Miért szülnek a huszonévesek úgy, hogy még semmijük nincs az életben?
Ahogy az elmúlt időszakban észrevettem, egyre több velem egykorú, 20-23 éves ismerősöm vállal gyereket, miközben kb. nulla végzettséggel, nulla munkatapasztalattal és nulla saját jövedelemmel rendelkeznek. A többség épp csak megcsinálta az érettségit, néhányan belekezdtek a szakmába vagy egyetembe, de otthagyták, mert "nem megy" és "nincs kedvük hozzá", esetleg időközben diákmunkáztak egy keveset vagy dolgoztak valamelyik boltban fél évet - és ennyi, jön a baba a semmire.
A kérdés onnan jött, hogy nemrégiben találkoztam egy velem egykorú ismerősömmel, aki ott ragadt az egyik áruházban minimálbérért, ahol együtt diákmunkáztunk anno. Tavaly született meg a gyereke a képzetlen, 19 éves barátnőjétől,. Elbeszélgettünk egy kicsit, és elmeséltem neki, hogy most egyetemre járok, mellette önszorgalomból nyelveket tanulok és dolgozok... komolyan mondom, majd' elsírta magát, hogy ők otthon laknak a szülőknél egy szobában a gyerekkel, alig jönnek ki a pénzből, semmi előrelépési lehetőségük nincs a jövőben.
És az ismerőseim többsége ugyanígy él, otthon a szülőknél a gyerekkel, sokaknak mint mondtam még végzettsége sincs. Persze, facebookra naponta töltik fel a gyerekeik képét, amikor élőben találkozunk, akkor meg megállás nélkül panaszkodnak, hogy semmi pénzük és semmi lehetőségük.
Miért van az, hogy egy viszonylag értelmes emberben (jó, ezek a lányok tipikusan azok, akik az egész életüket max. egy közértben képzelik el, de ettől még szociálisan fejlettek) fel sem merül annak a gondolata, hogy MINIMÁLIS alapot megteremtsen a saját gyerekeinek. Nem kell 30 éves koráig szülni, nem kell saját lakás vagy autó, de hogy lehetséges, hogy még annyi igényük sincs, hogy legalább a saját családjukat el tudják tartani, önálló életük legyen és ne csak a nyomorgásra legyen kilátásuk? Legalább egy kis albérlet, némi összespórolt pénz mellé vagy valami... mert oké, nyilván mindenki kerülhet rossz helyzetbe, de nem mindegy hogy alapból a semmire szülünk gyereket vagy előtte igenis megteszünk mindent azért, hogy elkerüljük a nincstelenséget. Ha már csak annyit tettek volna, hogy inkább elvégeznek egy normális iskolát vagy dolgoznak vagy két évig, hogy a Gyesről ne úgy menjenek vissza, hogy 25 évesen se végzettségük, se reális tapasztalatuk, csak egy gyerekük....
Mielőtt jönnének a "semmi közöd hozzá"-típusú válaszok, szerintem rendezzük le azt, hogy ez egy kérdező oldal, engem érdekel, hogy miért nincs valakiben ennyi igény. És igen, van közöm hozzá, mert én hallgatom a panaszukat, és az én adómból fizetik nekik a segélyt, mert derogált dolgozniuk.
válasza:Az a baj, hogy lassan már a képzettséggel sem mész semmire.. Nekem van egy egyetemi(bsc-s) mérnök diplomám, két nyelvvizsgám, de sajnos nem tudtam a szakmámban elhelyezkedni. Bár dolgoztam másfél évet és decemberben szültem meg a kis lurkót, saját lakásba. Februárban tervezem elkezdeni az msc-t levelezőn, hátha akadna jobb munka, de ezt amúgy nem felvágásból írtam, hanem azért, hogy sajnos a képzettség sem garancia semmire se.
De amúgy ezeket az embereket én sem értem, hacsak nem az történt, hogy "becsúszott" és megtartották mégis, mert azokat nagyon becsülöm.. Viszont egyre több az olyan ember, aki nem akar dolgozni, meg rengeteg anyukától hallom, hogy jaj, inkább szülök még egyet, mert nem akarok dolgozni..
válasza:MIért szülnek?
Több lehetőség is van, példát láttam kb mindre
- pasit megfogni, esküvőt akarnak
- minimálbérért melóznak, unják, gondolják babázni jobb
- nincs semmi más életcéljuk
- tanulni kéne, de inkább gyerek
- menekülés otthonról, pasihoz/szüleihez költözés, gyerek
- majd lesz valahogy-hozzáállás
- azt hiszik mert kinyomják a gyereket gyerek fejjel, ők többek lesznek
- nem találnak munkát, inkább gyerek
- szomszédnak is összejött az élet, akkor nekem is fog
...
válasza:Bár én most, 30 évesen vagyok terhes, teljesen rendezett körülményekkel, két olyan sztori is van/volt a környezetemben, ami óvatossá tesz az ítélkezéssel:
Az első sztori 1942-ben kezdődött, a keresztény nagymamám áttért a zsidó hitre, hogy összeházasodhasson a zsidó nagypapámmal. Ez már akkor se számított jó ötletnek, de hatalmas szerelem volt. 1944 elején esett teherbe, májusban nagypapámat deportálták, soha nem tért vissza.
