Azok az emberek, akik nagyon szegények, miért vállalnak gyereket? Akár csak 1-et is. De sajnos van ahol többet is. Azt még kevésbé értem.
Tegyük fel van egy átlagos magyar pár. Kor az mindegy, mondjuk így élnek(tehát sajnos átlagos magyarosan) és gyerek vállalás mellett döntenek. Budapesten laknak, tehát ebben szerencsésnek mondhatóak.
Mondjuk a nő és a férfi is keres 100 ezer körül. (mondjuk ez ebben az országban sajnos még jónak is számít, szóval vicc...)
Van mondjuk egy másfél szobás panel lakásuk. (mondjuk ez meg aztán főleg jónak számít sajnos ebben az országban, ha legalább van egy saját lakás, még ha kicsi panel is)
Támogatásra nem számíthatnak, mert szüleik is szegények.
Autó nincs, nyaralás nincs, kettőjüknek is rossz, nem sok mindent lehet csinálni 2 embernek 200-ból egy egész hónapban.
Megtakarítás szintén nincs, max néha egy keveset félretesznek, mert azért fiatalok, a rezsi, kaja, stb mellett azért ÉLNI is kell picit.
Na például az így élő embereknek mi okoz örömöt a gyerekvállalásban? Jó nekik, ha velük nyomorog a gyerek is, vagy mi jár a fejükben?
Ismerek sok fiatalt, akik sajnos ilyen családba születtek és nagyon-nagyon boldogtalanok az anyagi helyzetük miatt. Szomorúak állandóan, nincs jövőképük. Tanulnak-tanulnak, de van több olyan jóbarátom is, aki diplomás és ilyen 100 valahány ezret keres. Tehát szülőkkel kénytelen "élni", autóról nem is álmodhat, de még azon is gondolkoznia kell, hogy megengedhet-e magának 1 hétvégét a Balatonon. Ráadásul soknak még testvére sincsen, csupán egyke. Abba bele se mer gondolni egyik sem, hogy mi lenne testvérrel. Amely barátaimnak pedig van 1 vagy akár több testvére, na ők mégjobban szenvednek. Ismerek középosztályba született, illetve olyat is ahol gazdag családba születet a gyermek. Na ők jól vannak, boldogok, járnak nyaralni, szép helyen laknak, van autó is, stb. Egy gyereknek sem jó, ha szegény családba születik. Sajnos senki sem választhatja meg hova szülessen. Plusz a lakótelepen való felnövés szerintem alapból nem minőségi élet. Szerintem a pénz igenis nagyon fontos. Két legfontosabb dolog van az életben úgy gondolom. Egyik az egészség, másik a pénz. A szegény és szomorú barátaim is mind ezen a véleményen vannak, mérgesek is emiatt, flusztráltak, egész életükben hajtanak, dolgoznak, megy el a fiatalságuk. Minden nap dobják ki az ablakon.
Ráadásul még nem is olyan példát hoztam fel, ahol mondjuk a panelt is bérlik, tehát havi 70-80 az albérlet miatt még pluszban lejön a 200-ból. Marad 120. Abból aztán főleg fel nem fogom miért gondolják, hogy elég 3 embernek. Hogy igazi, boldog család legyenek.
Ti mit gondoltok az ilyen szülőkről? Szerintetek mi az az 1 hónapra rendelkezésre álló összeg és körülmény, ami mellett vállalhatónak gondoltok 1 gyermeket?
Főleg azokat nem értem, akik szegény családba nőttek fel, szenvedtek, nagyon rossz volt nekik, jelenleg sem jó az anyagi helyzetük sajnos, tehát jelenleg is szenvednek emiatt, akkor miért vállalnak gyermeket?
Sajnos az én szüleim is szegények, nagyon szegény körülmények között nőttem fel. De én például becsúsztam anno. Csak aztán meg lettem tartva, ha már így alakult. De a többi ilyennel kiváncsi lennék mi a helyzet.
Amúgy szeretet kaptam eleget, senki sem volt alkoholista, dohányos, stb, rononok, családtagok volt elég, a számukkal sem volt gond. Egyedül az anyagi helyzettel volt probléma mindig is. Szóval mondhatni mindennel. Rossz helyen nőttem fel, nem volt soha autónk, nem mentünk úgy sehova, max játszótér, ilyesmi. Mindig mindenem a legolcsóbb volt, belföldön 3-szor voltunk mindig fél napot. Több belföld, illetve külföldre esély sem volt. Sajnos így zajlott le. A szegénységből pedig úgy gondolom nagyon nehéz kitörni, ha beleszületett az ember. A gyerekkor 100%, hogy boldogtalan lesz ugye, az alap dolog, viszont utána sincs sok esély meggazdagodni.
Tehát mondjuk kertesház, új, vagy legalább fiatal autó, nyaralni évente 1-2 alkalommal külföldön, meg évközben is élni, eljárni ide-oda.
