Jogosan haragszom a szüleimre?

52: Semmilyen szakember nem tudja helyetted megoldani a problémáidat. Segíteni tudnak, irányt mutatni. De neked kell megdolgozni a gyógyulásért.

Próbáld meg elfogadni, hogy nem vagy egyedül. Sokunknak volt hasonlóan problémás gyerekkora. De nem azzal foglalkozunk. Neked is azt kéne tenned. A szakember majd biztosan segít, hogy erre milyen technikák vannak, ha magadtól nem ment.

De most is neked kell majd tenni érte, neked kell akarni. A szakember sem csodatevő, hogy rád néz, mond egy-két jó szót és hip-hopp meg is szűntek a problémák.

Onsajnalat olcso dolog mindenkinek van

Sebeket nyalogatni konnyu konnyebb mint dolgozni a jovodon az eleteden.

Nem tanultal ? Modt is tanulhatsz ha akarsz

De te nem akarsz csak magadat sajnalni akarod

Már elnézést, de nem csoda, hogy a kérdező szinte még mindig gyerekként él, ha ilyen szülei voltak. Ez egy teljesen "normális" következménye az ilyen gyerekkornak, és joggal haragszik emiatt a szüleire. Ha majd túl tud lépni a haragon, akkor el tud kezdeni dolgozni a változáson, de ez sok idő, és rengeteg munka.

És lehet mentegetni az anyját, hogy beteg volt, de pont ez itt a lényeg: hogy beteg volt, de nem kezeltette magát! Akinek gyerekei vannak, az felelős értük, és ha olyan betegsége van, ami miatt nem tudja őket ellátni, akkor kutya kötelessége kezeltetnie magát! Ha teszem azt, vesebetegsége lett volna, akkor sem ment volna orvoshoz, csak fetreng a fájdalomtól? Kétlem. Akkor pszichés probléma esetén, amitől szintén csak fetrengett kínjában, mi a halál f..ért nem kezeltette magát? Ja, tudom, ilyenkor jön a szokásos duma, hogy "nem kell nekem pszichológus, én nem vagyok bolond". Ja, az nem, csak egy felelőtlen barom, aki tesz arra, hogy mi van a gyerekével!

Tedd össze a két kezed a párodért, mert ezt vajmi kevés ember viselné el.

Az egy dolog, hogy a szüleid olyanok voltak, amilyenek. De benned sem volt meg az önállósodásra való vágy és ez a nagyobb baj.

Attól, hogy itt panaszkodsz, meg nem válaszolsz a kérdésekre, tanácsokra, csak mondod tovább a magadét, attól nem lesz jobb.

Fogd fel úgy inkább, hogy tanultál ebből is, legalább már tudod, hogy te hogy NE viselkedj a majdani gyerekeddel. Teljesen felesleges a múlton rágódni, ettől nem lesz se jobb, se rosszabb.

Csak annyit szeretnék ehhez hozzáfűzni, hogy édesanyám súlyos depresszió és pszichózis miatt lett öngyilkos. Nem tudott megbocsájtani az anyjának, mert szerinte nem kapott elég szeretetet. Pedig a nagymamámnak én voltam a kedvence és sok mindenre megtanított. Szerintem nagyon kreatív asszony volt. Elmesélte, hogy miként kötött pulóvert anyukámnak és a bátyjának, hogyan iskoláztatta őket, tudott kötni, horgolni, gyönyörűen hímezni. Ő főzött ránk, hogy anyámat kímélje. Mégsem sikerült neki anyámhoz közel kerülnie, pedig így utólag már látom, hogy akart.

Mindig azt hallgattam, hogy nem is szerették, csak a bátyját. Persze, mert ő hagyta magát szeretni!! Sohasem engedte el a régi vélt sérelmeit és ebbe halt bele!! Én örököltem a depresszió hajlamot, de soha sem adtam meg magam és nem fogom!! Mindig felállok és előre nézek!! A gyerekeim miatt meg még inkább. Csak arra vigyázz, ne ess az önsajnálat örvényébe, mert akkor menthetetlen vagy, az örvény lehúz és megfulladsz!!

Szia kérdező!

Talán ezt írd ki egy papírra,és ragaszd ki otthon,és mikor eszedbe jut a múlt olvasgasd! :

" Amíg visszafelé nézelődsz,soha nem látod meg,hogy mennyi minden van még előtted."

"Azt az utat ami mögötted van,már nem javíthatod meg.Viszont azt az utat,ami előtted van,még szebbé teheted."

[link]

Továbbá ajánlom barátkozz jó háziasszonyokkal hogy elless tőlük dolgokat,amiket nem sikerült megtanulni eddig.Foglald le magad,ne gondolkozz a múlton.Próbálj ki új dolgokat,csináld ami örömöt okoz.Olvass,nézz filmeket,sorozatokat.Iratkozz be könyvtárba!Stb..

Ha beszélgetni szeretnél,írj nyugodtan!:) Szép napot!:)