Van itt olyan, akinek meleg a gyereke?

"Nem Kérdező, nekem a bátyám meleg, plusz a fél baráti köröm. "

Se meleg nem vagy, sem meleg gyerek szülője nem vagy, akkor honnan veszed azt a mérhetetlen arcátlanságot, hogy többszöri, nyomatékos kérésem ellenére osztod itt az észt, holott sokszor megmondtam, hogy kizárólag melegek szüleivel szeretnék beszélni erről, mert ez egy olyan sajátos viszony, amit velük tudok megbeszélni. Ezt leírtam a kérdésben, de arrogáns válaszokat, szellemi képességeim minősítését, az én személyem minősítését csak és kizárólag olyanoktól kaptam, akik semmilyen módon nem felelnek meg azoknak a követelményeknek, amit a kérdésemben írtam. (És teszik mindezt úgy, hogy a melegségről, a melegekről egyetlen betű negatív dolgot nem mondtam a vita kezdete óta, semmi degradálót, semmi elítélőt, sőt a meleg fiamról is szeretettel beszéltem) Éppen ezért nem értem ezt az ellenem irányuló támadássorozatot, hiszen nem a melegekről, nem a melegek megítéléséről, haem szülői érzésekről akartam beszélni más szülőkkel. Nem olyanokkal, akik nem melegek, nincs gyerekük, testvérük megel, barátjuk meleg, mert ez mind mind más viszony. Honnan ered ez az agresszív támadó szemlélet ellenem? (Főleg úgy, hogy valóban semmi rosszat nem mondtam a melegekre, az életükre, a társadalmi szerepükre). Honnan ered mindez? Mi váltja ki ezt a haragot? Egy szülő titkolt érzései, amit a többi szülővel akart megbeszélni? Képzeld el, mi történne a melegekkel, ha lehetne haragudni emberek érzéseire. De nem lehet, ezért nektek sincs semmi jogotok haragudni az enyémre és minősíteni engem. Érdekes módon, az a pár szülő, aki előkerült, az normálisan reagált. Azok visszaigazolták ezeknek az érzéseknek az alapjait, sőt az egyik leírta, hogy ő is az interneten próbálta feloldani az ebből adódó belső konfliktusait. A másiknak 12 évébe tellett, mire valahogy túljutott rajta. Akkor mi a baj velem? Velem, vagy velünk? Majd ti, akik nem vagyok melegek, vagy melegek szülei, ti fogjátok megmondani, hogy mi a baj velünk szülőkkel? Hát honnan tudod, mi a természetes szülői érzés? Ha a fiam lenne itt az egyik válaszoló, akkor ő sem tudná, mert vigyázok, hogy ne tudja, ne legyen emiatt bűntudata.

Mégegyszer, nyomatékosan leírom a kérdést, és kizárólag erre keresek választ, nem pedig kibicek okoskodását akarom olvasgatni:

"Van itt olyan, akinek meleg a gyereke?

Mit érzett? Hogyan kezelte, mikor megtudta? Hogyan alakult a viszony az évek során? Hogyan élte túl? Hogyan telltek a mindennapok, az évek?"

Aki nem tud erre válaszolni, vagy nem meleg gyerek szülője, az ne írjon mostantól kezdve, mert csak rombolja a dolgokat.

"Ne haragudj kérdező, de attól még felismerjük a záptojást, hogy mi magunk nem tudunk tojni. "

De én nem olyanokkal akartam beszélni, akiknek van elképzelése arról, hogy milyen lehet ez, hanem olyanokkal, akik tudják, mert átélték. Hányszor kell ezt elmondani, de komolyan???

A testvérek, barátok egészen máshogy élik meg ezt, sokkal könnyebben dolgozzák fel, mint egy szülő. Aki nem szülő, az csak azt hiszi, hogy van minderről elképzelése, de a valóságban nincs. Még az elején (mikor még jóindulatú válaszolók irtak az első pár hozzászólásban), ajánlottak egy könyvet nekem, melynek a címe "Meleg a gyerekem?!" (Nem a bátyám, barátom, kollégám, kedvenc énekesem. Nem véletlenül ez a címe) Azért ez a címe, mert a szülőt érinte a legsúlyosabban. Ezért is tartom végtelenül arrogáns dolognak, hogy több oldalon át tartó kérlelésem ellenére, nem szülőként, főleg nem meleg gyerek szülőjeként osztjátok nekem az észt itt és próbáltok leminősíteni. (És hangsúlyozom mégegyszer, hogy mindezt úgy, hogy egy betűnyi rosszat nem mondtam a melegekre.) Ha csak a ti válaszaitokat látnák az emberek, akkor úlyan érzésük lehetne, hogy olyannal vitatkoztok, aki valami melegellenes propagandát adott volna elő. Holott én szülőkkel szerettem volna megbeszélni az ezzel kapcsolatos rossz érzéseket.

"Mindenki segíteni próbált neked, csak te nem fogadod el mások véleményét, ha az illetőnek nincs meleg gyereke, mert mi honnan is tudnánk, micsoda szörnyűséges trauma ez."

Igen, ezt helyesen látod, pontosan így van. Segítséget egyelőre kizárólag olyanoktól kaptam, akinek valóban van meleg gyereke. Azzal tudok mit kezdeni, a többiek szövegével nem. Nem véletlenül adtam a kérdésben ezt a kikötést. Hogy én gyökér? Szégyelld magad. Pontosan ezt a hangnemet éreztem a kezdetektől fogva, ezért sem vagyok kíváncsi az ilyen "segítségre".

"így sajnos kénytelen leszel belehalni a nagy szülői aggodalmadba. Nem lehet rajtad segíteni, tuti sírba visznek a mellkasi fájdalmaid."

Ha vannak meleg barátaid, vagy szeretsz velük barátkozni, akkor szépen, de nyomatékosan megkérlek, hogy a fiamat messze kerüld el, mert nem szeretném, ha ez a zsigeri destruktív gonoszság akár csak porszemnyi mértékben is ráragadna tőled.

"tekintve hogy az én szüleim is, és tudom hogy reagáltak."

Honnan tudod? Az én fiam sem tudja.(Sőt a lányom sem.) Ha a fiam lenne itt a vitatkozó fél a ti oldalatokon, lehet, hogy mondaná, hogy "Mit rinyálsz?? Az én apám érdekes módon normálisan fogadta, szeretettel, semmi nem változott. Ő el tudta fogadni, ugyanúgy szeret, és menthetetlenül gyökér vagy. Ha az apám meg tudja csinálni, akkor te itt mit fújod fel és mit siránkozol te gyökér?" (Mondhatná ő is, csak nem mondja, mert tőle fényévnyi távolságra van ez a stílus, és az, hogy másoknak ossza az észt)