Egyetemisták, ti mennyi pénzt kaptok a szüleitektől?

32. vagyok

Én nem értem, hogy miért vannak ennyien kiakadva és miért veszekednek ilyesmin... Ha valaki egyetemre megy, akkor az általában sok pénzbe kerül, ennyi. Ez egy tény és nem változtat rajta semmi. Változó, hogy kinek mennyit kell költenie...Ha valaki egyetemvárosban vagy a közelben lakik és meg tudja oldani a bejárást, akkor neki már eleve ugrott az egyik legnagyobb kiadás, a lakhatás és az utazás költsége is kevesebb. Ugyanakkor sokaknak mindenképpen költöznie kell, de a kollégiumi férőhelyek száma is véges és nem is kerülhet be akárki, így sokaknak kell albérletbe költözniük, ami nem kevés pénz...Budapesten még a legkisebb, legegyszerűbb lakások is 150-200ezer forintba kerülnek havonta és erre még jön a közös költség, rezsi, de a szobák is 60ezer környékén mozognak. Ezen felül még fizetni kell az utazást, ami szintén drága, fizetni kell a kaját-piát, tisztálkodási szereket, tisztító szereket, ruhákat is. Attól, hogy ingyenes az oktatás és vannak államilag támogatott szakok, még mindig vannak költségek pl. könyv, jegyzet, fénymásolás...és akkor az ember még nem költött magára semmi "pluszt" pl. hobbira, szórakozásra. Nyilván meg lehet tenni, hogy otthonról visz az ember pl. ennivalót, de akkor sincs ingyen, ugyanúgy meg kell venni, ki kell fizetni akkor is, ha valaki otthon lakik.

Valamint egyébként én úgy gondolom, hogy azok vannak a legnehezebb helyzetben, akik normál vagy annál egy picit jobb anyagi körülmények között élnek...ugyanis ők nem "elég" gazdagok és nekik azért nem olyan egyszerá százezreket kicsengetni havonta, de nem "elég" szegények ahhoz, hogy támogatást, kollégiumot vagy szociális ösztöndíjat kapjanak.

Az, hogy ki hogyan oldja meg a finanszírozást, honnan teremti meg a hozzá szükséges pénzt, az már mindenkinek a saját dolga, a családban meg kell beszélni. (Az, hogy akkor a kérdező meg minek tette fel a kérdést szerintem teljesen mindegy...lehetséges, hogy valóban dicsekedni akar, de az is lehet, hogy szimplán csak kíváncsi. Ez egy ilyen oldal, ha valakinek van egy kérdése, akkor felteheti. Ennyiből, akkor a válaszolókat is lehetne szidni, hogy ha mindenkinek a magánügye, akkor meg miért írják le, miért válaszolnak a kérdésre.) Egyes családokban a szülők megengedhetik maguknak, hogy támogassák a gyereküket egészen addig, amíg az nem képes egyedül boldogulni; míg más családokban a szülő felajánl egy összeget, hogy "tessék kislányom/kisfiam x forint, én ennyivel tudlak téged segíteni havonta" és akkor a gyerek elmegy dolgozni és kipótolja; valamint olyan is van, ahol a szülő sajnos egyáltalán nem tudja segíteni a gyerekét és ezért a gyereknek egyedül kell megoldania a helyzetet. Egyik szülő és gyerek sem jobb vagy éppen rosszabb a másiknál, mindegyik egy-egy külön szituáció, nem lehet összehasonlítani és nem is érdemes. Az a gyerek, akit a szülők tartanak el nem feltétlenül elkényeztetett, buta, életképtelen stb., ugyanúgy lehet értelmes, szorgalmas, becsületes és rajta múlik, hogy milyen sokra viszi, a szülei ugyanúgy nevelhetik és közvetíthetik számára a megfelelő értékeket. Nyilván tiszteletre méltó és szorgalmas gyerek az, aki családi támogatás hiányában is megoldja és tanul, mindent magának teremt meg és küzd a cél érdekében, de szerintem semmivel sem lesz értékesebb vagy jobb a másiknál, csak azért mert nehezebbek a körülményei és ez az egy megoldása volt. Mindenkinek mások a körülményei, ez van, ezt el kell fogadni.

Azt tisztázzuk azért, hogy ha valaki nem vesz minden hónapban új ruhákat, az nem jelenti azt, hogy ápolatlan. Nem szakad el az a ruha olyan könnyen és a festetlen köröm sem igénytelen.

Olyan szempontból kényeztettek el, hogy nem életre nevelnek. Ehhez szoktál hozzá, mert ehhez szoktattak. De bármikor beüthet a krach, szüleid meghalnak, neked jön az életedbe olyan periódus amikor számolni kell a filléreket stb, akkor nem leszel rá felkészülve, mert sose voltál olyan helyzetben. Egyik barátnőm édesapja ügyvezető igazgató, nagoyn jól keresett, de soha nem adott a lányának zsebpénzt, a szükségletein kívül. Ha valami extrát szeretett volna, akkor mehetett diákmunkázni. És egy jég hátán is megél típusú, nagyon stramm nő lett belőle, akinek nem az a világ legnagyobb problémája, hogy hibátlan legyen a körme. Na, az ő szülei lehetőségükhöz képest a legjobban támogatták. Nem feltétlen az a jó szülő, aki megad mindent a gyerekének.

