gyerek meg nyilvan megtanulta hogy tök feleslegesen üvölt mert senki nem veszi figyelembe. Az ilyen emberekből sokszor (nem mindig, nem akarok általanositani pont mert ismerek kivételt is), teljesen erzeketlen empátia nelkuli felnőttek lesznek.

Nekem az egyik gyerek üvöltött egesz nap 1 eves koraig, semmi se volt jó neki, a masik meg evett-aludt-mosolygott baba volt szinte eszre se vettem...de minden gyerek más.

A Kerdező meg sztem nem eltartatni akarja magát csak nem akar +1 gyereket eltartani (aki után nem kap Gyed-et). A 64%-os elvei alapjan akkor ugye külön kassza alap viszont ebben az esetben meg az apuka nyugodtan fizethet alberleti dijat ha a Kerdezo lakasaban laknak.

Senki nem mondta, hogy a felettese. De értsd már meg, hogy a közös felelősségvállalás ezzel jár, hogy közösen hozunk áldozatokat, meg közösen mondunk le esetleg dolgokról. Nem, nem csak az egyik fél szív, míg másik él mint marci hevesen.

Ha meg nem tetszik a féfinak hogy nem napi 24-ben róla szól minden, akkor ne vállaljon gyereket.

Nem tudom mennyire kell ostobának lenni ahhoz, hogy belássa valaki a gyerekkel foglalkozni kell, és bizony gonddal IS jár, és ha ez neki nem pálya nem csinálok gyereket.

Rémes milyen szintű sötétség van egyesek fejében.

Amúgy ilyen alapon a férfi sem felettese a nőnek, aki megparancsolja hogy szüljél, majd gályázz egyedül a gyerekkel. MI a nő, rabszolga? És ha igen, akkor miért pont ő tölti be a tenyészállat+házicseléd kombót egyedül?

Mondjuk nem tudom mit erőlködök veled, látszik hogy nálad él a régimódi "a férfi az úr a háznál a nőnek kuss van" felfogás. Az ilyenektől meg legkevésbé sem várhatóak logikus összeszedett érvek. Vagy bármi épkézláb gondolat.

Kérdező (#60) ". Élletársi jogviszonyról kár veszekedni mert hivatalosan nem vagyunk élettársak. Annyi joga van hogy az ő nevén van a gyerek. Ezen kívűl semmi más nem köt össze minket hivatalosan." - ezt nagyon benézted... "hivatalosan élettársak" az egyneműek lehetnek, élettársak úgy lesznek egyébként, hogy életvitel-szerűen együtt élnek, miközben nem vérrokonai egymásnak, és egyik sem él mással házassági vagy élettársi kapcsolatban. Bizonyítás rendszerint 2 tanúval, nektek most, ebben a pillanatban járna pl. az özvegyi nyugdíj a másik után, ha valamelyikőtök sajnálatosan megboldogulna. És az összes vagyonjogi dolgotokra az élettársi vagyonjog a mérvadó. (mellesleg meg a közös gyereknél erősebb kapocs meg nem létezik)

Az csak a bizonyítást könnyíti meg, ha a közjegyzőnél regisztráltattátok magatokat, de egyáltalán nem feltétel. (mi se tettük)

Üdv az impulzus-lepontozóknak:)

Kérdező (#60) "Én csak azt tartom undorítónak aki játsza a nagy alfa hímet és azt gondolja övé a világ a nőnek meg az a kötelessége hogy háztartást gyereket neveljen és szolgálja ki az urát. És sajnos nekem sikerült egy ilyet ki fognom. Nem értem hogy az ilyen tipusú férfiak miért gondolkodnak így. Miért érzik magukat feljebb valónak? Mert nekik van tökük vagy mi?"

Tudod, érdemes lenne meghallgatni a párod is, hogy ő hogyan látja, és miben csalódott... egyebekben meg miért kell a férfiakat hülyének nézni, és szidni, aki mégsem bizonyul annak? Tudod, az egyenjogúság, egyenértékűség azok abszolút fogalmak, tehát bizony nem úgy működnek ahogy azt a drága feministába oltott anyukák elvárnák, nevezetesen, hogy maradjon minden anyasággal kapcsolatos kvázi-előjog a nőknél, de bezzeg a férfiak is vegyék ki a részüket a házimunkából és a gyermeknevelésből - természetesen olyan módon, ahogy azt a t. anyucik jónak látnák...

(tudod, a feladatot és a döntési jogokat illik együtt delegálni)

vagy pl.mit kell a házasságon sopánkodni (ahogy a #10-ben tetted), amikor nyilván te is tudod, hogy a házasság a mai formájában a férfinak csak hátrányokkal jár. Tényleg az lenne a szeretet jele, hogy rosszat akarsz neki?

Szóval én férfi nem tartom előrébb valónak magam, DE hátrább valónak se, se a nőnél, se a babánál... de persze az ilyen női közegekben a nő érdekeit védeni érdem, a gyerek érdekeit védeni érdem, de a férfi érdekeit akár csak szóba hozni is alávaló hímsoviniszta szörnyűség... igaz?

Gondolkodjatok már picit... az egyenjogúság és a "nekem a gyerek az első" antagonisztikus állítások, mert ahol egyenjogúság van, ott nincs se első, se utolsó... a család egyformán fontos tagjai vannak.

Vagy itt feljebb:

#64 "Ha meg nem tetszik a féfinak hogy nem napi 24-ben róla szól minden, akkor ne vállaljon gyereket."

#68 "Akkor is egy mosott kaka voltam, mert szellemileg nagyon leterhelő volt valakire 0.24 ben állandóan figyelni,"

(mindkettőt a kedves 67%-os írta)

Na most, szerintem normáliséknál nem lehet 0-24 egyik se, a család minden tagját megilleti a figyelem.

És bizony a férfiak zöme nem mazo, ha azt látja, hogy valamiben csak az elvárások vannak felé, de semmit se nyer, onnan előbb-utóbb tiplizni fog.

Vagy persze lehet elvárni, hogy mindenben segítsen, HA van mindenbe érdemi beleszólása is. Másként ez az elvárás kielégítetlen marad, anyuka meg beállhat a gyermeküket egyedül nevelő szülők táborába. Ez kb ennyi.