Miért szülnek a huszonévesek úgy, hogy még semmijük nincs az életben?
Ahogy az elmúlt időszakban észrevettem, egyre több velem egykorú, 20-23 éves ismerősöm vállal gyereket, miközben kb. nulla végzettséggel, nulla munkatapasztalattal és nulla saját jövedelemmel rendelkeznek. A többség épp csak megcsinálta az érettségit, néhányan belekezdtek a szakmába vagy egyetembe, de otthagyták, mert "nem megy" és "nincs kedvük hozzá", esetleg időközben diákmunkáztak egy keveset vagy dolgoztak valamelyik boltban fél évet - és ennyi, jön a baba a semmire.
A kérdés onnan jött, hogy nemrégiben találkoztam egy velem egykorú ismerősömmel, aki ott ragadt az egyik áruházban minimálbérért, ahol együtt diákmunkáztunk anno. Tavaly született meg a gyereke a képzetlen, 19 éves barátnőjétől,. Elbeszélgettünk egy kicsit, és elmeséltem neki, hogy most egyetemre járok, mellette önszorgalomból nyelveket tanulok és dolgozok... komolyan mondom, majd' elsírta magát, hogy ők otthon laknak a szülőknél egy szobában a gyerekkel, alig jönnek ki a pénzből, semmi előrelépési lehetőségük nincs a jövőben.
És az ismerőseim többsége ugyanígy él, otthon a szülőknél a gyerekkel, sokaknak mint mondtam még végzettsége sincs. Persze, facebookra naponta töltik fel a gyerekeik képét, amikor élőben találkozunk, akkor meg megállás nélkül panaszkodnak, hogy semmi pénzük és semmi lehetőségük.
Miért van az, hogy egy viszonylag értelmes emberben (jó, ezek a lányok tipikusan azok, akik az egész életüket max. egy közértben képzelik el, de ettől még szociálisan fejlettek) fel sem merül annak a gondolata, hogy MINIMÁLIS alapot megteremtsen a saját gyerekeinek. Nem kell 30 éves koráig szülni, nem kell saját lakás vagy autó, de hogy lehetséges, hogy még annyi igényük sincs, hogy legalább a saját családjukat el tudják tartani, önálló életük legyen és ne csak a nyomorgásra legyen kilátásuk? Legalább egy kis albérlet, némi összespórolt pénz mellé vagy valami... mert oké, nyilván mindenki kerülhet rossz helyzetbe, de nem mindegy hogy alapból a semmire szülünk gyereket vagy előtte igenis megteszünk mindent azért, hogy elkerüljük a nincstelenséget. Ha már csak annyit tettek volna, hogy inkább elvégeznek egy normális iskolát vagy dolgoznak vagy két évig, hogy a Gyesről ne úgy menjenek vissza, hogy 25 évesen se végzettségük, se reális tapasztalatuk, csak egy gyerekük....
Mielőtt jönnének a "semmi közöd hozzá"-típusú válaszok, szerintem rendezzük le azt, hogy ez egy kérdező oldal, engem érdekel, hogy miért nincs valakiben ennyi igény. És igen, van közöm hozzá, mert én hallgatom a panaszukat, és az én adómból fizetik nekik a segélyt, mert derogált dolgozniuk.
Szerintem sokan lusták, és ebben látják a kiutat a tanulás helyett.
Én most 20 éves egyetemista vagyok, jövőre végzek, de addig biztos nem vállalok gyereket a párommal, amíg nincs saját kuckónk, és nincs megalapozva a jövőnk.
Nem, egyáltalán nem cigányok, teljesen átlagos magyar emberek, teljesen átlagos családokból. Tehát még csak azt sem lehet mondani, hogy azt látták volna otthon, hogy az anyjuk is 8 gyereket szült egy szobába, mert nem erről van szó.
Csak teljesen az jön le, mintha abban mérnék az érettséget, hogy hány gyereket szülnek a szüleik nyakára.
Itt naponta vannak ilyenek.
Egy hete pl. egy 25 éves lány, aki még az egyetemet sem fejezte be, rendes munkája nem volt, a hapsija kidobta, de ő visszament hozzá, azon gondolkodott, hogy szül egyet, akkor otthon lehet segélyen 3 évet és majd befejezi addig a sulit :)
Na ezért. Mert lusták küzdeni, vagy éppen buták hozzá, és ebben látják a megoldást. Szülnek 1-2-t, az apa perkálja legalább a gyerektartást, ha már elhagyja őket, kapnak egy valag segélyt, aztán elvannak belőle, legalább pár évig nem kell dolgozni... szánalmas.
mert belátják hogy akár 40 éves korukig is várhatnak nem lesz jobb...
Jelenleg nincs olyan hogy biztos munkahely, biztos megélhetés, így a biztos lakhely se létezik..
egy jó 25 éve még több volt a biztos munkahely és jobb volt a szociális támogatás. pl az akkori 18-20 évesek kedvezményesebben vásárolhattak lakást, ha házasodtak és gyerek volt. Anyámék, és más rokonoknak is így lett saját lakása, amit egy-két éven belül kifizettek.
Anyámat pl 18 évesen 8 általánossal vették fel egy nagyon jó helyre a többi kollégával együtt belső képzéseket kaptak és kb a háromnegyedük azóta is ott dolgozik (vagy onnan ment nyugdíjba) és a fizetésük is olyan, hogy biztos megélhetést nyújt.. (pl tudnak spórolni)
én 25 éves vagyok, van érettségim, nyelvvizsgám, szakmám, mégis a minimálbéres sor melletti szalag munkát végzem (és úgy minimálbéres hogy semmi más pótlék nincs rá)
ha nem tetszik persze el lehet menni, nekem nem lesz miből élnem, ők meg veszik fel a következő embert...
6-os
Hogyne nézném már le az ilyeneket, Talán díjazni kéne őket? Az hogy ezt választották csak is a butaságról árulkodik, nem másról
3-as voltam
Szerintem lehet hogy volt egy olyan érzésük, hogy tanulással együtt sem kerülnének magasabb életszínvonalra.
A diploma nem garantálja a jó fizetést, lehet hogy eleve nincs protekciójuk sehová, akkor meg minek erőlködjenek.
Ha nem lennének ilyen típusú emberek, akkor mégis ki álllna egy áruházban? Diplomával sokkal rosszabb ott állni.
"mert belátják hogy akár 40 éves korukig is várhatnak nem lesz jobb... "
Én ezt azért erős túlzásnak tartom, ha van egy normális végzettséged, és nem minimálbérért helyezkedsz el, akkor igenis van lehetőséged előre lépni. Azért 5-6 év alatt össze lehet gyűjteni legalább egy panelra valót, vagy egy alaptőkét.
De azzal a szemlélettel, hogy úgyse lesz jobb, ezért vállaljunk a semmire, nem tudok egyet érteni. Mert attól tényleg nem lesz jobb, viszont rosszabb igen: főleg annak a szerencsétlen gyereknek, aki nyomorba születik. Ha itt nem boldogul valaki, akkor menjen ki külföldre dolgozni, de ne az anyjához szüljön a kamrába.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!