Azok az emberek, akik nagyon szegények, miért vállalnak gyereket? Akár csak 1-et is. De sajnos van ahol többet is. Azt még kevésbé értem.

Lehet jó lakásban lakni anélkül is, hogy 140et fizetnél, ez irdatlan sok.

Ha fele ennyit fizetnél, a maradék pénzedből már ki is jönne, a mozizás, wellnes stb stb.

Neked a prioritásaiddal vannak bajok.

De legalább ők vállalnak gyermeket, még szerény körülmények ellenére is és hidd el ezt nem megkérdőjelezni hanem becsülni kell (főképp abban az esetben ha akarnak is gyereket és szerető családról van szó).

Nézd, az én környezetemben is vannak több tagú/gyermekes családok, az eddigi legdurvább akiket ismertem az a 10 gyermekes család volt (és fel tudta nevelni őket, bár szűkösen), vagy ott van osztálytársnőm (6-an vannak testvérek), másik volt osztálytársam (ők 4-en).

Ott van barátnőm, ők ketten vannak tesók, egy kétszobás lakásban laknak, közös szobájuk van és jól megvannak.

Hasonló eset volt egy rokoncsaládnál is, ők is kibirták, és elég sokra vitték az életben.

Nekem inkább az a furcsa és borzalmasan elszomoritó hogy a magyarok egyre nagyobb százaléka nem is akar vállalni gyereket merthogy nincs pénz.

Ja, és akkor jön az az indok is ide hogy nem akarok mert nem akarom elrontani a tökéletes testem...

Te nem veszed észre , hogy állandóan a szüleidre mutogatsz? Ha gazdag szüleim lennének semki gondom nek lenne blabla...

Most komolyan mit tehetnek ők már érted? Van akinek gazdag szülő jutott érzelem nélkül, van akinek szegényebb, de érzelmekkel, és van aki olyan szerencsés, hogy gazdag, és boldog gyerekkora volt. Komolyan olyan érzésem van, hogy te mindent odaadnál csak pénz lett volna, tettek volna neked oda mindent anyagilag, és magasról tojnál rá, hogy érzelmileg kapsz-e valamit vagy szeretnek-e. Tényleg csak ez számít neked???

Azt én sem értem, hogy csórók minek vállalnak gyereket, de sztem ez is túlzás, amit te leírsz. Picsogás. Én is hasonló körülmények között nőttem fel, szüleim hasonlóan kerestek (minimálisan többet), panelban lakom, de nem voltam boldogtalan... vagyis igen, de nem a pénz miatt, hanem mert a szüleim nem voltak alkalmasak az anyagi dolgokon túl szülőnek.

Nekem a boldogságom nem attól függött, hogy hányszor megyek nyaralni, milyen übermenő és drága foglalkozásra járattak/nem járattak, és attól sem voltam boldogtalanabb, hogy mindenből olcsóbbat kaptam. Persze az néha frusztrált, hogy másoknak több van, de ez nem boldogtalanság, legalábbis én nem nevezném annak. Amúgy meg ebből a pénzből is lehet félretenni, spórolni meg nagyobb dolgokat venni, ha vki tud bánni a pénzzel, tudja, mit hol vegyen stb. Nem nélkülöztünk. Volt mobilom, volt számítógépem, volt tévém, fényképezőgépem, el tudtunk járni nyaralni (nyilván nem luxusutazásra, és nyilván legtöbbször belföldre), évi 2-3x kaptam könyvet. Áramot sem kapcsoltak ki soha. Egyedül ruhák terén nem voltam eleresztve, de azért azt sem nevezném szegénységnek, mert nem szakadt, kirongyolódott, toldozott-foldozott ruhákban jártam.

Az meg nettó hülyeség, hogy csak az kaphat jó fizető állást, aki jó körülmények közül származik. Ha vki tehetséges, és korán meglátszik, hogy ért vmihez, akkor ér el annyi pontot érettségin, hogy államira felveszik egyetemen, onnan meg saját magán és a szakértelmén, kiállásán múlik a dolog. Nyilván a mélyszegénységben élőknél ez más helyzet, de te nem is azokról írsz...

Miért ne vállalhatnának?

Az én szüleim is így vállaltak, még egy albérletük se volt, mert kidobta őket a főbérlő, amikor elmondták, hogy anyukám terhes.

Aztán tanultak, dolgoztak, közben született még két testvérem. Másfél szobás kis házba. Teljesen jól elvoltunk néhány évig, amíg összeszedték magukat anyagilag.