"Nem feltétlen az a jó szülő, aki megad mindent a gyerekének."

Ezzel egyetértek, kiegészítve azzal, hogy az sem jó szülő aki indokolatlanul keveset vagy semmit nem ad.

Nem olvastam a válaszokat, de válaszolok a kérdésre. :D

Havi 110 000-t kapok otthonról, és ehhez még hozzájön az ösztöndíj.

Nyáron dolgoztam, több mint fél milliót kaptam, abból egy százast hazaadtam édesanyámnak, a többit félreraktam lakáskasszába. Nem élek otthon amúgy. Tanév közben nem tudok dolgozni, mert két egyetemet végzek, és tudom, hogy sokaknak megy, nekem sajnos nem, hogy három helyen teljesítsek maximálisan. Idén végzek az egyik szakommal, úgy már tudok dolgozni is. :-)

Amúgy közös kasszán vagyunk a párommal, és minden hónapban félre is rakunk. Kijövünk így Budapesten, de nem luxus módon élünk. A kajára sok megy el, mert speciális étrendet kell folytatnom betegség miatt. Nem élünk rosszul, és ezért hálát adok. Tudunk menni moziba, színházba ha szeretnénk havonta, ha meglátok egy normál árban lévő ruhát, akkor azt meg tudom venni. :-) De látom, nem mindenki ilyen szerencsés sajnos.

Nem olvastam végig az összes választ, de nagyon nem átlag, amennyit kapsz.

Engem azzal támogattak, ha hazamentem megtömték a táskám kajával. Pénzzel is támogattak volna, de azt mondtam, hogy előteremtem az élethez valót. Volt ösztöndíjam, a jó átlagom miatt, dolgoztam az egyetemi tanszékeken, amiért szintén kaptam fizetést ösztöndíj formájában. A két ösztöndíjjal kb. havi 60-80000 Ft-ot szedtem össze (volt jobb és rosszabb félév). Amikor úgy döntöttem, hogy nem akarok tovább koliban lakni, akkor elmentem heti 15-20 órát diákmunkázni, hogy ki tudjam fizetni az albi rám eső részét. Nem hívattam meg magam soha, pedig nő vagyok. Nem könnyű szakot csináltam (mérnök), de megoldottam mert akartam.

A szüleim arra neveltek kiskorom óta (nagyon köszönöm nekik), hogy dolgozzak meg az előrejutásért és nem csak mondták, hanem példa is volt előttem, hogy megéri. A saját döntésem volt, hogy azt mondjam, hogy le akarok anyailag válni, mert megtehették volna és meg is akarták tenni, hogy támogassanak és munka nélkül is megkaptam volna azt az összeget, amit így munkával. Most már magasabb a fizetésem és hiszem, hogy sokat számít az egyetemi évek alatti önállóság illetve annak hiánya. Sokkal jobb, ha keményen megdolgozol mindenért. Nekem nincs bajom azzal, ha a szülők támogatják a felnőtt gyereküket, de a határokat meg kell húzni a felnőtt gyerek érdekében.

Lehet én vok túl jószívü, de ha majd megtehetem, akkor persze, hogy támogatnám a gyerekem továbbtanulását! Azért, mert elmúlt 18 éves, mehet isten hírével ahova akar? Meg teremtse meg magának? Nem azért van a szülő, hogy támogassa a gyereket? Nem azért szült gyereket, hogy boldognak tudhassa? Gürcöljön a gyerek egyetem alatt szar diákmelókkal, miközben a szülök ülnek a pénzükön? És én ezt úgy mondom, hogy én nem kaptam támogatást egyáltalán. Én is diákként melóztam éhbérért. Anyám meg ott ült a pénzen. Egy szülőnek kutya kötelessége támogatni a gyereket (ha megteheti persze).

Egyébként is: Nehezebb egyetemek mellett nem is igazán lehet melózni, ill akkor már az érdemi tanulástól veszi el az időt a meló.

Pont azért támogassa a szülő a gyereket, hogy aztán a tudásával tudjon jó melót szerezni és jól élni. Ez nem azt jelenti, hogy majd 40 évesen is anyuci fogja pénzelni.

Nem attól lesz valaki jó ember, hogy kimelózza a belét, és attól se lesz rossz, ha pénzelik.

De attól már rossz lesz valaki, hogy itt köpköd a másikra hogy mennyi pénzt kap vagy nem kap.

Elkényeztetve akkor lesz a gyerek, ha csettintésre mindent megkap, nem akkor, ha fizetik a tanulmányait. Ennek sztem alapnak kéne lennie.

Ha ez nem kamu, polgárpukkasztó kérdés akkor most szomorú vagyok

Szerintem olvass el minden választ... aki melóból, ösztöndíjból él, az is költ annyit, amit a kérdező kap. A különbség az, honnan származik a pénz. Miért baj az, ha annak, akinek a szülei megtehetik, adnak, és ő nem fut robotolni suli után?