Miért szülnek a huszonévesek úgy, hogy még semmijük nincs az életben?
Ahogy az elmúlt időszakban észrevettem, egyre több velem egykorú, 20-23 éves ismerősöm vállal gyereket, miközben kb. nulla végzettséggel, nulla munkatapasztalattal és nulla saját jövedelemmel rendelkeznek. A többség épp csak megcsinálta az érettségit, néhányan belekezdtek a szakmába vagy egyetembe, de otthagyták, mert "nem megy" és "nincs kedvük hozzá", esetleg időközben diákmunkáztak egy keveset vagy dolgoztak valamelyik boltban fél évet - és ennyi, jön a baba a semmire.
A kérdés onnan jött, hogy nemrégiben találkoztam egy velem egykorú ismerősömmel, aki ott ragadt az egyik áruházban minimálbérért, ahol együtt diákmunkáztunk anno. Tavaly született meg a gyereke a képzetlen, 19 éves barátnőjétől,. Elbeszélgettünk egy kicsit, és elmeséltem neki, hogy most egyetemre járok, mellette önszorgalomból nyelveket tanulok és dolgozok... komolyan mondom, majd' elsírta magát, hogy ők otthon laknak a szülőknél egy szobában a gyerekkel, alig jönnek ki a pénzből, semmi előrelépési lehetőségük nincs a jövőben.
És az ismerőseim többsége ugyanígy él, otthon a szülőknél a gyerekkel, sokaknak mint mondtam még végzettsége sincs. Persze, facebookra naponta töltik fel a gyerekeik képét, amikor élőben találkozunk, akkor meg megállás nélkül panaszkodnak, hogy semmi pénzük és semmi lehetőségük.
Miért van az, hogy egy viszonylag értelmes emberben (jó, ezek a lányok tipikusan azok, akik az egész életüket max. egy közértben képzelik el, de ettől még szociálisan fejlettek) fel sem merül annak a gondolata, hogy MINIMÁLIS alapot megteremtsen a saját gyerekeinek. Nem kell 30 éves koráig szülni, nem kell saját lakás vagy autó, de hogy lehetséges, hogy még annyi igényük sincs, hogy legalább a saját családjukat el tudják tartani, önálló életük legyen és ne csak a nyomorgásra legyen kilátásuk? Legalább egy kis albérlet, némi összespórolt pénz mellé vagy valami... mert oké, nyilván mindenki kerülhet rossz helyzetbe, de nem mindegy hogy alapból a semmire szülünk gyereket vagy előtte igenis megteszünk mindent azért, hogy elkerüljük a nincstelenséget. Ha már csak annyit tettek volna, hogy inkább elvégeznek egy normális iskolát vagy dolgoznak vagy két évig, hogy a Gyesről ne úgy menjenek vissza, hogy 25 évesen se végzettségük, se reális tapasztalatuk, csak egy gyerekük....
Mielőtt jönnének a "semmi közöd hozzá"-típusú válaszok, szerintem rendezzük le azt, hogy ez egy kérdező oldal, engem érdekel, hogy miért nincs valakiben ennyi igény. És igen, van közöm hozzá, mert én hallgatom a panaszukat, és az én adómból fizetik nekik a segélyt, mert derogált dolgozniuk.
Komolyan mondom, hogy erre csak azt a magyarázatot látom, hogy nem tudják, hogyan kell védekezni.
Véletlenül megfogant baba nincs normális védekezés mellett.Szerintem ez a magyarázat.
Hát én bizony 21 évesen szültem. Akkor már 5 éve voltunk a párommal. Szülöknél laktunk, mindketten dolgoztunk. Mikor kiderült a terhességem, eszünkbe sem jutott elvetetni azért, mert fiatalok vagyunk. Ugy gondoltuk, akkor itt az ideje összekapnunk magunkat, és minél hamarabb normális alapot teremtenünk. Albiba mentünk, nem akartam a szülök nyakán lenni. Nehéz volt,rájöttünk, hogy a minimálbéres fizunknak semmi értéke nincs. ott Sporoltunk ahol csak tudtunk, hogy a kicsinek mindene legyen mire megszületik. Mikor megszületett, nemsokkal késöbb kimentünk külföldre, hogy tudjunk félretenni saját házra. Ez sikerült is. Egy év mulva hazajöttünk, épitettünk egy kis lakást. A férjem talált itthon egy jo állást, igy szépen megéltünk. Már én is találtam melot, egész jol fizet. ( éretségim van, nem is terveztem továbbtanulni, nem vagyok egy karrierista alkat). A kicsi is megy már oviba, és mindene megvan, több is mint sok más gyereknek.( saját játszotér, sok ruha , rengeteg játék, és ami a legfontosabb szeretö család, nem olyan ahol a gyerek csak hétvégén látja az apját. ). Szoval én nem bánom hogy fiatalon anya lettem, söt.. És az a kérdés, hogy talán nem éltük ki magunkat a párunkkal a gyerek elött? Hát nem igazán... De viszont most is tudunk programokat csinálni, a gyerekkel közösen is, és jol érezzük magunkat. Persze néha gyerköc nélkül is elmegyünk.
Hogy akkor most mit is veszitettem mert korán anya lettem?
Sztem semmit. van mindkettönknek meloja, van egy kertes házunk, van egy csodás gyermekünk, és szeretjük is egymást, mindezt ugy hogy senki tolta a fenekünk alá. Nem igy terveztük de igy alakult, és a legjobbat hoztuk ki belöle:)
"akkor az aki mindenféle ösztöndíjakon évekig mereszti a valágát az egyetemen jövedelem nelkul mennyivel jobb nálam?"
