Itt vannak olyan szülők akik semmivel nem járultak hozzá a gyermekünk továbbtanuláshoz anyagilag? Vagy olyan akivel ezt csinálták a szülei.
Illetve próbálták is lebeszélni arról, hogy felsőoktatásban résztvegyen, esetleg a választott szakróp?
Illetve folyamatosan támadta a választása miatt vagy akár gimi után ki is rakták otthonról, vagy csak úgy maradhatott ha fizet?
Miért tették, most milyen a viszony?
Csak szerintem borzalmas az ilyen szülő?
válasza:Mi támogatjuk a gyerekeinket. Arra nincs pénzünk, hogy fizetős szakot végezzenek, az állami sincs ingyen (kollégium, útiköltség, könyvek, étkezés, tisztálkodószerek, ruházkodás 6-70 ezer havonta + szemüveg orvosi költségek) Viszont átbeszéltük a jelentkezés előtt, hogy mit szeretnének tanulni, abban milyen lehetőség van, lesz-e az elvégzett szakkal munkájuk, alkalmasak-e a munka elvégzésére, szívesen csinálják-e. Nem csak hűbelebalázs módra bejelöltünk néhány divatos szakot. Eddig jól megy nekik. Jól tanulnak, sok ösztöndíjra jogosultak, dolgoznak is az egyetemen, így abból a pénzből tudják fedezni az egyéb költségeiket.
Tudják jól, mi miről mondunk le, hogy ők tanulhassanak. Vannak kis testvéreik is és tőlük sem akarjuk elvenni a lehetőséget. Persze nem kötelező a diploma. Szerintem mindenki olyan munkát válasszon, amit szívesen végez. Az élet így is hoz néhány kényszermegoldást. Az én diplomám is pihent jó pár évet, míg otthon voltam a gyerekekkel.
Egyébként nem azzal teszel a legjobbat a gyerekeddel, ha mindent alá tolsz. Inkább ha jó irányba engeded és bátorítod. Én is dolgoztam gyárban is de táborokban is diákként. Láttam hol milyen a helyzet. Mindenhol szereztem hasznos tapasztalatokat.
válasza:Ilyenkor olyan érdekes, hogy elég az, ha "tisztességgel felneveli" a szülő a gyereket, ergo elvegetál 18 évig. A másik topikban meg letolják azt az anyukát, aki albérletbe vállal gyereket minimálbérből, mert hogy nem csak 18 évre vállalja, gondoljon a plusz kiadásokra is, stb.
Ez alá a kérdés alá most összegyűlt az összes frusztrált, korlátolt, befásult ember, aki megveti az összes olyan fiatalt, akiknek most több a lehetősége az életben, mint neki volt. Mert mit képzel az, aki nem gyári, meg fizikai, meg segédmunkásként képzeli el az életét, mi az, hogy szellemi munkát akar végezni, hiszen az nem munka, az b*zis, ott csak az úrinépek vakarják a micsodájukat egész nap.
Az én véleményem szerint egy egészséges lelkületű szülő, aki korlátolt anyagi körülmények között nevelte fel a gyerekét, örülne annak, ha a fiatal egyetemre készülne. Senki nem akarna egy olyan életet a csemetéjének, hogy hónapról hónapra kelljen élnie, és egy új nadrágon kétszer is el kelljen gondolkodnia. Ugyanakkor meg egy egészséges lelkületű gyerek nem önköltséges képzésben gondolkodna (ennek eléréséhez jól tanulna a középiskolában) és igyekezne olyan képzések közül válogatni, amikkel később el tudna helyezkedni. Meg lehet pályázni szociális és tanulmányi ösztöndíjakat, és ott van a diákmunka lehetősége is.
Mindehhez viszont megfelelő kommunikáció, intelligencia és empátia szükséges mindkét fél részéről. Szerencsére a való életben erre több példát látni, mint ez alatt a kérdés alatt.
válasza:Én aztán nem vagyok se korlátolt, se frusztrált, a munkám(pszichiáter) pedig átlagon felüli fizetéssel jár.
