Azok az emberek, akik nagyon szegények, miért vállalnak gyereket? Akár csak 1-et is. De sajnos van ahol többet is. Azt még kevésbé értem.

,,Illetve egy jó anyagi helyzetben lévő család gyermeke durvább iskolákba tud járni, komolyabban tudják oktatni, nagyon jónevű egyetemen szerezhet diplomát, amivel simán megkap egy jól fizető állást a gyermekük, ezzel is kimondhatatlanul rengeteg előnye lesz egy szegény családba született emberrel szemben."

Ez baromság. Amikor én felvételiztem, villamosmérnöknek, gápésznek majdhogynem minimum pontszámmal felvettek államira bárkit a BME-re. A harmad-negyedéves gépész pedig jobban keres iskola mellett, mint sok jogász vagy közgazdász. :) Szóval, ha valaki szorgalmas és céltudatos, simán lehet piacképes szakmát tanulni ingyen is, hiába írsz nyavajgós litániákat arról, mennyire rossz neked, hogy nem rakják a feneked alá a lakást meg a külföldi utat.

Eleinte egyetértettem veled, mert én is szeretem a pénzt, és boldog vagyok, hogy mindig volt, és most is van, de amit leírtál, az tök nevetséges.

Pláne ratyi LA-ben, ahol akkora szárazság van, hogy nemsokára kakavizet fognak inni.

"Én bizony valóban BOLDOG lennék ezen dolgok miatt."

Mert még nem vagy túl rajta. Én sok mindent elértem, és mindennek meg avan az ára. Nekem a vitorlázás meg a repülés Volt minden amit él akartam érni. Ebböl az egyiket elértem, a másikat meg megtehetném. Vettem vitorlást. Lecseréltem nagyobbra. Aztán még nagyobbra. A pénz persze kevés Volt emiatt másra. Aztán csináltam diplomát, hogy jobban keressek a szakmámban, ami szintén a hobbim. A végén hogy legyen végre pénz annyi idöm megy el, hogy nincs értelme 3 nap vitorlázás miatt a balatonon hajót tartani több százezer ft-ért, mert kihasználatlan. Ebböl tudom azt a 3 napot akárhol eltölteni.

De most el lehet dönteni hogy mi az a 3 nap, amikor korábban minden hétvégét szinte ott töltöttem.

Egy ismerösöm mondta, akihez szerintem anyagilag mindig kismiska Leszek, hogy neki is vagy pe´nze nincs, vagy ideje.

Nem olvastam végig a válaszokat. Mi kb. 300-at keresünk a férjemmel, hónap végére így is alig marad, mégis vállalnánk gyereket, pedig kevesebbet is kapnék, csak sajnos még nem jött össze.

Miért? Mert szeretnénk gyereket, még úgy is, hogy most albérletben vagyunk. Ha arra várok, hogy mikor lesz saját, meg több pénz stb., akkor sosem lesz. Így is ki tudja, mikorra jön össze.

Ha valakinek van havi 200.000 Ft összbevétele albérlet és hitel nélkül, akkor azért lássuk be, nem rossz jövedelem. Hozzáteszem, albérlet / hitel nélkül. Nekünk kb. 130-140.000 Ft a havi fix kiadásunk, amiben nincs benne a kaja.

Ebből általában 70-80 az albérlet. Tehát ha levesszük, a többi kiadásunk lenne mondjuk 50-60.000 Ft. Ha élelemre el is megy még 50-60, akkor is marad havi szinten 50-70 ezer Ft. Megoldható, hogy emellett éljen is a család. Nekem ez, amit mi keresünk, azt gondolom elég lenne, ha egyszerre jönne meg a fizunk, viszont van sajnos 2 hét eltérés, mire a férjemé megjön, az enyémből alig marad és így tovább.

Szerintem azért annyira nem rossz a helyzet, ha valakik keresnek 200.000 körül. Okos tervezéssel megoldható.

