Van itt olyan, akinek meleg a gyereke?

Nem vette észre. Ezek nem az ő jelenlétében támadják meg az embert, és ott a jelenléte inkább szeretetet ébreszt, mint ezeket a rossz érzéseket. Ezek akkor jönnek, mikor az ember egyedül marad. Az idegi alapon jelentkező anginális, mellkasi fájdalmakat nyilván nem veszi észre, mert nem olyan, mint egy szívinfarktus. Nyilván az idősebbek pontosan tudják, mi az angina pectoris. A sírórohamokat - amikről itt más szülő is beszámolt - szintén általában magányosan kapja az ember, sohasem akkor, ha más, vagy a fiam jelen van. Ahogy korábban írtam, én nagyon meg akartam kímélni attól, hogy emiatt bűntudata legyen, ezért az ő jelenlétében különösen elfolytottam ezeket. De a folyamatos elfolytásnak az az eredménye hosszabb idő után, hogy kirobbanhat, ha az ember egyedül van. Ehhez nem kell különösebb lélektani tudás. Azt, hogy lefogytam, meg nem nagyon vette észre. Eleve magas vagyok, kissé nagydarab, úgyhogy elkerülte a figyelmét. Az első időszakban meg amúgy is az érettségire készült - ezért aztán fokozottan kímélni akartam - de pont emiatt pláne nem vett észre semmit.

Értsd meg kérlek te is, hogy itt nem arról van szó, hogy "törődj bele", "fogadd el", "úgysem tudod megváltoztatni", mert erről szó nincs. Nekem nem az a bajom, hogy nem tudom elfogadni, nem tudok beletörődni. Ez egy olyan élethelyzet, ami elfogadás, megváltoztthatatlanság és beletörődés mellett is okozhat borzalmas életérzést egy szülőnek (akár évtizedekig), amire nehéz magyarázatot találni, és erről szerettem volna szülőkkel beszélni. Sajnos ez nem nagyon sikerül, mert már szinte csak agressziót kapok itt, ahol még a fogalmazásnál is ügyelnek arra, hogy lehetőleg minden mondatrész kellőképpen gúnyos és bántó legyen. De nem veszem fel ezt a kesztyűt.