Hogy tudnám megértetni a szüleimmel, hogy hagyjanak felnőni?

20 éves vagyok és a szüleimet zavarja ha 2 napig nem vagyok otthon de tudják, hogy hol vagyok.4 éve barátom van aki nagy valószínűséggel el is fog venni feleségül 1-2 éven belül. Szeretnék mindig vele lenni, de ez zavarja a szüleimet. Ha összeköltöznénk vadházasságnak fognák fel, és nem engednék.(bár nem hiszem, hogy útjába tudna állni).

Főiskolára járok államira és ösztöndíjas, mégis feltették nekem a kérdést, hogy ugye befejezed a sulit?

Csak mert a 2 napos őszi szünetben a barátommal voltam és nem otthon, máris megváltoztam és ilyeneket feltételeznek rólam.

A nővéremnek augusztusban lesz az esküvője. Hirtelen ötletként azt találtuk ki még idén nyáron, hogy akkor legyen a miénk is akkor. De semmi eljegyzés nem volt csak egyszerűen tök klassz lenne. Aztán anyum nagyon beleélte magát a szervezésbe és nekünk nem tetszett pár dolog, amiket kitalált és a tudtára adtam. A reakciója az volt,hogy Jó akkor nem segítek semmit!

Mára már az lett, hogy csak a nővéremnek lesz az esküvője mivel én nem is vagyok eljegyezve és fősulira járok még 2 évig 20 éves vagyok és nincs is a páromnak jövedelme ergó lakása sem. És nem akartunk úgy élni házasként, hogy mindketten a szüleinél, de anyumék szerint ez jó lett volna.

A fő kérdésem, hogy mit tennétek ha a szüleitek rátok erőszakolná a vallás iránti elkötelezettségüket(templom minden vasárnap) annak ellenére, hogy mondtam, hogy én nem annyira akarok menni. Mit tennél ha a anyukád sírna miattad, mert megváltoztál, közben nem csak ő látja így, mert éppen felnőni próbálok. Mit tennél ha 20 évesen felhívod édesanyád, hogy holnap megyek haza és azt kérdezi, hogy nem kell tanulni? (mondtam neki többször is, hogy nagyon jól tudom mikor kell tanulnom)

Hogyan értessem meg vele szépen, hogy hiába én vagyok a legkisebb gyereke, aki még vele lakik és tudom, hogy nem akar elveszíteni,de nem maradhatok mindig "kicsike" és szeretnék a lábamra állni.