Nem érzem, hogy ne éltünk volna. Persze nem a Kanári-szigeteken nyaraltunk, hanem a nagyszülőknél. Meg ha nyertek helyet, akkor a cég üdülőjében. Meg rengeteget túráztunk, a fél országot bejártuk. Turistaházban, amikor nagyobbak lettünk, akkor pedig vadkempingeztünk valamelyik forrás mellett. Kértünk kölcsön sátrat, egy fillérbe se került.

Az autónk olyan öreg volt, hogy OT-s rendszámot kaphatott volna. De elvitt a-ból b-be.

Tanulni simán tudtunk. Oké, nem magánsuliban. De egy normális gomnázium abszolút elérhető mindenki számára, hiszen ingyenes. Csak tanulni kell hozzá. A kollégiumi díjunk nevetségesen olcsó volt, a szoctámunk magas. Ja igen, az egyetemi oktatás is ingyenes. Csak jól kell érettségizni hozzá. Én kitűnőre érettségiztem, magántanár nélkül szereztem nyelvvizsgát. Mi kerül ezen sokba?

Nem sírni kell, hanem tenni a dolgokért. Azoknak a családoknak rossz, ahol a szülők nem tesznek azért, hogy jobb legyen. És akiktől a gyerek eltanulja ezt, aztán meg mindig másra mutogat ahelyett, hogy dolgozna az előbbre jutásért.

96-osnak. Maximum öreg autótok volt nem OT-s.

Az OT-s rendszám feltételei nagyon szigorúak, ha egy ilyen autótok volt akkor az árban közelíthette egy újszerű autó árát...

"A tökéletes, boldog harmonikus család miatt."

Kérdező, ugye nem gondolod komolyan, hogy minden gazdagabb család ilyen? Nyilván van közöttük sok, mint a szegényebb családok között is.

Nekem az jön le, hogy te azt szeretnéd, ha mindent a segged alá tennének, és neked semmiért nem kell semmit sem tenned. Mutogatsz a szüleidre.

Egy-két dologban egyetértek veled Kérdező.

Az nagyon kemény, amit leírtál, hogy milyen életet szeretnél, olyan szerintem csak a lottó nyerteseknek van (azokból is csak annak, aki milliárdokat nyer).

De abban igazad van, hogy sokkal könnyebb egy jobb módú család gyerekének.

Sokan kérdezik, hogy miért nem te változtatsz, mennyire keményen dolgozol, küzdesz-e az álmaidért. Na igen, aki ki akar törni a szegénységből, az ki tud. De az tény, hogy mennyivel könnyebb annak, akinek nincs szüksége rá, hogy kitörjön. Nem kell már a diákéveit melóval tölteni, nem megy rá a fiatalsága arra, hogy öregkorára kicsit könnyebb legyen. Aki nagyon szegény családból jön, minimum 10-15 kemény év vár rá, ha stabil anyagi biztonságot akar teremteni magának és ez a 10-15 év a legjobb fiatal éveket jelenti. Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy utána nincs élet, csak tényleg lehet látni a különbséget azok között, akik stabil anyagi hátterű családba születnek, nem dolgoznak tanév szünetekben, ha tovább tanulnak, akkor tényleg nincs másra gondjuk, mint az egyetemre koncentrálni. Nincsenek rászorulva, hogy elmenjek mellette árufeltöltőnek, nem kell kizsigerelni saját magukat, hogy megéljenek addig is.

Nekem is ilyen fiatal korom volt, már mint, hogy szegények voltunk. Hamar el kellett mennem dolgozni és a főiskola mellett is végig dolgoztam. Amikor lediplomáztam, lett jobb állásom, keményen dolgoztam és mára úgy érzem, hogy jó életem van. De 35 éves vagyok és ebből 15-öt már keményen dolgoztam ezért.

Szeretem a szüleimet, hálás vagyok nekik mindenért, sosem panaszkodtam, hogy nehéz. De magamban én is tudom, hogy könnyebb lett volna.

Tehát ebben igazad van, hogy egyszerűbb minden. De abban nagyon nincs, hogy csak az vállalhat gyereket, akinek annyira átlagon felüli élete van, mint amit leírtál. Aki nagyon szegény, az tényleg gondolja át milliószor, de azért azt ne mondd, hogy normális fizetéssel se szüljön senki.

Tudom, hogy mit szeretnél elmondani, hogy jobb lett volna, ha neked is nem kell mindenért keményen megdolgozni. Nyilván én is szeretném megadni a gyerekemnek a könnyebb életet, mert jó lenne, ha nem kellene neki is ennyire keményen hajtani.

De nem eshetsz át ennyire a ló másik oldalára, mert annak sincs semmi reális alapja.