Miért szülnek a huszonévesek úgy, hogy még semmijük nincs az életben?
Ahogy az elmúlt időszakban észrevettem, egyre több velem egykorú, 20-23 éves ismerősöm vállal gyereket, miközben kb. nulla végzettséggel, nulla munkatapasztalattal és nulla saját jövedelemmel rendelkeznek. A többség épp csak megcsinálta az érettségit, néhányan belekezdtek a szakmába vagy egyetembe, de otthagyták, mert "nem megy" és "nincs kedvük hozzá", esetleg időközben diákmunkáztak egy keveset vagy dolgoztak valamelyik boltban fél évet - és ennyi, jön a baba a semmire.
A kérdés onnan jött, hogy nemrégiben találkoztam egy velem egykorú ismerősömmel, aki ott ragadt az egyik áruházban minimálbérért, ahol együtt diákmunkáztunk anno. Tavaly született meg a gyereke a képzetlen, 19 éves barátnőjétől,. Elbeszélgettünk egy kicsit, és elmeséltem neki, hogy most egyetemre járok, mellette önszorgalomból nyelveket tanulok és dolgozok... komolyan mondom, majd' elsírta magát, hogy ők otthon laknak a szülőknél egy szobában a gyerekkel, alig jönnek ki a pénzből, semmi előrelépési lehetőségük nincs a jövőben.
És az ismerőseim többsége ugyanígy él, otthon a szülőknél a gyerekkel, sokaknak mint mondtam még végzettsége sincs. Persze, facebookra naponta töltik fel a gyerekeik képét, amikor élőben találkozunk, akkor meg megállás nélkül panaszkodnak, hogy semmi pénzük és semmi lehetőségük.
Miért van az, hogy egy viszonylag értelmes emberben (jó, ezek a lányok tipikusan azok, akik az egész életüket max. egy közértben képzelik el, de ettől még szociálisan fejlettek) fel sem merül annak a gondolata, hogy MINIMÁLIS alapot megteremtsen a saját gyerekeinek. Nem kell 30 éves koráig szülni, nem kell saját lakás vagy autó, de hogy lehetséges, hogy még annyi igényük sincs, hogy legalább a saját családjukat el tudják tartani, önálló életük legyen és ne csak a nyomorgásra legyen kilátásuk? Legalább egy kis albérlet, némi összespórolt pénz mellé vagy valami... mert oké, nyilván mindenki kerülhet rossz helyzetbe, de nem mindegy hogy alapból a semmire szülünk gyereket vagy előtte igenis megteszünk mindent azért, hogy elkerüljük a nincstelenséget. Ha már csak annyit tettek volna, hogy inkább elvégeznek egy normális iskolát vagy dolgoznak vagy két évig, hogy a Gyesről ne úgy menjenek vissza, hogy 25 évesen se végzettségük, se reális tapasztalatuk, csak egy gyerekük....
Mielőtt jönnének a "semmi közöd hozzá"-típusú válaszok, szerintem rendezzük le azt, hogy ez egy kérdező oldal, engem érdekel, hogy miért nincs valakiben ennyi igény. És igen, van közöm hozzá, mert én hallgatom a panaszukat, és az én adómból fizetik nekik a segélyt, mert derogált dolgozniuk.
Karlowy!
Persze sok gyerek született a második vh után, de ebből mennyi meg is halt... Nagymamám igazi vidéki lány volt egy kis faluban és ő mesélte, hogy 8-10 gyerek simán született a családokban, mert nem fog még ilyen fogamzásgátlás mint most, másrészt viszont örültek, hogy a 10-ből 5 megmaradt, mert nagyon sok még a 3 éves kort sem érte el.
Aztán jöttek az 50-es évek és az a bizonyos Rattkó Anna, aki betiltotta a fogamzásgátlást, mert gyarapodnia kell a hazának, ilyenkor a városiaknak is össze jött a 3-4-5 gyerek, csak akkoriban kicsit mások voltak a feltételek mint ma.
Ma örülök, ha nem rúgnak ki az első évben a munkahelyemről mindenféle átszervezésre, meg gazdasági nehézségre hivatkozva, aztán van kemény 90 ezer Ft havi fizetésem, ami valjuk be a mai világban édeskevés, a páromis kb ennyit keres, mivel saját lakás nincs, egyikünk fizetése elmegy a lakásra, a másik bérből meg kaja, bérlet, pipere, meg amire még szükségünk lehet. Gyerekre ennyiből nem is maradna. Nem is tudom hogy lesz majd a gyerekvállalás is, főleg hogy nagy divat kirúgni a terhes nőket, ha a főnök megneszeli, hogy várandós az ember lánya. Segítség alig van, nincs ami ösztönözzön a gyerekvállalásra, mert ha az egyikünk munkája elvész akkor kb a létbizonytalanság határán lennénk. Anyósék, vagy a szüleim nyakára pedig eszembe se lenne szülni.
25/N
Igazat adok neked is kérdező. De van egy másik oldal is: Egy igazán mindent figyelembe vevő, karrierista ember képes a végletekig kitolni a gyerekvállalást. A biológiai óra meg könyörtelenül ketyeg. Sok nő 35 éves kor felett már meg sem fogja a magot. A párom 41 éves, és nincs gyereke. És azért nincs, mert egészen idáig az egzisztenciára, és a lakására kuporgatott. Négy alkalommal vettek részt az előző párjával lombik programon, de a mivel a hölgy már közel volt a negyvenhez, egyetlen egy embriójuk sem tapadt meg.
Mivel én csak 28 éves vagyok, nekikezdtünk babacsinálásnak, csak időközben az is kiderült, hogy a párom nem tud engem természetes úton teherbe ejteni, ugyanis magyarán szólva: elfogyott a tintája. Most megyünk lombikra, a páromnak még éppen van annyi "ebihala", hogy lombik programmal össze tudjanak hozni nekünk egy babát. A páromnak huszonévesen volt egy barátnője, akit teherbe ejtett, csak akkor "korai ez még" okokra hivatkozva elvetették.
Az ember azt hiszi, hogy van ideje, pedig nincs.
A szervezet a fiatalkorban való gyerekvállalásra van időzítve...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!