Miért szülnek a huszonévesek úgy, hogy még semmijük nincs az életben?
Ahogy az elmúlt időszakban észrevettem, egyre több velem egykorú, 20-23 éves ismerősöm vállal gyereket, miközben kb. nulla végzettséggel, nulla munkatapasztalattal és nulla saját jövedelemmel rendelkeznek. A többség épp csak megcsinálta az érettségit, néhányan belekezdtek a szakmába vagy egyetembe, de otthagyták, mert "nem megy" és "nincs kedvük hozzá", esetleg időközben diákmunkáztak egy keveset vagy dolgoztak valamelyik boltban fél évet - és ennyi, jön a baba a semmire.
A kérdés onnan jött, hogy nemrégiben találkoztam egy velem egykorú ismerősömmel, aki ott ragadt az egyik áruházban minimálbérért, ahol együtt diákmunkáztunk anno. Tavaly született meg a gyereke a képzetlen, 19 éves barátnőjétől,. Elbeszélgettünk egy kicsit, és elmeséltem neki, hogy most egyetemre járok, mellette önszorgalomból nyelveket tanulok és dolgozok... komolyan mondom, majd' elsírta magát, hogy ők otthon laknak a szülőknél egy szobában a gyerekkel, alig jönnek ki a pénzből, semmi előrelépési lehetőségük nincs a jövőben.
És az ismerőseim többsége ugyanígy él, otthon a szülőknél a gyerekkel, sokaknak mint mondtam még végzettsége sincs. Persze, facebookra naponta töltik fel a gyerekeik képét, amikor élőben találkozunk, akkor meg megállás nélkül panaszkodnak, hogy semmi pénzük és semmi lehetőségük.
Miért van az, hogy egy viszonylag értelmes emberben (jó, ezek a lányok tipikusan azok, akik az egész életüket max. egy közértben képzelik el, de ettől még szociálisan fejlettek) fel sem merül annak a gondolata, hogy MINIMÁLIS alapot megteremtsen a saját gyerekeinek. Nem kell 30 éves koráig szülni, nem kell saját lakás vagy autó, de hogy lehetséges, hogy még annyi igényük sincs, hogy legalább a saját családjukat el tudják tartani, önálló életük legyen és ne csak a nyomorgásra legyen kilátásuk? Legalább egy kis albérlet, némi összespórolt pénz mellé vagy valami... mert oké, nyilván mindenki kerülhet rossz helyzetbe, de nem mindegy hogy alapból a semmire szülünk gyereket vagy előtte igenis megteszünk mindent azért, hogy elkerüljük a nincstelenséget. Ha már csak annyit tettek volna, hogy inkább elvégeznek egy normális iskolát vagy dolgoznak vagy két évig, hogy a Gyesről ne úgy menjenek vissza, hogy 25 évesen se végzettségük, se reális tapasztalatuk, csak egy gyerekük....
Mielőtt jönnének a "semmi közöd hozzá"-típusú válaszok, szerintem rendezzük le azt, hogy ez egy kérdező oldal, engem érdekel, hogy miért nincs valakiben ennyi igény. És igen, van közöm hozzá, mert én hallgatom a panaszukat, és az én adómból fizetik nekik a segélyt, mert derogált dolgozniuk.
válasza:169/171
A nagyszülők nyakára szülve még sok is a gyes a semmihez képest.
válasza:Nem gondolom, hogy az élősködés - akár államon, akár szülőkön, férjen - kor függvénye lenne.
Attól, hogy valaki fiatalon vállal gyereket (akár tudatosan, akár véletlenül) még megvalósíthatja az álmait/terveit. Gyerek mellett is lehet tanulni.
Szép meg jó mikor valaki tudatosan eltervezi az életét, 20-on éves korig tanulni, aztán karrier, kicsit még "élünk", anyagi biztonság és majd valamikor gyerek. Csak sokszor nem minden a terv szerint alakul. Egyre több nőnek nem jön a gyerek, hiába tesz meg mindent, sokan évekig próbálkoznak, mire összejön (akár lombikkal). Ilyenkor nagyon nem mindegy, hogy az ember fiatalon kezdett bele ebbe, vagy már 30 felett.
A másik -bár én nem szembesültem hátrányos megkülönböztetésben a gyerekem miatt- hogy ha 30+, 40+ évesen visszamennél gyes után dolgozni, akkor is nagy valószínűséggel ugyanazokkal a problémákkal fogsz szembesülni mint a fiatal anyukák. A te gyereked is ugyanúgy beteg lesz, aki miatt kiesel a munkából, neked is probléma lesz a nyarakat megoldani stb. És a te helyedre is ugyanúgy felfognak venni egy ugyanolyan karrierista kis nőcskét mint te vagy. Tehát biztonságban te sem érezheted magad, főleg, hogy mire te gyesről mennél vissza az egy diplomáddal kb. a seggedet törölheted majd ki. Úgyhogy ha nem vártál addig, hogy saját, hitelmentes lakásod/házad legyen (ami segítség nélkül ritkán van meg 30 éves korára az embernek) lehet, hogy te is pont ugyanúgy fogsz nyomorogni mint az aki fiatalon bevállalta a gyereket.