Neked van valami fogalmad arról, hogy mennyi ösztöndíjat kapnak az egyetemisták? Gondolom nincs, mert sosem jártál egyetemre, de még jó tanuló sem voltál. Kb. 5-15.000 ft között jár, de a 8-10.000 körüli összegekért már majdhogynem színötös kell mindenből. Szerinted egy orvosin, mérnökin vagy akár egy gazdaságin hányan vannak ilyen körülmények között? Nem sokan.
Azt meg tegyük hozzá, hogy aki ösztöndíjat kap, az TANUL, TESZ CSERÉBE VALAMIT.
Aki gyesen van, az nem tett életében semmit, csak széttárta a pi..csáját az első arrajárónak.
"egy gyerek szívről, érzelmekről is szól. "
ÉRzelemmel eteted? A szíveddel ruházod? A kedvességeddel iskolázod? A csodálatos anyai képességeiddel küldöd egyetemre? Az aggódásoddal fűtesz otthon, vagy mi?
Az érzések, a szeretet ALAPVETŐ, ez NEM ÉRDEM!
Sajnos sokaknak mellé az alapfeltételek biztosítása nem az viszont. Erről van itt szó...
Szia Kérdező!
Szerintem nem a gyerek miatt van náluk ez a panasz és kilátástalanságélmény. Az élet, a kilátások általában ilyenek mostanában, és ezen már nem oszt, nem szoroz agyerek. az egy dolog, hogy Te látod, hogy a gyerek szegénységnövelő tényező, de sokan alapból gyermekkel képzelik el az életüket szokásalapon, és nem ezen fog múlni a gyerekvállalási döntésük.
Nálatok a családban, a környezetedben nyilván erősebb az az eszme, hogy állj meg a magad lábán, és erre gyúrsz. Másnál a "közösségi szellem" az erősebb, hogy majd együtt, bármi nehézség van, és ha szar van, akkor együtt evezzünk a szarban.
Sajnos nem tudom a választ a kérdésre.
19 éves vagyok, most kezdtem a második évem az egyetemen, 23 leszek mire végzek és elkezdhetek dolgozni. Teljesen elképzelhetetlen számomra, hogy a következő 10 évben bármikor is gyerekem legyen.
De pont most nyár elején estem egyik döbbenetből a másikba. Akkor tudtam meg, hogy két volt osztálytársam is terhes. Először el se akartam hinni.
Teljesen érthetetlen számomra, hogy hova meg mire szülnek. Facebookon minden héten új kép, hogy hogy nő a hasuk, meg milyem baba dolgokat kaptak meg vettek. És minden ilyen bejegyzés alatt gratuláló kommentek tömkelege, mintha ez valami elképesztően nagyszerű dolog lenne, hogy ők 20 évesen terhesek.
Komolyan néha úgy érzem velem van a gond, hogy úgy gondolom előbbre való a saját boldogulásom, mint hogy minél előbb minél több gyereket kipottyantsak.
Nem tudom, miért, de úgy veszem észre, hogy az alacsonyabb értelmi színvonalon létező emberkék körében kezd divat lenni, hogy szinte gyerekkorban szülnek.
Én ezzel, természetes módon, nem értek egyet. De, mivel alapvetően azt vallom, hogy senki életébe nincs jogom beleszólni (meg ingerencián sem), és ítélkezni felette, ezért lesz@rNÁM, ha nem én fizetném a segílykéjüket.
Mérhetetlenül felháborít, hogy látástól vakulásig gürizek, és lehet, hogy - pusztán azért, mert igényem van egy normális életszínvonalra - nekem sosem lehet gyerekem, mert nem lesz rá keret, de az adómból az igénytelen aljadékok meg potyogtatják a kölykeiket, aztán élnek mint marci hevesen.
Ez valami divat lett, hogy a céltalan, üresfejű, teljesen ambíció-mentes pics@k mihamarabb teszik az egyetlen dolgot, amit képesek, elleni. Másra úgysem jók. De tegyék, nem érdekel. Csak marhára ne az ÉN adómból!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Szinte végig olvastam az összes hozzászólást.
Szép hogy mindenki lenézi és alja népnek nevezi azt aki áruházban pénztárazik!
Hát a ti nézetekben engem fel is kéne akasztani mert nem öltem meg a gyerekem 20 évesen! Nem terveztük csak jött és mégis mindene mindene megvan ami kell, ja és képzeljétek semmije sincs ami használt lenne és még márkásak is a cuccai!!! húú milyen érdekes mi h nem nyomorgunk! Van 3 szobás lakásunk, kocsink.. és nem a szülőktől kaptuk!!!!! Nem érzem magam kevesebbnek mert nem járok bulizni és nem erre verem el a pénzem! Fiatalon szültem és mindent megadunk a kislányunknak! Attól mert vki 30 évesen szül egyáltalán nem biztos h többet tud adni annak a gyereknek! És ráadásul nem leszek öreg mire a gyerekem befejezi ez egyetemet.
Ennyi erővel azt ha vki 35-40 évesen szül ugyanúgy lelehetne nézni, mert hát ő meg öreg lesz h veszik majd vissza 50 évesen dolgozni??!!
Lelehet pontozni nyugodtan! De akkor is jobb az életem 20 évesen egy 6 hónapos kislánnyal és egy szerető férjjel mindennel ami kell, mint jó pár 30 évesen első gyermeküket váró anyukáknak!
Utolsó nem megölni kell hanem védekezni, ha valaki nem akar gyereket. 20 évesen illik tudni, hogy nem a gólya hozza a gyereket.
Mégis hogy lehet lakásotok meg autótok 20 évesen önerőből?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!