Itt visznont az említett gyerekek pattognak hogy ők elvárják, meg joguk van hozzá meg minden, a szülőnek kötelessége, de ők tenni nem hajlandóak semmit, mert az úgy már nem buli. Ha ilyen gyerekem lesz én se fogom támogatni. De ha normális, hálás és látom hogy van értelme a továbbtanulásának kifizetek neki bármit, akár külföldi továbbtanulást is. De ha csak egy önző, beképzelt gyerek lesz mint a kérdező és az egyik válaszoló, akkor természetesen nem.
Mitől nagy teljesítmény az ha valaki gimiben jól tanul? Magának tanul, nem a szüleinek, erre nem kéne senkinek sem vernie magát, mert nevetséges.
Amúgy ki mondta, hogy nem vagyok hálás? Hidd el az vagyok, illetve mi az, hogy nem teszek érte, hogy megérdemeljem? Önzőnek és beképzeltnek sem mondanám magam.
Soha semmit nem vártam el, de mivel segítettek örülök és ezt el is fogadom. Viszont úgy vélem, hogy a szülőnek kötelessége támogatnia a gyermekét, persze lehetőségeinek megfelelően. Itt nem csak a tandíj a lényeg. Sokakat bőven felvesznek a kiszemelt szakra, így nem sok költség marad. Viszont támogatni nem csak pénzben lehet.
Az is jó ha az ember tudja, hogy van kire számítani és van aki hisz benne. Tanuljon is bármit. Nem igyekszik ráerőltetni a saját elképzeléseit.
Az én esetemben már annak is örültek, hogy tanulni akarok és terveim vannak, mert a családban nincs más diplomás és olyan sem aki egyetemre jár.
válasza:Soha semmit nem vártam el-Viszont úgy vélem, hogy a szülőnek kötelessége támogatnia a gyermekét.
Most akkor mi van??? Nem várod el de szerinted kötelessége? Szerintem eléggé erős fogalomzavarban szenvedsz, mert ez kimeríti az elvárás fogalomkörét. és nem, nem nem teszel érte, hiszen arra is képtelen voltál hogy államira bekerülj, és elvárod a szüleidtől hogy fizessék a drága tandíjat plusz az ellátásodat. Ez igen is önzőség. Ráadásul arról szó sem volt még hány évet fogsz csúszni..mert aki az állami ponthatárt se képes megugrani az csúszni is fog.
válasza:"Itt vannak olyan szülők akik semmivel nem járultak hozzá a gyermekünk továbbtanuláshoz anyagilag?"
ez volt az alap kérdésed koma.
ne kezd el kavarni a szart a szülői empátiáról stb, most hogy szorul a hurok, mert nem erről volt szó!
#55 Hagyjuk már ezt a hülye dumát.
A lényeg, hogy én személy szerint nem várom el. Viszont általánosságban úgy vélem, ha a szülőnek ha van lehetőség kötelessége kéne, hogy legyen a gyerekének a támogatása.
Az, hogy nem lett meg a kellő pont nem jelenti azt, hogy az illető nem alkalmas az adott szakra. Csupán azt jelenti, hogy az állam nem kívánja támogatni széles körben az oda jelentkezőket, hogy ezzel akadályozza meg a túlképzést. Viszont ez nem jelenti azt, hogy a szakon ne tudnék teljesíteni. Az első félévem átlaga is 4 egész felett lett, jelenleg pedig csak kiválóan megfelelt minősítést kaptam csak. Nem félek a csúszástól. Pl. van olyan ismerősöm aki egy másik nagas ponthatáros szakra bejutott, de egyetemen már nem tudott teljesíteni.
válasza: válasza:És kérdező, de, aki arra se volt képes hogy az állami ponthatárát összeszedje az ne pattogjon a szülei pénzéből. Az én gyerekem mehet bárhova amit szeretne, és bekerül államira. Aki ennyit nem tud megtenni az meg keresse meg az egyetem árát.
Azért 460 pontot nem lehetetlenség összeszedni, bárki képes rá akinek van egy kis sütnivalója.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!