Kinél hogy áll apuka a babához és az otthoni teendőkhőz?

Nálunk is igy hozzá, el is váltunk. Otthon volt pedig, megis bebiszittert kellett fizetnem hogy vki foglalkozzon vele amig en a fizetos munkamat elvegzem.

Alairom hogy az en hibam, mert nem vettem eszre (nem akartam meglatni!), hogy az elozo 3 gyerekevel se foglalkozott.

Vagy kemenyen a sarkadra allsz vagy 2 éven belül szetmentek.

Szerintem sem normális..

Még nincs családom, de amikor baba voltam apukám az egész napos munka után is játszott velem/segített anyunak:)

Kérdező!

Eszedbe se jusson ezzel az alakkal közösen hitelbe mászni meg még egy babát vállalni!! MENEKÜLJ!!

Szerintem is az a legjobb, ha minél hamarabb megbeszéled vele, hogy neked ez így nem jó és ha nem veszi ki a részét a dolgokból, akkor leléptek.

De csodára tényleg nem lehet számítani, sajnos sokakat megváltoztat a gyermekvállalás, mert de cuki egy baba, aztán meg jön a fekete leves és a munka oroszlánrésze meg marad az anyára.

Nagyon kevés a felelősségteljes apa és sajnos sokszor történik pálfordulás a szülés/születés után, szóval nagyon meg kell gondolni és még akkor sincs semmire garancia (egy egész napos/estés/éjszakás babaordítás sok pasiból ki tudja hozni az állatot).

De az tuti, hogy egy gyerek mindig is az anyjáé lesz, mert sajnos a legnagyobb teher rá hárul.

Dicséretes, ahol az apa is mindenben segít és ez lenne a normális. De egy baba tényleg RENGETEG melóval jár és amikor ezzel szembesül az ember, akkor már késő....

Szóval kérdező, aki ilyen csúnyán bánik egy nővel, meg a gyerekével, az meg sem érdemel titeket és szerintem keressetek magatoknak egy rendes férfit, aki mellett boldogság vár, mert úgy tűnik, hogy a jelenlegi palid mellett ez esélytelen....

Az ilyen emberek nem változnak tapasztalataim szerint.

Az én apám is ilyen, ilyen is volt mindig. Munkával kapcsolatban is, segítséggel kapcsolatban is. Amíg készült rólunk közös kép, addig megfogott, cukizott, aztán letett és anyára maradtam. Vagy ha haveroknak kellett dicsekedni, na azokra a 10 percekre megtanult pelenkázni is. Én beteg gyerek voltam így velem alapból több gond volt.

Hárman vagyunk testvérek és mindig akkor kezdett kicsit "komolyabban" foglalkozni velünk, ha idősebbek voltunk. Ez kimerült annyiban hogy hozott-vitt minket oviba. Pedig Ő akart minket (legkisebb tesómat nem, de anyámnak azt mondták hogy nem lehet több gyereke és mégis, most meg Ő a kedvenc). Anyát mindig fenyegette hogy ha elmer vállni tőle akkor úgyis elperel minket és nála fogunk élni, anya emiatt sosem lépett.

Most ott tartunk hogy 20 éves vagyok és ha hazajárok akkor még be sem lépek akkor már az első szava az hogy elmosogathatnék ha már úgyis ott vagyok (hiába szabadnapos). Velünk csak akkor mutatkozik ha az mintaapává teszi, így minden családi napra meg ilyenre vinne minket, csak hát miért ragaszkodjak hozzá, ha sosem volt velem amikor kellett volna?

Szóval lépsz amíg lehet vagy így jársz mint mi. Nem sok esélyt látok a változásra. Amikor anya dolgozni volt akkor "elfelejtett" megetetni minket és a lépcsőn ülve vártuk anyát, mert éhesek voltunk. (Én ilyen 6-7 évesen, öcsém 3-4 évesen)

Hidd el, kérdező, én lennék az egyik legboldogabb ha nem lenne apám... (eeennek több oka is van mint az itt leírtak de azzal nagyon eltérnék a tárgytól)

Írjátok ki ezt a sztorit még gyakrabban, mert csak heti 3 ugyanilyen kérdés van!

Véleményem a szokásos: nem kell a pasi akarata ellenére potyogtatni, és szülés előtt nem árt tisztázni, hogyan fog megváltozni az életetek és kinek mi lesz a feladata.

Nekem is 7 hónapos a lányom. A férjem reggel 6.30kor indul és este 6-ra ér haza, általában szombaton is dolgozik.

