Van itt olyan, akinek meleg a gyereke?

Van

Tudomásul vettem és ennyi.Nem gondolkoztam az okokon nem érdekelt csak az hogy boldog legyen.

Már a pasiját is bemutatta.

Hűha!

Kb a 8-9. oldalig olvastam el,mert nagyon érdekes,ezért,ha amit utána írtatok nincs benne akkor bocsi,de úgy gondoltam muszáj elkezdenem írnom,mert annyi dolog van a fejemben,hogy félek,hogy elfelejtem:)

1.fejezet/gondolat

Először is!

Kérdező!Értem miről beszélsz!Rossz embernek nem mondanálak,és azt is értem,hogy te milyen mély érzésű ember vagy!Ez nem feltétlen csak a melegséggel lehet így,hanem mással is,amit lehet soha nem fogsz még te sem megtapasztalni.Túl magas az érzelmi intelligenciád,ami kivetül erre az egészre.Nagyon sok olyan dologba belegondolsz,amikbe mások talán nem.

Eleve szerintem nem csak ezzel kapcsolatban,de az élet minden területén magas érzelmi intelligenciával "közlekedsz".

Ezen szerintem nem fog változtatni semmi,mert ilyennek születtél.

2.fejezet!

A fiaddal kapcsolatos aggodalmak

Nagyon erősen ragaszkodsz ahhoz,hogy megvédd a gyerekeidet!Ettől nem vagy rossz szülő,csak másmilyen.

Nem minden szülőt érdekli ennyire a gyereke sorsa.

Tudom,hogy amikbe belegondoltál.a valós félelmek,hogy bántalmazzák,stb,azokat nehéz feldolgozni.

Én meleg fiú vagyok,tehát nem szülő,de megtisztelnél,ha elolvasnád továbbra is,amiket írok!Ígérem nem lesz benne semmi bántó!

Amikor először találkoztam meleg férfivel(2011ben,nem is olyan régen),akkor akkora félelem volt bennem,alapvetően hajlamos vagyok a paranoiára,pedig előtte kapaszkodj meg 3 évig beszélgettem vele interneten és leszűrhettem,hogy nem veszélyes alak!

Mégis mikor eljött a találkozás ideje,annyira féltem,hogy remegett mindenem.Mi van ha mégsem az,akinek képzeltem,ha bántani fog?

Vagy ha egy homofób férfi,aki melegnek adta ki magát,hogy bántson vagy rosszabb?

Ez is benne volt,hogy 3 évig tartott mire mertem találkozni!És ez nem normális,ennyire nem lett volna szabad félnem.

Eljött ez az idő,akkor csak azt éreztem,hogy ezt meg kell tennem,nem élhetek folyton a 4 fal között,nem félhetek,mert az milyen élet?

Akkor ha így van meghalok,ennyi.

Aztán miután megtörtént a találkozás nagyon jó volt,felszabadultam.Olyan volt az illető,amilyennek mondta magát,nem kellett félnem.

Nem is tudom miért,de akkor hatalmas nagy dolog szabadult fel bennem,egy gátlás.Úgy érzetem,hogy nagyon bátor vagyok,és innentől bármire képes vagyok:)

Onnantól sokkal jobban megbíztam az emberekben:)

Az élet sajnos ilyen.Veszélyes!Ezt el kell fogadni,nincs mit tenni.

Ha autóba ülünk,stb,bármikor történhet baj.

Ezt majd idővel szerintem fel fogod dolgozni.

És idővel nem fogod ennyire félteni a fiad!

De jó ember vagy,mert törődsz vele!Ez becsülendő!

3.fejezet

Én kontra társadalom

Miután egy szülő megtudta,hogy mi a helyzet a gyerekkel van egy idő ,amíg magában felfogja,elfogadja.

Utána következik a belső körbe való kiterjesztés.

Nem minden esetben,van ahol nem avatják be a rokonokat,barátokat,közeli ismerősöket a dolgokba!

Neked idővel le kell ülnöd a fiaddal és meg kell beszélnetek,hogy ő hogyan szeretné!

Mivel ez legjobban őt érinti,róla szól a dolog elsősorban!

