A nevelőapámmal hogy kéne megértetni, hogy nem szólhat bele az életembe/életünkbe? Esélytelen?
Régen is voltak emiatt problémák, hogy szerinte anyáék rosszul nevelnek, túl sokat foglalkoznak velem. Neki nincs gyereke, a gyerekkora is katasztrófa volt.
Az anyja 17 évesen terhes lett vele, de a nevelőapám apjával hamar szétmentek. Őt a mamája nevelte fel kb., mert az apja fizette utána a gyerektartást, de azt az anyja általában magára költötte, elbulizta, sosem volt otthon. Aztán a mamája 12 éves korában meghalt, Ő 16 éves korára teljesen elzüllött. Akkor mondta azt az apja, hogy elég volt és magához költöztette, elkezdte különtanárokhoz hordani és nagyon szigorú volt vele. Szóval nehéz gyerekkora volt, ezt aláírom.
Viszont az, hogy ő kevés szeretetet kapott, szerintem nem jelenti azt, hogy beleszólhatna a mi életünkbe... Pl. ilyenek miatt:
-Terhes vagyok, Pestre járok orvoshoz. Egyszer a vőlegényem nem tudott velem jönni és mondta anya, hogy elkísér ő. A férje ezen napokig rugózott, hogy mégis miért nem tudok elmenni egyedül, meg felnőtt nő vagyok, nehogy anyám kísérgessen már orvoshoz... Össze is vesztek, hogy ne ő mondja már meg, hogy anya hová mehet és mikor.
-Még friss jogsival a szüleim nem engedtek egyedül visszamenni hétvégente az egyetemre, ezért úgy csináltuk, hogy valaki mindig elvitt (a szüleim, mamáék, a barátom). Ez is zavarta, hogy "miért nem megyek busszal/vonattal" (úgy az 1 órás út 4 óra lett volna...), minden vasárnap ezen ment a vita.
-Már ugye nem járok haza hetente (egy városban élünk), de pl. ha a vőlegényem elutazik pár napra, akkor simán hazamegyek aludni, vagy elhívom anyát hozzánk. Ezt is nehezményezi a férje, hogy gyerekem lesz, ideje lenne már megtanulnom nem félni a sötétben.
Mindenre tesz valami rosszindulatú megjegyzést. Már anya ezért nem is mondja neki az én dolgaimat, de pl. most is az volt, hogy anya mondta, hogy ő szeretné megvenni a pici babakocsiját. Meg is rendelte, és hozzájuk kérte a szállítást. Mikor megérkezett, kérdezte a férje, hogy mennyi volt, de anya nem is válaszolt neki erre, annyit mondott, hogy akciós volt. A férje erre képes volt rákeresni, és hőbörögve jött le az emeletről, hogy egy ilyen babakocsi milyen drága és hogy mit képzelek én, hogy ennyiért választottam, egyszerűen borzalmasan viselkedett akkor (is)...
Anya mindig mondja, hogy azért ilyen, mert ő sosem szerették a szülei, nem tudta kitől látni, hogyan is kell egy családban élni. Oké, de akkor legalább ne nyomatná folyamatosan a hülyeségeit, amikre nem kíváncsi senki.
Miért, szerintetek inkább 4 órát kellett volna vonatoznom, 40 percet várnom egy lepukkant pályaudvaron, mikor autóval háztól házig 1 óra volt az út? Nem volt tehet soha senkinek, csak a nevelőapám próbált cirkuszolni. De anya megmondta, hogy egyedül még nem fog elengedni kocsival, mert ha bármi bajom esne, sosem bocsátaná meg magának.
Nem vásároltatok be senkivel a babánknak, anyukám MAGÁTÓL ajánlotta fel, hogy szeretné, ha ő vehetné meg a babakocsit. Mit kellett volna tennem, hisztizni, hogy nem, márpedig rajtunk kívül senki nem vehet semmit a babának?
A házasságuk kasszájában nem az én dolgom kutakodni, de mikor pl. a nevelőapám nyaralót vett az anyám tudta nélkül, az szerintem kicsit nagyobb dolog, mint egy babakocsi. Szóval ő sem szent ám, nem kell neki szobrot emelni.
Elkepzelni se tudom hogy egy 1 órás autó útból hogy lenne 4 óra vonatozás, de mindegy.
Senki nem emelt szobrot a nevelő apadnak és ő se piskóta, ha titokban vásárol anyad tudta nélkül. De ezek szerint itt is érvényes a momdas: a zsák meg a foltja
De, merek egyedül aludni, csak éppen nem szeretek.
Hiába van riasztónk, meg ilyen-olyan biztonsági zár. Mióta egyszer be akartak törni hozzánk, azóta nem igazán rajongok azért, hogy éjjel egyedül legyek itthon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!