Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Jogosan haragszom a szüleimre?

Jogosan haragszom a szüleimre?

Figyelt kérdés

33 éves leszek. 3 éve élek együtt a párommal. Ő tanított meg alap dolgokra. Hogyan kell rendesen megágyazni, hogyan kell elmosogatni, stb. Emlékszem otthon mikor takarítani szerettem volna anyukám rám szólt, mert véletlenül eltörtem valamit hogy inkább ne takarítsak mert a baj van velem. Főzésnél is ez volt. Magamtól tanultam meg azt is. Pl nemrég jártam utána hogyan is kell felfuttatni az élesztőt. Sokaknál ez alap dolog. Sose vitt közösségbe. Mindig otthon voltunk a négy fal között. Kikapcsolódása a temetőbe járás volt. A szülei sírját kellett gondozni. Volt hogy lefotózott a sírkővel! Ezen kìvül még fagyizni se vitt el soha a faluban. Kb 15 éves koromig jártunk rokonokhoz vendégségbe utána már oda sem. Ennyi érintkezésem volt más emberekkel. Sose ölelt sose puszilt meg. Sose tanult, sose játszott velem. Általában feküdt és sírt. Volt hogy egy hétig ki se kelt az ágyból. Nő léttére nagyon igénytelen volt. Szégyelltem mások előtt.

Apukám sose tudott elfogadni. Sose volt velünk. Foggalmam sincs anyukám miből tartott el minket testvéremmel. Ha haza jött vagy telefonált csak kiabált. Gyerekkoromban vert. Tesómmal totál másképp bánt. Neki mindent megadott. Ő volt a mindene. Alkoholista és durva pszichés gondjai is vannak.

Amíg otthon éltem voltam anorexiás, bulimiás, sokszor vagdostam magam. Tanulási nehézségeim voltak.

Nap mint nap feljön bennem az, két ilyen embernek minek kellett gyerek?

Mikor látok szülőket a pici gyerekeikkel milyen boldogok, éppen játszanak, a szívem szakad meg velem miért nem voltak ilyenek? Komolyan ennyire nehéz lett volna szeretni?

2017. febr. 22. 07:50

❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 ❯

61/72 anonim

válasza:

Kérdező, én megértelek nyugi. Ne foglalkozz a képmutató emberekkel. Én biztos vagyok benne, hogy a legtöbben csak azért beszélnek tisztelettel a szüleikről, mert ez van a közgondolkodásba, hogy ha nem tiszteled a szüleidet, akkor egy hálátlan, szemét paraszt vagy....

Nem tudom most tartod-e velük a kapcsolatot, de érthető teljesen ha néha eszedbe jut, mégiscsak onnan jöttél, ott élték legalább 18 évet viszont én azt tanácsolom neked ha bármikor eszedbe jut és azt veszed észre, hogy egyre jobban lehangolódsz emiatt, akkor tereld el gyorsan a gondolataidat, próbálj meg inkább tényleg a menthető dolgokkal illetve a jövővel foglalkozni.

Nekem pl. az a bajom, hogy én még abba se vagyok biztos, hogy ha elköltözök, megtudom-e velük szakítani a kapcsolatot, ilyenektől félek, hogy majd akkor is bekevernek a kapcsolataimba, zaklatnak stb......

2017. febr. 22. 23:43

Hasznos számodra ez a válasz?

62/72 anonim

válasza:

Akik olyanokat írnak, hogy ülj a szüleiddel beszélgetni és olvass be nekik, azoknak fogalmuk sincs milyen egy szigorú szülő.....

2017. febr. 23. 00:02

Hasznos számodra ez a válasz?

63/72 anonim

válasza:

*ülj le

2017. febr. 23. 00:46

Hasznos számodra ez a válasz?

64/72 anonim

válasza:

#62 neked meg arról, milyen egy felnőtt ember.. :)

2017. febr. 23. 01:09

Hasznos számodra ez a válasz?

65/72 anonim

válasza:

Nem igazán értem ezt a sértegetés, hogy ebből mire alapozod, hogy éretlen vagyok, de elég érdekes tényleg hogy olyanok beszélnek akiknek valószínűleg sokkal normálisabb szüleik voltak....

2017. febr. 23. 01:35

Hasznos számodra ez a válasz?

66/72 anonim

válasza:

#65 Ha ez neked sértegetés, akkor olyan szinten maximálisan konfrontáció-kerülő vagy, hogy a véleményed irreleváns. Alap esetben egy felnőtt emberben megvan egy minimális szintű akaratérvényesítés és önállóság, ami elég a szóbanforgó szembesítésre, vagy a függetlenedésre elégtétel nélkül.

2017. febr. 23. 01:54

Hasznos számodra ez a válasz?

67/72 A kérdező kommentje:

Tavaly nyáron beszéltem utoljára apukámmal. Pontosabban beszélgetni szerettem volna, elmondani mit gondolok, az érzéseimet. Elutaztam hozzá, előtte lévő nap telefonon is beszéltünk. Mikor oda értem csak az udvarra invitált be. Nem akart a házába beengedni. Köszöntem neki és ő elkezdett üvöltözni! Kértem szépen, nyugodt hangon ne kiabáljon, beszélgessünk. Tovább ordibált, kb. 10 percig hallgattam, el is sírtam magam, jobban ordibált. Majd sírva eljöttem. Azóta nem beszéltem vele, nem találkoztam, nem is akarok. Sose tudott szépen beszélni velem. Aznap elment anyukámhoz és az utcán!!! a kocsiból lekiabálta őt is. Anyukám halálra rémült. Én akkor már itthon voltam. Oda se tudtam menni segíteni neki, vagy legalább megvigasztalni.

2017. febr. 23. 11:52

68/72 A kérdező kommentje:

55!

Tanulási nehézségeim vannak, koncentrációs zavaraim.

4 középiskolát próbáltam.

Mit nem lehet ezen felfogni? Nem direkt nem tanultam tovább.

2017. febr. 23. 11:55

69/72 anonim

válasza:

#68 Kifogásgyár. Add fel, vagy csak legyél csendbe és győzd meg magad, hogy semmit sem tehetsz. Mert ha másokat kérdezel, nem fogsz önigazolásra találni, mint láthatod is, ugyanis ez csak önsajnáltatás.

2017. febr. 23. 12:07

Hasznos számodra ez a válasz?

70/72 A kérdező kommentje:

Nem írok semmit inkább...

Ma is voltam állásinterjún, de tök mind1...

Meg jövő héten is megyek. Legalább megyek.

Nem értem miért kell állandóan kötekedni ezzel az önsajnáltatós dologgal. komolyan nem értem.

2017. febr. 23. 12:11