Egyetemisták, ti mennyi pénzt kaptok a szüleitektől?

komolyan itt fizetést a szülőktől kapnak sokan, lakhatás is van és még ÖSZTÖNDÍJ bameg...

Persze hogy lehetetlen kitörni, aki alapból előnnyel indul, az előnyben is marad. Többi meg...

aztán meg majd vereti magát a diplomájával, hogy Ő mennyit dolgozott ezért, és mindenki más mennyire szánalmas...gusztustalan

nem az a baj honnan kap pénzt, hanem az, hogy ezzel együtt degradáló hozzáállást vesznek fel sokan.

Nemrég ismerkedtem egy lánnyal, aki lenézett mert nincs papírom és mindenki mást, akinek nincs. Egész nap panaszkodott neki mennyire sz...r az élete, mert nincs más dolga, mint tanulni.

Szülei pesten fizetnek lakást, + kaját az extrákért meg heti pár órát ha melóznia kell.

De az a lenéző stílus és degradáló hozzáállás az emberekhez amit mutatott undorító volt, és SOKAN ilyenek... nemhogy rálátásuk nincs a világra, de a többi aki nem olyan mint ő, az automatikusan bekerül egy lealacsonyító szintre.

200 kmre laktam az egyetemtől, heti bejárású voltam. Előszőr kollégiumban laktam, majd ahogy kaptam pl tanulmányi ösztöndíjat, a barátnőmmel kivettünk egy albérletet. Szóval a lakhatást, 35-40.000 ft, mondhatjuk, én álltam ( öt év alatt talán kétszer kellett helyettem fizetniük, egyszer elment a pénz, mert meghalt a telefonom és újat kellett vennem, egyszer pedig szemüveget kellett cserélnem)

Volt, hogy maradt is az ösztöndíjból.

Hetente kaptam kb 5000 ftot, ebből vettem a tisztalkodasi szereimet, szórakozásra ebből ment, ill. kajakiegészítést(vittem itthonról pl kaját 2 napra) + 2000 ft utiköltség.

Ha pl drága könyv kellett, azt ők fizették, de ezek ilyen párszori 15-20 ezrek, nem rendszeresek.

Szóval, havi 30 ezer, (plusz kártyán kb. ugyanennyi vésztartaléknak) vidéki egyetemre járó hallgatónak kb elég.

Azóta eltelt pár év, drágulás stb, legyen havi 40.

Kedves kérdező , én nem nagyon szoktam válaszolni kérdésekre de ez olyan amit nem lehet szó nélkül hagyni.

Nem vagy már 18 éves ezt ügye tudod? Rengetek embert ismerek akik, rákos betegek nincs olnzük fiatalok szüleik meghaltak stb. Rengek huszéves hajléktalan is van.

Az hogy te gazdag családban születtél erről nem tehetsz.

Arról sem tehetsz hogy a szüleid adnak neked pénzt ha van nekik, és ha nem szorulnak rá, miért ne,?

De az hogy21 éves vagyok, és nem a saját magad erődből érted el azt hogy például síelni mész, vagy nyaralni és hogy ezzel még dicsekszel is más emberek előtt, erre én nagyon ideges szoktam lenni,

Én körübelül 19 évesen kezdtem el dolgozni, kemény fizikai munkát végeztem, szüleimet segitettem, meg hogy legyen pénzem menni, ide-oda illetve tudjam fizetni a tanulási tandijamat. Összesen napi 3 órákat aludtam, 3 órákat,, volt olyan összestem majdnem a bkv buszon annyira álmos voltam. És nem részesültem támogatásban.

Ami most van nekem, mind a saját magam erejéből értem el 0 szintről.

Most 24 vagyok, megyek nyaralni, stb. és nem a szüleim, vagy a családom pénzéből hanem a saját magam pénzéből amiért én dolgoztam meg,. és tanultam mint állat.

Örölük annak hogy gazdagok a szüleik, és nem kell érte megdolgoznod, de nem dicsekedj vele. mert ez nem helyén való.

Üdvözlettel:

24/F

150 ezer havonta (ebből veszek magamnak mindent), plusz fizetik a lakásom rezsijét, amit szintén tőlük kaptam.

Én viszont tisztában vagyok vele, hogy ez nagyon-nagyon átlag feletti, ez vagy kamukérdés, vagy felvágni akartál, nem hiszem el, hogy ebben az országban meg kell kérdezni, 50+7+6+??? (jelen esetben 20) ezer forint sok-e, nyilván az.

Csak a harmadik oldalig olvastam egyébként, lehet, hogy azóta már be is vallottad, miért akartál provokálni, bár azt hiszem, én értem, abban a pár hozzászólásban főként arra mentél rá, miért vállalnak a szegények, alsó középosztálybeliek gyereket. Ebben a kérdésben egyetértek, a gyerek luxustermék (HA rendes startot szeretnél neki biztosítani, és a lehető legjobban megkönnyebbíteni a sikerességét), de ezért a csendes megjegyzésért már így is végig fog rohanni rajtam a tömeg a lepontozásaikkal együtt.

Sajnálom, ha valaki úgy gondolja, teljesen rendben van nulla anyagi támogatással szélnek ereszteni a gyereket 18-20 évesen azzal, hogy dolgozz és szenvedj, mert én is ezt tettem, és még élek.

Minden tiszteletem azoké, akik ilyen körülményekből sikeresen kitörtek, akiknek pedig nem sikerült, és ugyanígy akarnak gyereket vállalni, azok feltehetnék maguknak a kérdést, ha nekik rossz volt, jobban fogják magukat érezni, ha majd a gyerekük is ugyanezen megy keresztül? Ők boldogak voltak? Talán igen. De biztos, hogy a gyereknek (jövendőbeli fiatal felnőttnek) is az a legnagyobb álma, hogy egyetem mellett dolgozzon, a megélhetésért hiteleket vegyen fel, majd a szülei mókuskerekébe kerülve dolgozzon látástól vakulásig, hogy visszafizesse? És mire sikerül, a fél élete oda, külföldön még nem járt, félre nem tett.

Kitörhet, talán, ha nagyon okos. De nagyon sokan nem azok.

Tényleg ez az az élet, amit a gyerekednek szánnál?

(sarkítottam egy kicsit én is, ugyanakkor nagyon sokszor ez a helyzet)