Jogosan haragszom a szüleimre?

A legkonnyebb mast hobaztatni sajat sorsodert.

Kenyelmes anyadra kenni hol tartasz.

33 ev..tehat 15 eve onnalo felnott ember vagy.

Legjobb baratom szakorvos es publikal egyetemen tanit es kutat.

Alkoholista szulok kocsmaban nott fel sokszor enni nem kapott mocsokban nott fel.

De tanult es elni akart.

Most csaladja van alkoholt megveti es boldog ember.

Szulei elhunytak de tisztelettel beszel roluk.

Szerintem jogosan érzel haragot. Mert anyukádnak kutya kötelessége lett volna a gyereke iránt érzett szeretetből mindent megtenni azért hogy elégedetten megálld a helyed az életben. Ha nem munkahelyen akkor otthon valami saját megélhetési forrásból.

Én férfi vagyok és az én szüliem is csináltak hagyagságokat, aminek ittam a levét az életben. Például volt egy gazdaságuk, ennek ellenére a munkaerőpiacon voltam kénytelen megéldegélni, mert harapófogóval kellett kihúzni belőlük azt a kevés tudást is amit sikerült az önálló gazdaság működtetésével kapcsolatban. Aztán mikor elhunytak, akkor éreztem igazán a hiányát annak az ismereteknek amit könnyedén megtaníthattak volna. Úgy éreztem hogy a szocializmusnak annyira sikerült bevernie őket a TSZ-be hogy már azt is természetesnek vették hogy a gyerekük is idegen munkahelyeken, alkoholista főnökök keze alatt kínlódik a hazai rossz bérek mellett. Az elején volt úgy hogy szintén alkoholista és drogos munkatársak közt. Miközben volt egy virágzó gazdaságuk ami két család jómódú megélhetését is könnyedén biztosította és szerettem is mindig tevékenykedni benne. Apámnak fontosabb volt a vallásgyakorlás és az egyház nagy összegű adományokkal való támogatása. Persze igyekeztem magam pótolni azt amit a szülő nem adott meg és így is a saját otthonomban dolgozom még ha nem is gazdaságban. De azért még sikeresen is szomorú vagyok amiért a szüleim ilyenek voltak és nem ők segítettek hozzá a sikerhez például jó tanácsokkal ami ingyen lett volna.

"Nem lehettek barátaim. Apukám kiabálva zavarta el őket. Mikor 16 voltam akkor is!! "

Tehát otthon oktatott gyerek voltál,  nem jártál óvodába,  iskolába?  Mese habbal. Itt max annyi hihető,  hogy haza nem vihettel barátokat,  de mégis hogy akadályozott volna abban, hogy a suliban baratkozz? ???

 "Zenét nem hallgathattam. Beszélgetni se beszélgethettem senkivel."

Próbálsz nagyot mondani, hogy sajnaljanak,  de csak nevetségessé teszed  magad a kamuzassal.

"Asztalnál evésnél 28 évesen is. "  Ezzel mondjuk nem ertem mi a baj. 42 vagyok és csak asztalnál szoktam enni. Most akkor szidjam én is anyámat?

Anyád a leírás alapján egy súlyos pszichiátriai gondokkal küzdő személy volt (aki igénytelen, fekszik, sír és semmivel nem foglalkozik, az ma súlyos depressziósnak minősül). Igen, ilyen embereknek irtózatosan nehéz szeretniük. Ennek fényében nem meglepő, hogy a leírásod és saját magad elmondása szerint ugyanolyan terhelt vagy. Jobb is, ha nem vállalsz gyereket, mert kb. ugyanezt csinálnád (vagy egy másik szélsőséget, mondjuk totális társfüggővé nevelnéd), és pont ugyanezt írná le rólad 20-25 évvel később. Sajnállak mindannyiótokat, mert ha kaptok segítséget, akkor anyádnak is, és nektek is jobb élete lehetett volna, és nem egy anonim fórumon próbálnád megtalálni a bűnbakot, aki erről a helyzetről tehet. Szerintem kérj te is segítséget, mert személyiségzavarod is tuti van (önvagdosás, evészavarok).

Ugyanis ebben a helyzetben picit mindenki hibás, és mégis senki.