Esélytelen, hogy az anyám megértse, hogy nem csak akkor vagyok teljes értékű nő, ha főzök, takarítok, gyereket nevelek? Mit mondhatnék neki?
Eddig is éreztette velem, hogy szerinte nem elég, amit én csinálok, és hogy a "normális nők" jó háziasszonyok is. Azonban tegnap elmondta, hogy ő nem tud büszke lenni rám, mert szerinte az nem érték, hogy én tanulok, hiszen erre bárki képes... Mindig a nővéremet hozza fel példának, hogy bezzeg ő, még munka után otthon takarít, főz, a gyerekekkel van. Igen, van egy érettségije és eladó az egyik szupermarketben...
Nem nézem le, de azért valljuk be, ez nem túl nagy teljesítmény, ahogy az sem, hogy szült két gyereket.
Már van egy diplomám, a mostani szakomból még van hátra 6 félév. Jól tanulok, de szerintem ez sokkal keményebb 'munka', ráadásul ez egy nehéz szak. Rosszul esik, hogy a saját anyám ezt semmibe sem veszi, szerinte én még évekig nem fogok semmi értelmeset csinálni.
válasza:Az a baj, hogy sokak szerint (és úgy látom szerinted is) csak két véglet van. Igen valóban nem egészséges mikor valakinek nincs semmi tanulmányi és/vagy életcélja csak a gyerekek meg a házimunka. De ugyanúgy túlzás mikor hatodik diplomás karrierista munka vagy családalapítás (és ez nem csak gyerekvállalás) helyett még a hetedik diplomájára gyúr, és a szülei/ állam pénzén "túlképzi" magát, és annyit sem konyít a mindennapi teendőkhöz, hogy magára mosson/főzzön/takarítson. (és ez nem attól függ szerintem, hogy anyagilag megteheti e, hogy étteremben eszik, vagy takarítót fogad. Szerintem azért 20-30 évesen alapvetőnek kéne lenni, hogy az ember el tudja látni magát egy háztartásban.)
Én személy szerint diplomás gyógyszerészként dolgozom 8 órás műszakban, miközben a szakképzésben továbbtanulok. (szóval vannak távlati céljaim) De közben férjemmel külön háztartásban ellátjuk magunkat, főzünk, mosunk takarítunk magunkra (nyilván ehhez ketten kellünk)...Azt nem mondom, hogy csodamamikat megszégyenítő tisztaság van minden csempén, és hogy naponta 3 fogásos kaja a menü, de ugyanúgy sikerként élek meg egy finom vacsora elkészítését, mint egy sikeres munkanapot. Szerintem meg kell találni az egyensúlyt a két oldal között, és nem lenézni mást azért mert ő esetleg a másik irányt részesíti előnyben.
válasza:Félreértés ne essék, tudok főzni és takarítani is. De hétköznap felesleges lenne főznöm 3-4 fogásos ebédeket, mikor nem eszünk úgysem itthon. Ráadásul időm sem lenne elkészíteni, nem tudok a konyhában álldogálni 1-2 órát úgy, hogy időre kell visszemennem az egyetemre, vagy a munkahelyemre. A takarítással ugyanez van.
A kisebb munkákat megcsinálom/megcsináljuk, minden este feltörlök, kipakolok a mosogatógépből, kiteregetek, elpakolok. De a nagyobb feladatokkal nem akarunk eltölteni fél napokat, meg kevesebb dolgunk van nekünk is, ha a bejárónő egy héten egyszer alaposan kitakarít mindent, elhúzza a bútorokat. Ha nem lenne erre pénzünk, akkor nyilván mi magunk tennénk meg. Ezek azért nem túl bonyolult dolgok, úgy gondolom.
Hangsúlyozom ismét, hogy nem nézem le. De elég nevetséges, hogy az anyám szerint a nővérem élete lehetne a példa, közben hitelt hitelre halmoznak, kölcsönkérnek mindenkitől és panaszkodnak, hogy nehéz az élet, nem telik nekik semmire és hónap végén már az aprókat számolják, sosem tudnak félretenni egy forintot sem... Néha az anyám is besokall és olyankor nekem panaszkodik, hogy miért vállalt a testvérem két gyereket bármilyen iskola nélkül, meg mennyire meggondolatlan.
válasza:Én pl. nem végeztem egyetemet, de tisztességes szakmával megfelelő egzisztenciát teremtettem.
Viszont a takarítónőm egyetemet végzett és több nyelven is beszél.
válasza: válasza: válasza:Ha ennyire meg vagy elégedve az életeddel, és úgy gondolod te 100% jól csinálsz mindent, és büszke vagy arra amit elértél (nyilván nem mondom, hogy ok nélkül) akkor miért éled meg ekkora traumaként, hogy anyukád nem így gondolja?
Szemmel láthatóan nagyon magabiztos vagy a dolgaidban (lám itt is szembemész mindenkivel aki egy kicsit is árnyalni akarja a nézőpontodat) és önálló felnőttként definiálod magad. De ha így van akkor szerintem felesleges ennyire mások véleményével, és a nővéred életével foglalkoznod.
Örülj, hogy jobb helyzetbe vagy mint testvéred vagy mint szüleid. (legyen ennek bármi is az oka) És ha neked nem terem a szülői házban "babér" (mert mondjuk az is lehet, hogy más szociális/értelmi szinten vagy a szüleidnél és kiléptél abból a körből. Lehet azért akarják testvéredet kiemelni mert ők is érzik, hogy neki nagyobb szüksége van érzelmi támaszra mint neked.) fogadd el, és várd párodtól/ munkahelyedtől az elismerést inkább.
Légy hálás azért amit eddig kaptál szüleidtől (mert azért valószínűleg nem a semmiből nulla támogatással lett diplomád, és tudásod) és düh helyett én inkább sajnálattal/ segítséggel fordulnék a testvérem felé.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!