Ha mondjuk valaki keres 500 ezret tegyük fel, amit ebben az országban nagyon-ngyon kevesen keresnek, hiába tanultak rengeteget, akkor is nem is él addig egy ember, míg ezeket a dolgokat össze tudná gyűjteni. És akkor még nem is élt, csak gyűjtögetett egyfolytában, még csak egy mozijegyet sem vett.
Másik, hogy felvesz hitelt, de azt meg fizetni is kell, ráadásul jóval többet, mint amennyi fel lett véve.
Szóval szerintem nagyon fontos az anyagi háttér, a jó anyagi helyzetben lévő szülők. Főleg pl. mivel egy szép nagy kertesházból el se kell költözni. Autóra se kell gyűjteni, mert komolyabb házak kertjében, garázsában van azért 2-3... Illetve szimplán az anyagi támogatás is jól jön minden embernek, ha nem csak a fizetése van.
Illetve egy jó anyagi helyzetben lévő család gyermeke durvább iskolákba tud járni, komolyabban tudják oktatni, nagyon jónevű egyetemen szerezhet diplomát, amivel simán megkap egy jól fizető állást a gyermekük, ezzel is kimondhatatlanul rengeteg előnye lesz egy szegény családba született emberrel szemben.
kérdezo, pályázz kulfoldi álláshirdetésekre, az informatikusokat mindenhol megfizetik!! ismeros Londonban van tobb millio forintnak megfelelo a fizetése..mig a másik barátom Genfben informatikus szintén 3millio ft korul keres. ok, hogy drágább az élet kulfoldon , de nem ennyivel, mert ez már kint is jonak számit.
a másik, én szegény családbol származtam, 19 évesen mentem ki Angliába babysitternek (egy gyárban dolgoztam 2 honapot, hogy meg tudjam venni a repjegyet) éltem még 4 országban, Franciaországban diplomáztam, Genfben mesterdiplomáztam... mindig van kiut.
Mondhatni szegénységben nőttem fel a testvéremmel együtt. Szoba-konyhás lakás, évente 1 új nadrág, minden ki volt számolva.
Mégis hozzánk jártak át az osztálytársaim, mert az anyukám szívből kente a zsíros kenyeret és adta hozzá a kovászos ubit, apukám meg érdekesebbnél érdekesebb történeteket mesélt a bandának, és mindig szívesen látták a gyerekeket.
Volt, hogy nyaranta a földön aludtunk sorban, amikor vendég gyerekek jöttek, és minden évben nyaraltunk. Semmi pénzből, folyóparton, sátorban, paprikás krumplin. Iszonyat jó volt.
Persze én is szerettem volna nagy házat, extra cuccokat, de nem ez volt a középpontban. Ha eszünkbe jutott, anyu leült közénk, és álmodoztunk. Képzeletben berendeztük a házat, a kertet. Csodaszép gyerekkorom volt, kár lett volna nem megszületnem, mert a szüleim szegények voltak.
Szerintem a boldogságra való alkalmasság nem pénz kérdése. Ha olyan értékrendet tudsz átadni a gyerekeidnek, ami segítségével megtalálják a helyüket az életben, akkor a panelben is boldog lesz.
Felnőttem, családom lett és igyekeztem úgy élni, ahogy otthon tanultam. Pillanatnyilag 600.000 Ft a havi bevételünk, mert még főállású anya vagyok és egy 5 szoba + nappalis házban élünk. Jól hangzik?
Nos, 5 gyerekem van. Ez azt jelenti, hogy minden forintot be kell osztani. Nincs azonnal új ruha mindenkinek, de záros határidőn belül minden megvan, amire szükség van. Soha nem voltunk még szállodában, nyaralóban, de minden évben eljárunk sátorozni, mindenki örömére.
A nagyobb gyerekeim használt laptopot kaptak, kellett a gimihez, és a telefonjaikra maguk gyűjtötték össze a pénz szülinapból, kisebb munkákból.
Tanyán élünk, a férjem dolgozik, én most még gazdálkodok, és nevelem a gyerekeket.
És hozzánk jár a gyerekek egész baráti társasága. Mert jó a zsíroskenyér kovászos ubival, mert jó a földön aludni, miután hajnalig beszélgettek, mert beülünk hozzájuk dumálni,mert nálunk igazi család van.
Nem hiszek abban, hogy szabad a nyomorra szülni, csak az nem mindegy, mit nevezünk nyomornak. Én sem értem azokat, akik tényleg a semmire vállalnak gyerekeket. De ha megvan a minimum, akkor mindenkinek joga van családhoz, nem csak a kiváltságosoknak.
Kérdezte valaki nemrég, hogy mire költök.
Hát 140 kapásból elmegy összesen albérletre. Ez van, nem tehetek róla, nekem ilyenre van szükségem, nem fogok többé szarban lakni.
autóm nincs, nem is volt még soha sajnos.
kaja, üdítő, egyebek, haza is kell adnom valamennyit, mert kül. éhenhalna apám, anyám is kb.
