Van itt olyan, akinek meleg a gyereke?

Egy szülőt nem lehet felelősségre vonni és elítélni azért, hogy mit érez, csak azért, hogy mit csinál. Az érzelmek ugyanis nem állnak az akarat szabályozása alatt. Ezt a melegek is pontosan tudják.

nem tudom, mi volt az oka. Nyilván való összetett. Az elsődleges oka az, hogy az emberben 18 évig folyamatosan él egy kép, él egy jövőkép (nem unoka, hanem egy komplex élet jövőképe), ami egyik percről a másikra összeomlik, megszűnik, és ott áll az ember előtt a fia, akivel kapcsolatban olyan érzés fog el, hogy ez nem ő, illetve ő, de mégsem ő. (Elnézést a buta hasonlatért, de súlyos, és emberi mértékben, de kb olyan, mintha az ember kutyájáról kiderülne, hogy macska. Nem jobb, nem rosszabb, de más.) A dolog legnehezebb része, hogy ezt mondás alapján el kell hinni, míg a gyerek tapasztalatból tudja (úgy is nehéz volt elfogadnia). A szülőnek viszont a gyerek állítása alapján kell ezt elhinni, és ez borzasztóan nehéz. Szóval a legnehezebb a jövőkép összeomlása, az általam ismert fiú összeomlása, mert kiderül, hogy ő nem az (ő, de mégsem az, akinek hittem), és valami ősi, tudatalatti borzalmas érzés önti el az embert. Leginkább a gyászhoz hasonlítható, mert az a fiú, akit ismertem, az nincs, nem is volt, soha többé nem lesz. (Persze mondhatja most valaki okoskodva, hogy ez ugyan az a gyerek, de mélylélektanilag mégsem. Én - bevallom, jártam pszichológushoz, és ott kiderült, hogy bizony a szülők így reagálnak, ezt érzik. Iszonyatos fájdalmat éreznek, ki erősebben, ki kevésbé, de a fájdalom megvan. Hogy ennek mi a lélektani gyökere, arról lehet vitatkozni. Nem a homofóbia, mert melegbarát szülő és átéli keményen, hosszú ideig, ha az ő gyereke érintett. Ez valami önnön nemiséggel összeegyeztethetlen, nagyon mély lelki pontba szúr bele egy rozsdás kést, amit nagyon nehéz definiálni). A másik az, hogy új félelmek, rettegések jelennek meg. Kitazsítják a gyerekemet, megverik, megalázzák, egy társadalmilag sok csoport által gyűlölt közösséghez fog tartozni, milyen lesz a karrierje, magánélete stb, és depressziós lesz, öngyilkos lesz stb stb. Ez is azonnal megjelenik. Akkor mit szól a környezet. Az ember azonnal érzi, hogy a környezete, nagyszülők, baráti kör mit fog szólni, elfogadják e, nem fogadják el, kirekesztik őt, bennünket, elszigetelődünk e, meggyűlölnek, és nem tudjuk, hogy ki, hogy reagál majd, kavarognak a rémképek, a lehetőségek. Az embert nyomasztja a titok terhe is, hogy egy nyílt élet helyett egy titkokkal teli élet jön, legalábbis az első időszakban az ember úgy érzi, főleg egy fasizálódó országban. Az ember latbaveti, hogy a barátai, iskerősei közül kiket fog megtartani, kiket elveszíteni. Ha a gyerek elmegy otthonról, a rettegés jön, hogy nem e esett baja. A szülő igazán azt sem tudja, mi ez. Míg a gyerek önnön elfogadása során már jól kiképezte magát, addig a szülőre ez az egész úgy omlik rá az összes fenti vonatkozással, mint egy nagy lakóépület, amit eltalált egy bomba. Hoggyétek el, nem az a jó szülő, aki ezeket nem érzi. Az rossz szülő, ha van egyáltalán olyan, aki nem érez fájdalmat. Hogy ki, mit nyilatkozik, vagy mit ír itt az elfogadásról, mint szülő, az egy dolog. De ha egy kamerával megfigyelnénk a hónapokig, évekig tartó éjszakai gyötrődlseket, akkor más lenne a kép. Van egy oka, de nem tudom, hogy mi. Erről azért nem beszélnek tudományos szinten, hogy a meleg gyereket ne tegyék bűntudatossá a szülei szenvedése miatt, hiszen nem tehet önnön melegségéről. Ezért az a fáma, hogy a jó és szerető szülő az nem esik kétségbe, az ugyanolyan pozitív lesz, ha jó a szülő, akkor nem okozol neki semmi kellemetlenséget. De ez nem igaz. A szülő - ha nem is mutatja - szinte belepusztul. De mivel ez éjszak az ágyban, hazafele a kocsiban, a szobába bezárkózva lenne látható, azt hiszik, hogy nincs így. De így van. Ahhoz már én is elehet tudok a témáról.

"Amit leírtál? Az dráma, ne haragudj. Nem azt jelentette be, hogy megölt 20 embert, és el kell őket tüntetni. Azt mondja meleg, és te elkezdesz gyógyszert szedni? Túlreagálod csöppet." Látod, ez a baj. Hogy nem edukálják az embereket, hogy mit él át egy szülő. Innen ered a baj. És tisztelettel szólva, de szülőkkel akartam volna beszélni, nem melegekkel, vagy olyanokkal, akik ezt nem szülői aspektusból látják. Olyanokkal már elehet beszéltem. Én mindent megtettem a gyerekemért és teszek a mai napig, ne merjen senki szemrehányást tenni, hogy fájdalmat érzek. Mert erről meg az nem tud semmit, aki nem ebben a cipőben jár.

na most van itt olyan, aki szülő? A többiekre nem vagyok kíváncsi, elnézést kérek.