Az volna a kérdésem hogy 16 éves lány vagyok terhes! A párom albérletben költözik, és 22eves. Én is szeretnek elköltözni de nem engedik! Mit tudok tenni? (A házasságon kívül, mert abba nem egyeznek bele, és a baba marad! )

"hol lesz a Kérdezőnek 2 év múlva függetlenséget biztosító saját egzisztenciája? Hol lesz munkatapasztalata? Hol lesz komoly kapcsolata?"

És szerinted ez mind hol lesz 18 évesen egy PLUSZ GYEREKKEL BÁRMILYEN ISKOLA NÉLKÜL???

Azt azért még vágod, hogy 2 rossz közül ez a legkisebb rossz? Most senki nem azt mondta hogy a kérdezőnek jelenleg jó, oké elhiszem hogy sz.ar, de miért akarod neki hogy mégsz.abb legyen?

Te komolyan nem tudod elképzelni milyen sorsa van ma valakinek a munkaerőpiacon 8 osztállyal egyedül egy gyerekkel?

Ahhoz képest az hawaii dizsi napfény hogy 18 évesen fogja magát teszem azt kihúz külföldre mosogatni mert megteheti!!! Beiratkozik levezelőzön valami suliba és bérel egy szobát miközben dolgozik?? Megteheti. Értsd már meg azzal a csöppnyi agyaddal, hogy míg gyerek nélkül nincsennek vagy csak kis korlátai vannak, addig gyerekkel csak azok vannak.

Ennél jobban nem tudom a szádba rágni.

Nem tudom honnnan szedted hogy a kérdező éljen otthon 30 évesen is mert csak. Ne képzelj már olyan dolgokat ide amiről szó nem volt, könyörgöm.

Nekem életemben egyszer sem jöttek a szüleim az "amíg az én kenyeremet eszed" szöveggel. Tudod, miért? Mert én még véletlenül sem voltam olyan felelőtlen és önző, hogy 1. tizenhat évesen felcsináltassam magam, 2. más nyakára szüljek, 3. az első két pont összekombinálásával a nevelésük csődjévé váljak.

16 éves gyerekként ágyba bújni egy kannal, utána meg azt várni, hogy vagy a pasi, vagy a szülők tartsák el őt és a gyereket is, mert őneki derogál a tanulás, inkább babázik, aztán majd csak meglesz 8 általánossal... ennél önzőbbet nem is tehetne egy 16 éves, már bocs.

"Szerinted melyikre van nagyobb esély... azzal szakítani 1-2 év után, akivel szabad akaratból választottátok egymást, hasonló a gondolkodásotok, értékrendetek... vagy azokkal szakítani, akiket a sors dobott, jelentősen különbözik a gondolkodásotok és értékrendetek, és folyamatosan a saját értékrendjüket akarják rád erőszakolni?2

Jajjj de ééédesen hangzik, mindjárt hozok egy könyvet aztán regényt írunk belőle. Elvégre még nem volt olyan a történelemben hogy 2 ember szakított elvált akik amúgy szabad akaratból vállalták egymást, nem kényszerházasság volt.

Jaaa és még gyerekük se volt...Csak képzeld el.

"Azt azért még vágod, hogy 2 rossz közül ez a legkisebb rossz? ...Ennél jobban nem tudom a szádba rágni." Ne is akard, mert tökéletesen irreleváns, hogy szerinted vagy épp szerintem melyik a kisebbik rossz, az egyedüli, ami számít az az, hogy a Kérdező szerint melyik a kisebbik rossz. Ugyanis az ő életéről van szó, nem a tiedről, nem az enyémről...

Ezt kéne végre megértened. Nem dolgod, hogy a Kérdező helyett dönts (szerencsére jogod meg lehetőséged sincs rá, ahogy nekem se). A m dolgunk az, hogy a Kérdező tisztában legyen a jogaival és a lehetőségeivel, hogy önmaga számára jó döntést tudjon hozni.

Ha a Kérdező 1-2 év múlva szakít a szüleivel, szerinted mihez kezdjen? Lakhely nélkül, pár nélkül, szülők nélkül, végzettség nélkül, pénz nélkül...

Erre a választ pedig egyel korábban leírtam: BÁRMIHEZ.

Nem tudom te honnan származol felénk nem csak akkor léptek le otthonról emberek amikor popó alatt volt a kacsalábon forgó palota meg a milliók.

Aki akar elköltözik. Olyan szegénységbe alkoholizmusba belszületett ismerősöm van, és mégis rendezett életet él. Ne tegyünk már úgy, mintha ez lehetetlen lenne.

Jó 65%-os veled nem lehet értelmesen vitázni.

Amíg ott tartasz agyilag hogy "szemét szülő énkenyerem" és nem jut el semmi más a tudatodig, addig kár beléd minden szó.

Mi itt érveket hoztunk fel, míg belőled csak a szülőszidós marhaság ömlik.

Bocs nem vagy vitapartner. Menj a kamaszkategóriába ha van, ott ez a dacos ökörség biztos menő. Bár sokszor ennél már ők is érettebbek.

A 65%-os képtelen felfogni, hogy egy gyereket nem csak kipottyantani kell tudni, hanem felnevelni is, méghozzá JÓL. Anyagi és érzelmi biztonságot adni neki. Ezek melyikére képes egy végzettség nélküli 16 éves, aki még maga is gyerek? Elárulom: egyikre sem. Ha a kérdező elválik a párjától (ami igen valószínű, tiniszerelem lévén), akkor a kérdező élete maga lesz a pokol, mert a belét is ki kell majd dolgoznia, hogy legalább a minimális dolgokat megadhassa a gyereknek. A gyerek meg mit fog érzékelni ebből? Azt, hogy elhagyta az apja, az anyja állandóan stresszes, és folyton feszült a légkör. Ja, és valószínű, hogy egy vita alkalmával lazán a képébe lesz vágva, hogy tönkretette az anyja életét, ami technikailag igaz is. Az egész gyerekkorán át azt fogják éreztetni vele, hogy ő csak egy teher.

Bakker, 65%-os, gondolj már a gyerek jövőjére is, nem csak addig, hogy megszületik. INSTANT LELKI NYOMORÉK lenne belőle. Kinek lenne jó ez? Az anyának? A gyereknek? Nem, egyiknek sem.