Ha ő úgy dönt,hogy szeretné elmondani a dolgokat a közeli ismerősöknek,akkor ezt megfogjátok tenni.

Ha nem,szeretné akkor pedig nem.

Ez az ő döntése!

Tudom,hogy titeket is érint.De el kell fogadnod ezt!

Lehet,ha nem szeretné,akkor idővel változik majd lehet hogy nem.De nem tudom neked mi lenne a jó.Szeretnéd te,hogy elmondjátok ezt másoknak?

ha elmondtátok,többféle reakció jön majd.Erre fel kell készülni.

Neked elsősorban a saját családod kell,hogy a legfontosabb legyen,a feleséged és a gyerekeid.

Ha lesznek olyan emberek,akik ezt nem tudják elfogadni,őket el kell engedni!

Ami téged illet,te is azért vagy ilyen,mint a társadalom egy tagja,mert eddig nem veled történt a dolog.

Sok ember pedig ezt nem éli meg belsőleg,a családján belül.

Erre azt szoktam mondani,hogy mindig lesznek "Úttörők",akik kitapossák az utat.

Volt idő mikor a nőket is elnyomták,a színesbőrűeket rabszolgának használták,a balkezeseket át akarták nevelni(amúgy én még bal kezes is vagyok,de már nem abból az időből),amikor ez gond volt.

Szóval ma már kinevetik ezeket a dolgokat.

Ennek is meglesz a maga ideje.

Eljön majd egy tudatos korszak,amikor az emberek már úgy fognak gyereket vállalni,hogy ezzel az eshetőséggel is számolnak.

Amíg nem volt média,internet semmi,addig az emberek ennek nem tudtak sehol utánajárni,stb.

Ma már ez is könnyebb.

Lehet 10-50 vagy 10 év múlva ez már itt nálunk nem lesz ilyen probléma.

És ha lesz még olyan szülő,aki nem fogja tudni,hogy ilyen van,vagy erre is fel kell készülnie,akkor a társadalom őt fogja "kiközösíteni",direkt idéző jelben írtam.Nem ténylegesen,de tájékozatlanként nekik kell majd szembenéznie azzal,amivel mondjuk most egy melegnek.

4.fejezet

a szexualitás,mint sokféleség.

Habár ma már modern időket élünk,de sokan még mindig csak a részigazságokat tudják.

Én is nap,mint nap tanulok új dolgokat a témával kapcsolatban és "találkozok" érdekes emberekkel.

A szexualitás sokkal színesebb annál,aminek mostanság bekategorizálják.

Hetero,Biszex,Meleg,Aszexuális.

Ezeknek a csoportoknak vannak átfedései,és gyakran az illetők sem tudják konkrétan ők hová is tartoznak.

Volt egy Kinsey nevű ember,aki úgy írta le a szexualitást,mint egy egyenest.Aminek egyik végén a heteró másik végén a meleg van,és ezen két végpont között vannak az emberek,ilyen-olyan arányban.

Tehát nagyon sokféle szexualitású ember van.

De az emberek ma még kizárólag azt hiszik(legalábbis fejletlenebebb részeken),hogy mindenki kizárólag heteroszexuális és van pár meleg.Pedig a valóság nem ilyen.

Nagyon sokféle ember van,csak nem bújnak elő,mert egyszerűbb beolvadni a tömegbe.

Sokan még a transzneműeket sem tudják elkülöníteni a melegektől vagy nem ismerik a fogalmakat,de még van,hogy a melegek maguk is rosszul használnak kifejezéseket,nem ismerik a jelentésüket.

A valóságban tehát a társadalom úgy csinál,mintha mindeki heteró lenne,pedig nagyon sokan lehetnek akik nem csak a velük ellenkező neműekhez vonzódnak,de mivel a szexualitás egy intim,tabu téma ezért ez nem merül fel a hétköznapokban,ezért hiszik sokan,hogy a legtöbb ember kizárólag heteró.

Neked is ezért ilyen nehéz ezt magadban feldolgozni,mert más kép élt eddig a világról a fejedben.