A terhesség végét óvóhelyen töltötte, 8 hónapos terhesen sárga csillaggal bevitték kihallgatásra, egy német tiszt személyes jófejségén múlt, hogy elengedték és nem rakták fel a vonatra.
Amikor anyám megszületett, nagymamám ott állt férj nélkül, lakás nélkül (ugye a zsidók lakását kisajátították). A szülészorvos megpróbálta megvenni tőle anyámat, mivel nekik nem lehetett saját gyerekük és szép csecsemő volt...
De a körülmények ellenére munkát talált, anyámat felnevelte tisztességgel és nekem is sokáig jó nagymamám volt, isten nyugosztalja. Anyám ma már 70 éves, teljesen normális élettel - no meg én sem lennék itt, ha akkor nem esik teherbe, a körülményektől függetlenül.
A másik történet a férjemé. Ő bevallottan felelőtlen volt: először 17 évesen ejtette teherbe a lányt, akkor abortusz lett a vége. Majd 20 évesen oroszruletteztek (á, miért pont egy alkalomtól esne teherbe), ismét terhes lett. Elvette, felnevelték a gyereket - ott maga a házasság nem volt egy jó ötlet, mert nem volt stabil kapcsolat.
20 évesek voltak, csórók, önkormányzati lakásban laktak, fűteni hol volt mivel, hol nem. Mára a gyerek 20 éves, mindkét szülő jól kereső pozícióba küzdötte fel magát (a házasság tönkrement, bár létre se kellett volna jönnie), az anyagi nehézségek inkább az első éveket jellemezték. Gimnáziumba már fizetős, elit iskolába járt a gyerek.
válasza: válasza:Ahogy elnézem, MINDIG jönnek a kifogások. "igenis érett valaki a gyerekvállaláshoz 20 évesen", "nem mind1 mikor szül, ő dolga", "gondolom nincs gyereked így nem értheted", stb.
Nemes egyszerűséggel ezeken az embereken SEHOGYAN sem segítenék. Nem azért, mert gyereket vállalt, hanem azért, mert ezt úgy tette, hogy magukat sem bírják eltartani, etetni. És ez a legnagyobb baj. A belem kifordul, amikor az ilyen segítő, vagy baba-család oldalakon meglátom az ilyeneket, hogy kuncsorognak "mert ez nem nagy kérés", elvesznek mindent a normális családok elől azért, mert nekik szó szerint SEMMIJÜK SINCS, SEMMIT SEM tudnak a gyereknek adni. És saját maguk miatt vannak ilyen helyzetben. Azokon meg senki sem segít, akik önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe.
Van annál vérlázítóbb látvány az ilyen oldalakon, amikor látni lehet, hogy a felelőtlen barmok mennyi mindent kaptak, míg pl volt egy nő, aki semmit, vagy nagyon keveset kapott, pedig 2 gyereke van, de a férje balesetben meghalt?
Na pont ezért kéne támogatásnál megvizsgálni a hátteret. Ha kiderül, hogy semmit nem tettek a babáért, "csak jött", azon nyomban elvenném tőlük, ők meg mehetnek ahová akarnak.
Az ilyen "szülők" viselkedése meg egyenesen felháborító. Tapasztaltam. Éjjel nappal panaszkodnak, szidják a jó munkahellyel rendelkezőket, meg "minek tanuljak amikor diplomával sem lehet elhelyezkedni", de arra van bőr a képükön, hogy anyuci-apuci netán anyós-após nyakára szüljenek gyereket. És ezek azok az emberek, akik ledegradálnak mindenkit, aki szóvá meri ezt tenni, és még ők osztogatják a nevelési tanácsokat. Ők. Akiknek van a nyakukon egy gyerek, de magukat sem bírják sehogy sem eltartani, és a szülők nélkül meghalnának.
Hát ne haragudjatok, az ilyeneket én csak lenézni tudom, de egy csepp sajnálatérzet nincs bennem irántuk.
válasza:Nekem 8 gyerekem van, 13 évesen kezdtem az ipart, most jön a 9. gyerekem, mert kéne már egy új merdzsó.
XD
válasza:egy gyerek nem csupán pénz kérdése.
egy gyerek szívről, érzelmekről is szól.
ilyen az, amikor az értelem keverve van érzelemmel.
ami hajtóerő. pl amikor valaki hivatástudatból dolgozik. az a legnyagobb dolog. hány kutató azért kutat, mert valakije meghalt abba a betegségbe, hány nyomozó azért nyomoz, mert valakijét pl lelőtték, stb.
a logikai gondolkodás támasza az érzelmi háttér.
és így keverve már komlexebb a dolog.
van amikor az érzelmeink vezetése miatt esünk csapdába, mert nem hallgattunk az eszünkre, mert a szív mást mondott.
és egy gyerek nagyobb fokban szól inkább érzelmekről, pláne a fenti esetben.
mit mondhatnék hát válaszul?
emberek vagyunk, nem gépek.
válasza: válasza:kár hogy nem érted a cigányviccet
jójó tudom ez is 0%
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!