"Ez baromság. Amikor én felvételiztem, villamosmérnöknek, gápésznek majdhogynem minimum pontszámmal felvettek államira bárkit a BME-re."

Kérdés hogy mennyi maradt bent. Akinek mellette dolgozni kell, mert nincs anyucinak pénze fizetni a dolgokat(koli stb.) nagy esélye van kihullani.

Előző vagyok bocs, csak véletlen elküldte ez a vacak. Szóval annak sincs reális alapja, hogy valaki egy két szobás panelba szül két három gyereket.

Volt egy régi barátnőm még általános iskolában. Három szobás panelban lakott a szüleivel, a két testvérével és a nagyszülőkkel. Képzelheted, hogy össze voltak tömörülve 64 nm-ren. Hárman voltak egy szobában a testvéreivel, egy szobában a szülők és egy szobában a nagyszülők. Nem irigyeltem szegény lányt. Az ő esetét tekintve tényleg ostobaságnak és felelőtlenségnek találtam azt az életformát. De a lánynak ugyanúgy lett volna esélye a kitörésre, ha tanulással és az eszével a keményebb és hosszabb, de biztosabb utat választja. Helyette viszont inkább sajnáltatta magát és nem küzdött tovább.

A saját példámat látva viszont azzal nem értek egyet, hogy egy szegény embernek is ugyanúgy nyomorognia kell tovább. Anyám 21 éves korában szült engem, egy háromszobás panelba. Pénze nagyon kevés volt, nagyapám ráadásul rokkantnyugdíjas, és az anyja is akkoriban volt súlyos daganatos. Apám a terhessége alatt elhagyta és semmiben sem kapott tőle támogatást. Mégis felvállalt engem, mert tervezett gyerek voltam és nagyon nehezen esett teherbe. Hárman éltünk össz-vissz 150 ezerből. Igaz, hogy a legtöbb ruhám használt volt, hogy kb 12 éves koromig nem is volt telefonom, hogy nem volt kocsink és nem is nagyon voltunk nyaralni mégis aránylag boldog voltam. Aztán jött egy jó lehetőség, anya munkát váltott, a fizetése nőtt és máris jobb lett a helyzet. Voltam már egyszer a Balatonon, nyaranként mentünk a Velencei-tóhoz. Kirándultunk moziba jártunk. Nekem meg lett lehetőségem arra, hogy egyetemre menjek és jó szakmát tanuljak. Most sincs el olyan ereszd el a hajam életmódom, de ezerszer jobb mint régen volt. Igaz most sincsenek márkás ruháim, külföldön még nem jártam és nincs is arra pénz, hogy hetente rohangáljak moziba vagy bárhova máshova. Mégse érzem azt hogy szegénység vár rám. Mindenkinek van kiút ahogy neked is meg van adatva

"kb 12 éves koromig nem is volt telefonom"

Szornyu lehetett, nem is ertem hogy elted tul.

Addig olvastam, hogy megkérdőjelezed, hogy más valóban boldognak érzi magát nehéz anyagi körülmények között is. Ott végképp elszakadt a cérna, pedig van tűrőképességem. Milyen alapon mondod meg másnak látatlanba, hogy boldognak érzi-e magát?? Ha csípőből meghazudtolod a válaszát, miért kérdezel???

Amúgy azért vállalnak gyereket, mert

- ösztön

- hacsak nem okoz gondot a puszta létfenntartás, akkor általában nem anyagi alapon számolgatják, hogy kell-e gyerek vagy sem

Ha a te elméleted vennénk alapul, ami lényegében azt mondja, hogy az 500 ezres fizetés sem elég, akkor nem csak az ország halna ki rövid időn belül, de a kontinens és a Föld is.

A boldogságnak valóban nem sok köze van a pénzhez, te ezt nyilván azért nem tudod, mert ahogy említetted, a szüleidtől szeretetet és figyelmességet sem kaptál többet, mint pénzt:(