Hogyan tudnám ezt megértetni a szüleimmel?

Szia, ha elfogadsz egy 2 gyerekes, 35 éves anyuka tanácsát, akkor olvasd el :)

Én, mint anya mindig a legjobbat akarom a gyerekeimnek, feltételezem, hogy a Te szüleid sincsenek ezzel másképp. Nyilván azért cseszegetnek ezzel a kérdéssel, mert a veled korabelieknek általában nagy a baráti köre, sok az ismerősük, azt sem tudják, mikor hova és kivel menjenek. Nyilván aggódnak és nem szeretnék, ha bezárkóznál, hiszen most vagy fiatal, most kell ismerkedni, barátkozni, eljárogatni mindenfelé, tapasztalatokat gyűjteni.

Szerintem te azt értesd meg velük elsősorban, hogy te nem vagy átlag fiatal, aki minden hétvégén szétüti magát és hetente váltogatja a nőit. Ez számomra pozitívum. Nyilván a társaságodat is megválogatod, ami megint csak ritka.

Gondolom, ha ilyen értelmes vagy, tovább fogsz tanulni, a felsőoktatásban hasonló érdeklődésű emberek vesznek majd körül, sokkal több alkalmad lesz barátokat találni, olyanokat, akik megértenek és hasonló az igényetek, hogy hova járjatok el.

A gyerekek megszületése előtt én is ezerrel buliztam, és megmondom őszintén, előre féltem a lányaimat attól a sok ostoba fiútól és lánytól, akikkel mindig találkoztam az éjszakában. Nem akarok papolni, meg nagy közhelyeket mondani, de a 99%-uk üresfejű, egyik napról a másikra élő, jövőkép nélküli ostoba és önpusztító.

A szüleid örüljenek annak, hogy Te nem lettél ilyen. Hidd el, hogy ha tudatosan keresed, meg fogod találni a saját társaságod és az olyan lányokat is, akiket valóban Te érdekelsz, nem a külsőségek és nem ágyról ágyra járnak.

Ha az én gyerekem azt mondaná, hogy azért nem jár el, mert jól érzi magát otthon, a korabeliekkel nincs igazán egy síkon és azért nem csajozik, mert idáig csak pofonokat kapott, én megérteném és próbálnám terelni abba az irányba, hogy mégse gubózzon be otthon, de igényes társasága legyen. Ne add fel magad és ne akarj olyan lenni, mint sok 17-20 éves, pont ettől vagy másabb és értékesebb. Ez a korszak pedig a kíváncsiságról és a felfedezésről szól, nagyon ritka az évekig tartó szerelem ebben a korban, hiszen hemzsegnek a lehetőségek a fiatalok előtt. Olyan ez kb. mintha a kedvenc ételed mondjuk a lecsó lenne, de eléd pakolnának még százféle ínyencséget, nagy valószínűséggel nem a lecsót kóstolnád meg sem először, sem másodszor. Lehet, hogy a huszadik kóstolás után rájönnél, hogy hülye voltál és mégis csak a lecsót kellett volna választani, de addigra már késő, és azt valaki más megette. Na, kb. így vannak ezzel a korodbeliek is. Habzsolják az életet, míg végül rájönnek, hogy végig ott volt előttük a tökéletes megoldás, csak az nem kellett.

Egyet értek az előttem szóló anyukával mert nagyon jókat írt és én nálad jó pár évvel előrébb vagyok, de velem is szintén ugyan ez volt. Engem nem csesztettek ezzel a szüleim igazán mert ők tudták hogy hülyékkel vagyok körül véve mert sajnos így jött össze a dolog. Én amikor elkezdtem dolgozni akkor jöttem rá hogy változni kell, lépni kell mert ez így nem mehet tovább. Természetesen megváltoztam jellemre, és barátkozósabb, közvetlenebb ember lettem, és bizony már elkezdtem eljárkálni erre arra munkatársaimmal akik igaz 10-20 évvel idősebbek nálam de mégis bennük találtam meg a hozzám illő társaságot. Én olyan nevelést kaptam hogy már szinte 15 évesen úgy neveltek mint ha felnőtt lennék és arra ösztönöztek hogy mindig önállóan és magamtól tegyek döntéseket, és lépjek a dolgok felé. Ennek oka az hogy én második házasságba születtem és késői gyerek is vagyok. Egy testvérem van aki már 35 éves lesz az idén és ő rajta látni hogy nem tudja még mindig kellően megállni a helyét az életben, a hivatalos dolgokhoz nem ért semmit, én meg már 18 évesen egyedül intéztem a hivatalos ügyeimet meg a szüleimét is a megfelelő meghatalmazással, csak mert így alakult valamiért.

Na most a szüleim engem mióta dolgozok ösztönöztek arra hogy barátkozzak, ismerkedjek, szerezzek kapcsolatokat mert sosem tudhatom mikor jön jól a protekció. Persze zárkózott ember voltam meg vagyok is, engem sosem vonzottak a nagy bulik meg a nagy társaságok mint a mai tízen éveseket de mégis vannak ismerőseim több helyről amik végett nem vagyok egy elveszett ember. Én nekem sincs barátnőm és soha nem is volt. Persze volt egy futó kapcsolatom közel 1 hónapos, de nem is nevezném azt párkapcsolatnak. Ez nekem is elég pocsék érzés hogy nincs barátnőm, mert hát ugye biológiai szükséglet a szexuális élet már közel 24 évesen, meg hát szeretet hiány és stb... is megvannak. A szüleid nem véletlen noszogatnak ezzel mert most még tudatosan nem igazán érted ezt, de később ha ez fokozódni fog rájössz hogy kell egy barátnő. Persze tudom nagyon jól hogy ismerkedni nem olyan egyszerű normális lányt találni aki nem foglalt.

Nekem még csak 6 éves a kisfiam, de 17 éves korában sem fogom küldeni sehova. CSak a lehetőségeket próbálom megteremteni. Vagy én magam viszem.

Legutóbb éppen villanyvasút kiállításra.

Ha a haverod nem akar elmenni veled a kinézett rendezvényre, szüleid valamelyikét nem lehet megkérni, hogy menjetek el együtt?