Miért szülnek a huszonévesek úgy, hogy még semmijük nincs az életben?
Ahogy az elmúlt időszakban észrevettem, egyre több velem egykorú, 20-23 éves ismerősöm vállal gyereket, miközben kb. nulla végzettséggel, nulla munkatapasztalattal és nulla saját jövedelemmel rendelkeznek. A többség épp csak megcsinálta az érettségit, néhányan belekezdtek a szakmába vagy egyetembe, de otthagyták, mert "nem megy" és "nincs kedvük hozzá", esetleg időközben diákmunkáztak egy keveset vagy dolgoztak valamelyik boltban fél évet - és ennyi, jön a baba a semmire.
A kérdés onnan jött, hogy nemrégiben találkoztam egy velem egykorú ismerősömmel, aki ott ragadt az egyik áruházban minimálbérért, ahol együtt diákmunkáztunk anno. Tavaly született meg a gyereke a képzetlen, 19 éves barátnőjétől,. Elbeszélgettünk egy kicsit, és elmeséltem neki, hogy most egyetemre járok, mellette önszorgalomból nyelveket tanulok és dolgozok... komolyan mondom, majd' elsírta magát, hogy ők otthon laknak a szülőknél egy szobában a gyerekkel, alig jönnek ki a pénzből, semmi előrelépési lehetőségük nincs a jövőben.
És az ismerőseim többsége ugyanígy él, otthon a szülőknél a gyerekkel, sokaknak mint mondtam még végzettsége sincs. Persze, facebookra naponta töltik fel a gyerekeik képét, amikor élőben találkozunk, akkor meg megállás nélkül panaszkodnak, hogy semmi pénzük és semmi lehetőségük.
Miért van az, hogy egy viszonylag értelmes emberben (jó, ezek a lányok tipikusan azok, akik az egész életüket max. egy közértben képzelik el, de ettől még szociálisan fejlettek) fel sem merül annak a gondolata, hogy MINIMÁLIS alapot megteremtsen a saját gyerekeinek. Nem kell 30 éves koráig szülni, nem kell saját lakás vagy autó, de hogy lehetséges, hogy még annyi igényük sincs, hogy legalább a saját családjukat el tudják tartani, önálló életük legyen és ne csak a nyomorgásra legyen kilátásuk? Legalább egy kis albérlet, némi összespórolt pénz mellé vagy valami... mert oké, nyilván mindenki kerülhet rossz helyzetbe, de nem mindegy hogy alapból a semmire szülünk gyereket vagy előtte igenis megteszünk mindent azért, hogy elkerüljük a nincstelenséget. Ha már csak annyit tettek volna, hogy inkább elvégeznek egy normális iskolát vagy dolgoznak vagy két évig, hogy a Gyesről ne úgy menjenek vissza, hogy 25 évesen se végzettségük, se reális tapasztalatuk, csak egy gyerekük....
Mielőtt jönnének a "semmi közöd hozzá"-típusú válaszok, szerintem rendezzük le azt, hogy ez egy kérdező oldal, engem érdekel, hogy miért nincs valakiben ennyi igény. És igen, van közöm hozzá, mert én hallgatom a panaszukat, és az én adómból fizetik nekik a segélyt, mert derogált dolgozniuk.
Egy választ sem olvastam el, de most látom, hogy ezt a kérdést Szenteste napján sikerült kiírnod?
Te aznap nem egy huszonéves, fiatal, hajléktalan pár házasságon kívüli gyermekének a semmibe születését ünnepelted véletlenül?
Ez elég hülyeség így utolsó. Egyrészt nem voltak hajléktalanok volt házuk csak üldözték őket menekülni kellett. Ilyen alapon akkor te is hajléktalan vagy ha utazol. Másrészt szó szoros értelembe nem is az ő döntésük volt, főleg hogy nem is József volt az apa. Meg azért ne 2014 évvel ezelőtti világból induljunk ki.
Többi különbséget meg nem is írom.
A menekültek, kérlek, hajléktalanok. Azok voltak akkor is, és azok ma is. Maradjunk ennyiben. Szó sincs itt holmi utazgatásokról, ha ismered a történetet, te is tisztában vagy ezzel. Miként azzal is, hogy egy gyermek vállalása 2000 évvel ezelőtt is ugyanazt jelentette, mint ma.
Gondolom, a kérdező barátnője nem feltétlenül így képzelte el a fiatal éveit. Simán el tudom képzelni, hogy a baba jött és maradt. És én szemszer ezerszer többre tartom az ilyen anyukákat, mint azokat a nőket, akik mindenféle indokból lazán megöletik a gyermeküket azelőtt, hogy megszületne, csak mert nincs lakás, nincs autó, nincs szakma.
A régi világban teljesen természetes volt, hogy 3-4 nemzedék élt egy fedél alatt, és köszönték, jól megvoltak. Mára azonban olyan fene nagyok lettek az igények, hogy mindenki saját lakásból, meg biztos egzisztenciával akarja indítani az életét. És ezekért a célokért inkább mennek abortuszra, mintsem elfogadják a saját gyermeküket, akinek aztán minden erejükből a legjobb sorsot akarják biztosítani.
Azt pedig, engedelmeddel, igen különösnek tartom, hogy éppen egy olyan napon, amikor a fél világ egy konkrét gyermek születését ünnepli, valaki unalmában azon lamentál, hogy ki miért szüli meg a sajátját.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!