Van itt olyan, akinek meleg a gyereke?

Köszönöm a linkeket! Az a bajom, hogy - sok ilyen posztot olvastam - de mindegyiknek az a lényege, hogy "Mi lenne ha", és ezért az emberek feltételes módban beszélnek, hogy ők ezt vagy azt csinálnák, de a valóságban, ha megtörténik, már egészen más a helyzet. Én azt szeretném tudni, hogy akivel valóban megtörtént, azt hogyan élte meg. A kettő nem ugyanaz. Én tudok olyanról, aki liberális, fennen hirdette, hogy ha az ő gyereke bejelentené, hogy meleg, mindenben támogatná, szeretné ugyanúgy, a gyerek magánélete az ő dolga, és amikor az egyetlen fia - az ilyenek sohasem feltételezik, hogy valóban megtörténik - bejelentette 18 évesen, akkor évekig gyógyszereken élt, megjárta az alkoholt, és olyan lelkiállapotba került, hogy még az öngyilkosság is megfordult a fejében, mert új félelmek jelennek meg, 100szorosára nő a gyerek miatti aggódás, összeomlik egy évtizedek alatt épített jövőkép stb. Szóval az "Én elfogadnám és ugyanúgy szeretném", az köszönőviszonyban sincs azzal, amikor ez valóban megtörténik. Én olyanokkal szeretnék beszélgetni.

Nem tudom, mennyire idézik elő direkt. Szerintem van, akinél előidézhető, van, akinél nem. Az én fiam 13 éve kora környékén érezte, hogy semmit nem érez a lányok iránt, a fiúk iránt viszont igen. Annyi idősen nem nagyon volt kapcsolata a médiával úgy, hogy bármiféle mesterségesség legyen a dologban. Egy zártkózott, tudományos érdeklődésű gyerek. Hidd el, (másfél éve tudom, 18 évesen mondta el), beleőrültem annak a kutatásába, hogy a felelőst, az okot megtaláljam, hogy kiderítsem miért alakult ez így, és egyszerűen nem találtam meg az okot. Pedig irtózatosan akartam tudni. Kerestem benne a saját felelősségemet, a média felelősségét, de a fiam életében és egész egyszerűen nem találtam olyat, ami arra utalna, hogy ő valaminek a hatására lett ilyen. Ezt nem a külvilág számára, hanem a magam számár akartam kideríteni, de nem tudtam. Pld az én esetemben nem lett volna az a nevelés, az a média, ami engem erre rá tudott volna venni, elképzelhetetlennek tartom, hogy ezt bennem mesterségesen elő lehetett volna idézni. Nekem a fiam elmondta, hogy mindent megtett, próbált lányokhoz közeledni, de nem ment. Nem érzett semmit, és emiatt nagyon szenvedett. Fiúk iránt meg érzett. Biztos vannak olyanok, akik szabadosan gondolkodnak, mindent kipróbálnak, megtetszik nekik ez és "belevágnak", de van, aki nem tehet róla. Én értelmiségi létemre egyhozamban ezen gondolkodom, de lassan feladtam. Soha nem mozgott ilyen körökben, soha nem élt kirívóan, nem volt része az életének semmi olyan, ami a mesterséges előidézést igazolná. Én is azt vallottam, amit te, és én is gondoltam ilyeneket, mert ez sajnos egy olyan helyzet, hogy az elmélet és a gyakorlat nagyon messze van egymástól. Én is azt gondoltam, hogy a média gerjeszti, én is azt gondoltam, hogy a társadalmi hatások, a liberális propaganda stb stb, de mikor a valóságban megtörtént, akkor kártyavárként omlott össze számomra az összes ilyen elmélet, mert akkor nem úgy "általában a melegetek" láttam, hanem az általam ismert, általam nevelt fiamat, és ott álltam megfagyott vérrel, és nem tudtam rávasalni azokat a dolgokat, amit azelőtt erről az egészről gondoltam. Kerestem benne, de a szilánkjait sem találtam. Biztos, olyan is van, de letaglózó volt az, hogy tényleg semmi ilyet nem találtam. Azóta egy perc nem telik el, hogy ne erről gondolkodnék, ne a sorsán aggódnék, a jövője miatt aggódnék. Azért kerestem, hogyg lehessen beszélni ilyen szülőkkel, mert szülői szemmel az elmélet és a gyakorlat más. Ez egy olyan helyzet, ahol semmit nem lehet kezdeni egy kívülálló véleményével.

Nézd, én örülök, hogy tudok róla, de a melegeknek is az segít feloldani a lelki görcsöket, ha más melegekkel beszélgetnek. A fia melegsége miatt szenvedő, vagy szenvedési szakaszban lévő apának meg az segít, ha ő is hasonlókkal beszél.