Itt vannak olyan szülők akik semmivel nem járultak hozzá a gyermekünk továbbtanuláshoz anyagilag? Vagy olyan akivel ezt csinálták a szülei.

"az átsorolás már nem olyan egyszerű, oda az kell, hogy valaki kiessen állami helyről."

Ezek szerint az évfolyamátlaghoz képest a 4,1 távolról sem kiemelkedő, sőt...:-) Vigyázz, kérdező, tudom, hogy megy az átsorolás oda is, vissza is. Jobb, ha most befejezed a kamuzást.:D

#48 vagyok

#49: Inkább téged minősít, hogy a gyerekedet egy utolsó proli tesco árufeltöltőnek küldenéd, csak azért, mert nem volt mindenből kitűnő... Orvosira járok, 4 alatti az átlagom, de nem hiszem, hogy ettől sz*r ember lennék, és nem is gondolom, hogy csak az a két véglet van, hogy egyetemen kitűnő vagy, vagy aljamunkát végzel.. Örülök, hogy a szüleim nem ilyen korlátoltak és primitívek, mint az itteni válaszolók 90%-a. Sajnálom, hogy itt kell kiélnetek a frusztrációtokat.

Nem tartozom a kérdés célcsoportjába, de válaszolok, hátha hasznosak/értékesek a meglátásaim.

Ősszel kezdek az egyetemen, anglisztika szakon, onnan majd fordító-tolmácsra megyek, mert szenvedélyem az irodalom, és műfordítóként nagyon is el tudom kêpzelni az életemet.

A szüleim hihetetlen támogatásról tesznek tanúbizonyságot, amiért vêgtelenül hálás vagyok. Számukra egy percig sem volt kérdés, hogy érettségi után továbbtanulok -- nekik nem volt rá lehetőségük, *nekem* megteremthetik a feltételeket.

Igen, felnőtt ember vagyok, de mi egy családként funkcionálunk: bárki bármit szeretne, abból közös élményt, közös célt kovácsolunk -- hasonlóak a vágyaink, az érdeklődésünk, ez könnyen megy: karácsonyra családilag veszünk könyvet, együtt megyünk moziba, színházba vagy koncertre, amennyiben belefér a keretbe. Az egyetem persze más, de anyuék általam élik meg azt, ami nekik nem adatott meg, ha hunyorítunk, ezt is nevezhetjük közös dolognak.

Ha azt mondanám, hogy sosem vártam el semmit, hazudnék: akaratos kiskölyök voltam. De(!) azóta benőtt a fejem lágya, és mindennap rácsodálkozom, milyen nagyszerű és nagylelkű szüleim vannak. Többször fölvetettem, hogy keresek valami diákmelót (akkor is, ha a választék nem túl bő -- semmi elvonulós, szellemi munka, mindenhol csak extrovertáltaknak való feladatok), de anya azt mondta, koncentráljak a tanulásra, az anyagiakat majd ők előteremtik. Mindezt úgy, hogy nem vagyunk híján a problémáknak, tehát egy kicsit azért rezeg a léc. Jobban êlünk, mint általános iskolás koromban, de azért még sok mindent nem engedhetünk meg magunknak [kulturális szempontból; a fenét se érdeklik a kütyük vagy a "bulik"], teljesen jogos lenne, ha az ên szüleim is úgy állnának a dolgokhoz, mint a kommentelők többsége, mégsem teszik.

Csak azt tudom mondani: ez egy ilyen család. Ebben nőttem föl, nekem ez a norma. Ez nem azt jelenti, hogy hálátlan, semmirekellő korcs vagyok. Életképtelen, introvertált álmodozó, az vagyok. De hálátlan, az soha.

Kedves #74!

Nehogy azt hidd, hogy orvosin (vagy bármilyen más szakon) pl egy kettes azt jelenti, hogy a 20%-át tudod az anyagnak. A kettes azt jelenti, hogy a tanár/vizsgáztató úgy ítélte meg, hogy megvan a minimum tudásod ahhoz, hogy embereket gyógyíthass.

Amúgy meg nehogy már csak az lehessen jó orvos, aki szín ötös volt 6 éven keresztül... Nem hiszem, hogy meg kéne kövezni azért, mert első félévben nem volt négyes átlagom...