Az volna a kérdésem hogy 16 éves lány vagyok terhes! A párom albérletben költözik, és 22eves. Én is szeretnek elköltözni de nem engedik! Mit tudok tenni? (A házasságon kívül, mert abba nem egyeznek bele, és a baba marad! )

#33, vagy ha ők kekeckednének, akkor gyámügy, bíróság... például, ha itt a kedves szülő nekiáll az eszét játszani, akkor a legegyszerűbb, ha az apa indít egy apasági pert még a szülés előtt, és kész.

Mondom, szerencsére a magyar jog elég sokszor hatásosan képes megvédeni a gyereket a - természetesen mindig csak a legjobbat akaró:) - szülőjével szemben.

"ugyan ki az az idióta, aki önként és dalolva maradna egy elnyomó, korlátozó alá-fölérendelt kapcsolatban, ha van bármi módja is egy egyenrangú, mellérendelt kapcsolatban erőszaktól mentesen, szabadon a saját értékrendje szerint élni???"

:D :D Röhög a vakbelem. 16 éves kislányt felcsinálta az aktuális kan. Sírva fog könyörögni, hogy visszamehessen a szülőkhöz, tudod azokhoz a szemetekhez ha anagy lamur kivágja a gyerekével együtt. 16 éves a világról mit sem tud. Azért mert terhes attól nem lesz felnőtt, és a kapcsolatát sem lesz képes életben tartani.

De persze bíztasd csak arra hogy köpje szembe a saját szüleit, hagy legyen még annyi segítsége sem az életbe mikor majd egyedül marad...persze :D Idióta.

Bírom mikor 16 éves kislányokról úgy beszélnek mint felnőtt emberekről akik képesek egy problémát adott esetben egyedül is megoldani, és egész nyugodtan kapja be a szülő.

"például, ha itt a kedves szülő nekiáll az eszét játszani, akkor a legegyszerűbb, ha az apa indít egy apasági pert még a szülés előtt, és kész."

Itt egy ember játsza az agyát, a kérdező aki taknyos 16 éves, a gyámságért veri a tamtamot, de ő már nagykislányoskodik mert 16 évesen felcsinálták. Nem, nem egyenrangú a kapcsolatban pont a fentiek miatt.

Majd ha az apuci (akivel még 1 percet nem élt együtt és nem ismerik egymást csak felületesen) rájön hogy nem buli egy babóca egy olyan kislánytól akit alig imser kivágja, majd akkor hogy fogja játszani az eszét a kérdező.

Láttam már pont ugyan ilyen szitut....

#36-#37, téged miért zavar annyira, ha emberek élnek a törvény adta jogaikkal, ahelyett, hogy fülüket-farkukat behúzva kérnének engedélyt meghunyászkodni? Miért harcolsz emberek szabadsága és méltósága ellen?

Azt szögezzük le,hogy az élet egy veszélyes üzem, kockázat nélküli lépés NINCS. Szóval természetesen annak is van esélye, amit előadtál - ahogy az ellenkezőjének is.

Csak hát pár dolgot észre kellene venni, nevezetesen, hogy a Kérdező ha a kihordás és szülés mellet dönt (márpedig az ő döntése), az ő közvetlen családja már a párja és a közös gyerekük, és nem a szülei - és át energiát sokkal inkább a jövőbe érdemes tolni, mint a múltba.

A másik, hogy a Kérdező, ha a párjával kezd közös életet, akkor vagy nyer, vagy veszít. Addig a szülők elvárásainak való kényszeredett megfeleléssel csak veszíthet, abban nincs benne a nyerés esélye, nincs valószínűsége annak a koreográfiának, hogy a szülők fogadják el a lányukat olyannak, amilyen. (a szülők "feltétlen szeretete" az esetek nagy részében duma, a szülő többnyire nem azt akarja, hogy te érezd jól magad az életedben, hanem azt, hogy az ő elvárásainak felelj meg)

A harmadik, hogy amit én javasoltam, az egyben jó teszt is, ha a srác a tények és lehetőségek ismeretében komolyan elkezd azon kavarni, hogy még átmeneti ideig se kaparinthassa meg a nagyika-papika a gyerek feletti gyámságot, akkor ő nagyon komolyan gondolja. Ha ellenkezőleg, pont nem tesz semmit, hát akkor tényleg nem nagyon lehet vele kalkulálni.

Egyébként meg mindenre lehet példát látni bőven, én például elég sok "csak jót akaró" szülőt láttam az elfekvőben agonizálni, mert valamilyen furcsa oknál fogva a gyerekük mégse lett hálás később se az életébe való erőszakos beavatkozásért.