Most már mikor kimész az utcára,akkor nem azt fogod gondolni minden férfiról és nőről,hogy"Ne ezek biztos heteró",hanem lehet,hogy "ő sem,az és ő sem",nem csak az én fiam:)

Külső jegyekből nagyon nehéz eldönteni,ugyanis a melegeknél is nagyon sokféle megjelenésű és jellemű ember van.

A vékony,már-már lányra emlékeztető fiúcskától-a kigyúrt kopasz állaton vagy szőrös bőrszerkós fazonokig mindenféle típus megtalálható,tehát a melegek maguk sem egy homogén egység.

Végezetül pedig elmondanám az én helyzetemet jelenleg.

Én 26 éves vagyok.Olyan 2 éve mondtam el anyámnak.

2 testvérem van,mindketten fiatalabbak,de ők már hamarabb is sejtették a dolgot.Mivel soha nem volt bnőm,stb.

Amikor anyámnak elmondtam először nem hitte el,fura volt ez neki,nem értette.Aztán egy ideig mikor felhoztam neki akkor is volt,hogy azt mondta,hogy "Nem biztos,meg honnan tudod,meg hasonlók",Ez ment vagy 1 évig.

Aztán mostanában már kezdtem észrevenni rajta,az utóbbi hónapokban hogy megértette,ha már felmerül nem mondja ezeket,hogy "nem vagy olyan" és stb.

De azt már az elején is éreztem,hogy megvédene bárkitől,aki emiatt bánt.

Ő ráadásul abban a helyzetben van,amiben te nem!!!!

Apám nem tudja,ellentétben neked a feleséged tudja ezt!!!

Apám vallásos,bár nem gyakorolja,inkább csak így nevelték.Eleve nem is voltunk soha gyerekkorban olyan nagy kapcsolatban,mert sokat dolgozott,de ennek semmi köze ahhoz,hogy én ilyen vagyok,ennek inkább ahhoz van köze,hogy nem akarom elmondani neki.Nem azért,mert szégyellem vagy ilyesmi,de nem érzem olyan közel magamhoz.

Lehet egyszer megtudja,lehet nem,nem tudom,de most nem lenne ehhez erőm.

És akkor még hab a tortán!

Amit leírnék neked!

Csak mert te ezt valami hatalmas tragédiaként élted meg belül,jobban fájt,mint az égési sérülés,ahogy te fogalmaztál!

Nekem,az hogy meleg vagyok,csak a kisebbik "gondom".

Van egy olyan pszichés betegségem,ami a szociális fóbia egyik fajtája,ami nagyon megnehezíti az életemet"

Nem tudom hogyan fogom valaha is leküzdeni,mert ez már gyerekkorom óta létező dolog,ami az egész életemre kiható dolog.

Ha azt mondhatnám,hogy melyiktől szabaduljak meg,természetesen a pszicés gond lenne az.

El sem tudom képzelni milyen boldog lennék ha csak meleg lennék,és mellette nem lenne más "gondom" is.

Nekem még az életben egy olyan dologgal is meg kell bírkóznom,amivel másoknak nem,sőt még a létezéséről sem tudnak sokan,ahogy ideáig elmondtam,volt aki nem is tudta,hogy létezik ilyen.

Kivülről ennek semmi látszata nincs,ettől csak én szenvedek fizikailag,mert olyan tünetei is vannak.

Mellé az öcsémről kiderül,hogy pánikbeteg úgy egy éve.

Nem tud kimozdulni itthonról.

A szüleim között nem jó a kapcsolat.Anyám már olyan 7-8 éve suttyomban elkezedett inni,amit észre sem vettünk,csak olyan 3-4 éve,ennek nem volt köze ahhoz,hogy én meleg vagyok,mert még ezt nem tudta akkor.

Ráadásul érzem,hogy ha tehetné,apám elhagyná őt,de nem teheti az anyagiak miatt,és miattunk.

Szörnyű ez az érzés,elhiheted.

Ezzel szemben neked van egy családod,ahol úgy látom ilyen extrém gondok nincsenek!

Értékeld azt amid van,idővel változni fog minden!

Anyámnak is idő kellett,neked is az fog segíteni,szerintem!