Szóval nem egyszerű. Hétvégente el valahova, ilyesmi. Ami jön.
Elmegy a pénz simán. Pénzes szülőkkel tök jó életem lenne.
Jó lenne kimenni külföldre, csak nincs ismerős... a mostani munkám pedig nem hagyhatom itt a semmire. Hogy esetleg oda felvesznek, maradhatok, minden oké lesz. A jelenlegi melót is nagyon sok idő múlva találtam és még szerencsém is volt vele.
Biztos talaj kéne, csak sajnos ugyebár az sosem volt.
egyfolytában arra gondolok milyen lett volna tehetős családba születni.
"Jó lenne kimenni külföldre, csak nincs ismerős..."
Kifogas ez is.
a legtobb embernek nincs kint ismerose, ahogyan nekem sem volt.
otthonrol pályázzál meg állásokat... nem ugy kell kezdeni, hogy elindulok egy boronddel és meghoditom Europát..
attol, mert van otthon munkahelyed simán pályázhatsz más országok állásajánlataira, az nem kerul semmibe.
Én tehetős családba születtem, nagyon boldog gyerekkorom volt. Egyetemistaként sajnos megváltozott a családi helyzet és rákényszerültem, hogy dolgoznom kell egyetem mellett. Igényem volt rá, hogy dolgozzak és saját lábra álljak. Még ráért volna egyébként, egy ideig még tudtak volna támogatni, de amint látszódott, hogy egyszer gondok lesznek és munkába álltam és azon voltam, hogy minél hamarabb levegyem a szülők hátáról ezt a terhet.
Nagyon jó értékrendet kaptunk a szülőktől, nem lett torzult világképünk csak azért, mert a családom átlagon felül élt.
Most azon vagyok, olyan szakmát tanulok, hogy én is meg tudjam teremteni azt az életszínvonalat, amit anno a szüleim is. A párom is ilyen szerencsére és úgy látom menni is fog. Ő nagyon jól keres, nekem meg még nincs meg a diplomám, de már most elég jól keresek gyakornokként.
Számomra ez is boldogság forrás.. volt amikor kilátástalannak tűntek a dolgok és teljesen depressziós lettem, hogy mindig az anyagiak miatt aggódok. És örülök, hogy most már nem kell ezen aggódnom. Megnyugtat.
A gazdag családi háttér egyébként nem feltétlen kell. Az exem nem gazdag családból való, de ki akart törni onnan. Tanult, keményen dolgozottt mellette elsős kora óta, ma pedig jól keres, éli világát, köszöni szépen jól van.
Hogy valaki miért vállal gyereket, mikor magát is alig tudja eltartani?! Hát azt nem tudom.. Mi 2 gyereket szeretnénk a párommal, mert úgy gondoljuk, hogy őket fel tudnánk nevelni biztonságosan. Valószínű még egy 3. is beleférne, de szeretnénk jó módban élni és 3 gyerekkel már ez nem lenne meg, ha valami miatt beütne a szar. Önzőség, nem önzőség, mi döntünk arról, hogy hány gyereket szeretnénk.
Annyira nem tudom sajnálni azokat a szülőket, akiket a tvben szoktak mutatni.. 5 gyereke, egy lepusztult lyukban.. A gyerekeket nagyon sajnálom, de azok a szülők. Mindig felháborít.. beolvasnék az összesnek. Önző sggfejek, ezt gondolom róluk. Ha egy gyereket nevelnének, akkor valószínű nem lenne gondjuk, de ők potyogtatták..
Mindenkinek mások az igényei. A mi igényünk az, hogy ha gyereket vállalunk, akkor tudjuk ruházni, változatosan étkeztetni. Ha iskolába kerül, akkor meg tudjunk neki venni minden tankönyvet, amire szüksége van, legyen egy jó laptopja, illetve ha eljön az ideje, akkor telefonja. Tudjunk neki zsebpénzt adni, hogy megtanuljon takarékoskodni, illetve eljárhasson moziba, fagyizni, ide oda ha szeretne.
Tudjuk külön tanárhoz járatni, ha kell (pl. nyelv), illetve tudjon sportolni.
Ami pedig minket illet..tudjuk magunkat ugyanúgy ruházni, etetni. Legyen időnk a sportra, mozgásra, egyéb hobbikra.
El tudjunk menni családostul színházba, múzeumba, állatkertbe, illetve el tudjunk menni évente egyszer egy 1 hetes nyaralásra (akár külföld, akár Mo.), és egy 1 hetes síelésre(Ausztria, Olaszország).
Autónk már van, kis lakásunk van. Ha veszünk esetleg egy kertes házat, akkor a felvett hitelt tudjuk fedezni a lakás kiadásból.
Mindenkinek mások az igényei, nekem ezek a feltételek kellenek, ilyen szinten szeretnék élni, és most mindent megteszünk azért a párommal, hogy ez meg is valósuljon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!