Ahogy hazáér átveszi tőlem a babát, fürdetés után szokott még szopizni a lányom, nekem ennyi "dolgom" van este vele. A parom fürdet, altat, játszanak. Imádják egymást.

Én ilyenkor szoktam főzni, házimunkát végezni stb.

A férjem az első pillanattól segített mindenben, most pl fogzás miatt többször kel éjszaka a pici, kérés nélkül átmegy hozzá visszaaltatni.

Elkeserítő volt olvasni amit írtál. Én biztosan megbolondultam volna már ha semmit nem segítene. Nehéz eset a lányom, napközben egyáltalán nincs el magában,este az a pár óra "szabadság" igazi megkönnyebbülés.

Állj a sarkadra és mondd el neki, hogy ketten vállaltátok a gyereket, legyen szíves részt venni a nevelésében.

Viszont az a probléma az ilyen emberekkel, hogyha magától nincs igénye a gyerekével időt tölteni akkor hiába mondod neki, úgysem fog változni.

Nehogy bevállalj még egy gyereket vele így. Vegyen erőt magán és legyen APA először. Amúgy is ha az ember szeret valakit akkor nem nézi tétlenül mobilozva, ahogy a másik szenved valamivel ha segíteni is lehetne .

Komolyan nem értem hogy akik ilyen kérdéseket írnak ki, hogy a férjük nem segít a gyerek körül, honnan sikerül ilyen pasikat szakitanotok?? A szeméttelepre jártatok ismerkedni ott sikerült ennyi szemetet össze szedni? Azt meg pláne nem hiszem el hogy valaki a baba előtt nem volt ilyen aztán hopp egycsapásra megvaltozik. Ha meg igen, tessék helyretenni a férfiakat. Tessék otthagyni veluk egy napra a gyereket tudják meg milyen a gyerek nevelés. Ha szerintük ez nem munka. Az én párom tényleg olyan volt baba előtt hogy mindenben besegitett, mosogatás, ruha térítés porszívózás stb és lám, ez a baba után sem változott pedig ugyanúgy dolgozott tovább mint előtte. Éjjel nagyon sokszor ő kelt a babához hogy tudjak pihenni, pedig reggel ment munkába. A gyerek lassan két éves. A mai napig MINDEN EGYES NAP munka után átveszi a gyereket, és én vagy pihenhetek vagy a házi munkát csinálom ha valami még vár rám, vagy főzök. Tudja milyen nehéz a gyerekkel, mert volt hogy hétvégén egész nap ráhagytam, és bizony fáradtabb volt mint hétköznap munka után. Azóta pláne hangoztatja mások előtt is hogy a gyerek nevelés kemény munka, hisz tapasztalta....

Én a helyedben ha a párom ilyen bunkók állna a gyerek neveleshez, meg ennyire sz*r a se nézné otthagynám vele egy teljes napra a "gyerek a tiéd is, te is akartad" címszóval és tessék lássa el egy teljes napig. Fogadjunk hogy megvaltozik majd a hozzáállása a dolgokhoz... Ha meg ez nem kivitelezhető mert még ő lenne felháborodva, hát akkor még egyenes út a váláshoz... Mert egy ilyen férfival nem lehet tovább tervezni, aki annyira nem képes hogy míg a nő kifőz legalább a gyerekre vigyázzon....

“Szóval kérdező, aki ilyen csúnyán bánik egy nővel, meg a gyerekével, az meg sem érdemel titeket és szerintem keressetek magatoknak egy rendes férfit, aki mellett boldogság vár, mert úgy tűnik, hogy a jelenlegi palid mellett ez esélytelen....“

Igen, igazad van, hiszen a férfiak kapkodnak a kisbabás nőkért. És persze a napi munkájuk után örömmel vállalnak második műszakot egy olyan bébi mellett, aki nem is az övék, miközben eltartják az újdonsült élettársukat kisbabástul. Hát neked aztán szép álmaid vannak, hallod-e.

"Tessék otthagyni veluk egy napra a gyereket tudják meg milyen a gyerek nevelés."

Én ezt megcsináltam de az volt a baj hogy a gyerekek nem kaptak enni, mikozben ő vigan elvolt a face elott....

Nem tudom, miért kell lepontozni, amikor csak az igazságot írom. Felnőtt embereknek miért olyan borzasztó nehéz szembenézni ezzel?

A nők többsége úgy szül, hogy a pasit meg sem kérdezi. A pasi nem is akar gyereket! És utána a nő csodálkozik, hogy a pasit nem érdekli a gyerek. Nem értem, min csodálkoztok!