válasza:161-es! Nálad a pont! :)
Érdekes,hogy itt mindenki diplomás, nagyon okos, gazdag, vagy legalábbis az lesz 30 éves koráig. Hm. Érdekes. Nekem 36 évesen valahogy nem ez a tapasztalatom. A környezetemben levő lassan 30-asok, se nem gazdagok, se nem diplomások, akinek meg van diplomája, érdekes módon ő sem áll jobban. Mamahotelban lakik mind, nincs biztos állásuk, családalapitásról szó sem lehet, hisz még nincs meg az alap. Hát kérem szépen, akkor ha ennyi idősen sincs alap, (pedig a kérdező szerint, ugye lesz, hisz ha diplomája már lesz, akkor ő a tuti befutó), akkor mikor jön el az az idő, hogy gyereket vállaljanak?? Férfinál ugye mindegy, de nőnél nem! Az egy dolog,hogy most 30 felett "normális" az 1. gyereket szülni. De, aztán mikor rájönnek, hogy hoppá baj van, nem jön össze a gyerek, akkor meg vakaróznak. Bizony akadnak ilyenek is a környezetemben. Én pont azt látom, hogy a mai fiatalok, nem tudnak és nem akarnak felelősséget vállalni. Mint már irták többen is a család motiváció arra, hogy jobb legyen. A mi időnkben, ami ugye azért nem volt olyan rég, 20 év körül, férjhez mentek, gyereket szültek és a többségnek igenis van háza és megélhetése. Nem mondom,hogy mindenki gazdag lett, de ez nem is lesz igy soha, még a mai kis fiatalokból sem, akik itt azt hiszik, hogy majd ők megváltsák a világot. Valakinek bejön az élet valakinek nem. Ez mindig igy volt és igy is lesz. Nem kell ahhoz gazdagnak lenni, hogy boldogan élhess. Igen kell az anyagi biztonság, ezt aláirom mint 3 gyerekes anya. Én sem értem azt aki szó szerint nyomorba szüli sorra a gyerekeket. De azért már ne általánositsunk! Nekünk is 20 évesen "becsúszott" a baba két év együttjárás után. Hatalmas szerelem volt, nem volt kérdés, hogy meg-e tartsuk, pedig nem volt semmink, és nagyon vártuk a babát, aki sajnos nem maradt velünk. Én az érettségimmel épphogy csak dolgoztam. Két évvel később megszületett az 1. gyerekünk, 3 évire a 2. Mind a kettő tervezett gyerek volt. Anyósnál 2 évet laktunk, utána albérlet. 7 évvel a házasságkötésünk után már a saját házunkban laktunk. Van két autónk, külföldi nyaralás, megvan mindenünk, sőt azóta született még egy gyerkőcünk. Férjem nagyon sikeres vállalkozó, nem diplomás! én igaz 9 év gyessel, közte otthoni ápolással nem tettem le sokat anyagilag az asztalra, de a férjem nem akarta,hogy ettől többet vállaljak. Neki fontos, hogy rendben legyenek az otthoni dolgok, a gyerekek ellátása és nincs rászorulva a női nyomorúságos fizetésre. És most tudom, jön az,hogy persze otthon mereszted a valagad, embered meg kidolgozza a belét, már megkaptam itt egyszer. De nem érdekel. Igy tudom kiből beszél az irigység. Igen, nekem nem jutott karrier, de nekem a családom a karrierem, amit sokaknak nehéz elhinni. 17 év házasság után is boldog vagyunk, imádjuk egymást a férjemmel, és ez az amit számit! Baráti körben is sokan vannak, akiknek nem dolgozik a feleségük, és nem azért mert nem akar, hanem mert a férj nem szeretné, pont azon okok miatt amit én is leirtam.
Tudom nem mindenkinek alakul igy az élete. Ezért is nem kell mások felett pálcát törni.
A diploma még nem feltétele a jövőben elért céloknak. Túl sok a főiskolás és kevés a szakmunkás. Többször olvastam már ezt. Mindenki persze azt szeretné hogy az ő csemetéjének is legyen. De valljuk be őszintén, a sok diplomás már szinte felesleges, és bizony van különbség diplomás és diplomás tudása közt is. A szakmunkásokat meg ugye nézzük le?? Pedig egy jó szakma választása + akarat és ügyesség, pont oda tud vezetni, ahova a diplomás hiszi, hogy csak ő juthat el!
Bocs hogy hosszú voltam, de kikivánkozott belőlem.
válasza: válasza:174/176
Azért a mai világgal nem kellene a régit összehasonlítani. Ma hol lesz az embernek 7 év után lakása max ha nyer a lottón. Munkát is sokkal nehezebb találni egy sima érettségivel. A férjem meg a társam legyen ne a főnököm, hogy megmondja mikkor mit csinálhatok, elég baj ha nem közös döntés.
Én anyukám is otthon volt velünk elég sokáig, de ma már baromira nem tehetnék meg, ugyan annyi fizetésből hogy otthon legyen a szülő.
válasza:Namost ha annyira a pénzről beszélünk, akkor mi van azzal, aki bármilyen okból elveszti a munkahelyét, egy idő után sajnos feléli a tartalékait, kisgyerekkel nem nagyon kap új munkahelyet? Hiába gyűjtött össze elég pénzt, és ott áll 35 évesen egy kétéves gyerekkel, nincs semmilye?
Azt is elítélitek?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!