Jogosan haragszom a szüleimre?
33 éves leszek. 3 éve élek együtt a párommal. Ő tanított meg alap dolgokra. Hogyan kell rendesen megágyazni, hogyan kell elmosogatni, stb. Emlékszem otthon mikor takarítani szerettem volna anyukám rám szólt, mert véletlenül eltörtem valamit hogy inkább ne takarítsak mert a baj van velem. Főzésnél is ez volt. Magamtól tanultam meg azt is. Pl nemrég jártam utána hogyan is kell felfuttatni az élesztőt. Sokaknál ez alap dolog. Sose vitt közösségbe. Mindig otthon voltunk a négy fal között. Kikapcsolódása a temetőbe járás volt. A szülei sírját kellett gondozni. Volt hogy lefotózott a sírkővel! Ezen kìvül még fagyizni se vitt el soha a faluban. Kb 15 éves koromig jártunk rokonokhoz vendégségbe utána már oda sem. Ennyi érintkezésem volt más emberekkel. Sose ölelt sose puszilt meg. Sose tanult, sose játszott velem. Általában feküdt és sírt. Volt hogy egy hétig ki se kelt az ágyból. Nő léttére nagyon igénytelen volt. Szégyelltem mások előtt.
Apukám sose tudott elfogadni. Sose volt velünk. Foggalmam sincs anyukám miből tartott el minket testvéremmel. Ha haza jött vagy telefonált csak kiabált. Gyerekkoromban vert. Tesómmal totál másképp bánt. Neki mindent megadott. Ő volt a mindene. Alkoholista és durva pszichés gondjai is vannak.
Amíg otthon éltem voltam anorexiás, bulimiás, sokszor vagdostam magam. Tanulási nehézségeim voltak.
Nap mint nap feljön bennem az, két ilyen embernek minek kellett gyerek?
Mikor látok szülőket a pici gyerekeikkel milyen boldogok, éppen játszanak, a szívem szakad meg velem miért nem voltak ilyenek? Komolyan ennyire nehéz lett volna szeretni?
Nem nyafogok. A valóságot írom le. 30 éves koromig semmi jó dolog nem történt velem. Talán igen. Könnyebb lenne ha történtek volna jó dolgok. És igen a páromnak köszönhetem a jó dolgokat is az életben amiket megmutatott.
Nehezebben lépek túl dolgokon. Érzékenyebb is vagyok.
Jövő hónapban megyek pszichológushoz. Írtam mar erről. 3 hónappal ezelőtt kerestem fel és sokara kaptam időpontot. Az előző nem sokat segített.
29-es, nem. NEKI kell a pszichológus, a szülei el sem járnának - mostohám sem járt, pedig mindenki mondta neki -, és attól a kérdező nem lesz jobban.
Valahogy meg kéne tanulnia elengednie a múltat, mert amíg ott él, nem él.
# 34: Teljesen megértelek és igazad van. Még a megfilmesített Monte Cristo grófja c. regényben sem engedte el Edmond Dantes a neki ártó gazemberek bűneit. Hanem méltó elégtételt vett rajtuk!!! És miután ez megtörtént, akkor elengedte őket hogy éljék a sitten nyomorult életüket.
A szüleidnek is kompenzálnia kell azokat amik bántanak. No nem börtönre gondoltam mint az említett regény esetében, hanem ahogy neked legjobban esne. A szüleim is kompenzálták bűneiket, és ha netán nem is 100 %-ig, azt a maradék néhány %-ot magam segítettem hozzá hogy megtörténjen az elégtétel.
Ad. 35: És amikor Monte Cristo grófjától megkérdezte a barátja hogy:
- Nagyon fáj a múlt?
- Nem!
Hangzott a határozott válasz. Mert még előnyt is kovácsolt belőle és a végén egy élvezetes játéknak érezte melyben a "Nyertes mindent visz".
Ne haragudj, de teljesen leragadtam annal hogy 3 eves korodig nem tudtad hogy kell AGYAZNI? MOSOGATNI? Nekem szuper gyerekkorom volt de ezekre sosem tanitottak....megtanultam. Meg mi ez a hulyeseg az elesztovel?? En is magam jartam utana mikor sutni akartam....
Ezek nem a rossz gyerekkor miatt vannak hogy nem tudtad hogy kell mosogatni, atyaeg...parod komolyan tanitgatott egy 30-as not agyazni?? Merthogy a no otthon a 30 ev alatt nem tidta hogy kell?? Na ez baromi sulyos! Es a tobbi dolog? Tuzhelybegyujtas, vagy pl tampon hasznalata meg erdekes modon ment?
Hu ez a sztori vagy kamu vagy ne haragudj de a gyerekkorodban nem csak szuleiddel volt baj. Sot, nem csak gyerekkor...30 eves korodig nem tudtal BEAGYAZNI..ilyen ember nem letezik...
A kérdező úgy érezheti hogy nem volt akitől megtanulja. Az embernek jól esik ha van egy-egy példaképe, például a szülő. Magától is sokra viheti az ember, de közben azért motoszkál a fejében hogy egyszerűbb is lehetne az élet. Egy hasonlattal élve, például egy villanyszerelő szakmunkás is jól elboldogul egyedül az adott munkájával. De sokkal könnyebben megy a munka ha van mellette valaki, például egy munkatárs akivel megbeszélhet bármit, nem csak szakmai dolgokat. És aki együttműködik vele és nem pedig bosszantja. Lehet hogy az a "segítője" csak a létrát támasztja hogy a segítő el ne dőljön, de jól esik az embereknek ha még ha csak kicsit is de pozitív emberek veszik körül és nem például olyan szülő aki miatt bosszankodni kell.
Tehát nem a beágyazás megtanulása a gond. Férfi létemre engem sem tanított senki például gombot felvarrni. De ha valamit úgy tanulhattam meg jóindulatú emberektől, az mindig jól esett. És nem az esett jól ha valaki netán bosszantott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!