Anyum olyan munkákat keres nekem, ami abszolút nem illik hozzám vagy nem is értek hozzá, hogy mondjam meg neki szépen?

Először is: nem az anyukád dolga, hogy neked munkát keressen, hanem a tied. Van két jó kezed-lábod, és elmúltál 18. Mi itt a gond?

Szeritnem az a baj, hogy egyrészt anyukádon akarsz lógni, és nem vagy hajlandó felnőni (nyxílván ő maga sem engedi),másrészt pedig amit ő ajánl, arra csakazértse-vel reagálsz. Róka fogta csuka.

Megoldás: felnőni, kimenni német vagy angol nyelvterületre, megtanulni idegen nyelveket, dolgozni először az alján, aztán feljebb és MINÉL MESSZEBB!!! kerülni anyukától. És te keress magadnak munkát, ha nem jó, akkor csakis magadnak tehetsz érte szemrehányást, nem hibáztathatsz senkit. Mert ugye, azt is könnyen teszed: anyád keressen munkőt, de ha nem jó, és úgysem lehet elég jó, akkor ő a hibás, mert ő kereste neked a melót.

Jó reggelt! fel lehet nőni!

Nézz utána neten a hatékony álláskeresésnek. Azzal, hogy otthon ülsz és kattintgatsz, küldesz 3 helyre önéletrajzot, attól még nem fognak bírni.

Első lépésként írj egy jóóó önéletrajzot, amiben leírod minden előnyös tulajdonságodat, ha mással nem, akkor a formátumával igyekezz kitűnni a tömegből. Jól jöhet mellé még egy motivációs levél is. Kinyomtatsz párat, borítékba teszed és felkeresed SZEMÉLYESEN a kiszemelt cégeket, üzleteket. Mosolyogsz, elmondod mi járatban, mit szeretnél, feltétlenül értesítsenek. Ha semmi hír, akkor bekutyagolsz megint, mosolyogsz, elnézést kérsz, elmondod mi járatban és infót kérsz hogy mizu...

Ez így megy! Semmi érdekes nincs benned, nem beszélsz nyelveket, nincs semmi extrém végzettséged, sem érdeklődési köröd, semmid, amivel kitűnnél mások közül. A mai világban diplomásként is nehéz elhelyezkedni, nemhogy úgy, hogy 100-an pályáznak egy munkahelyre. Valamivel fel kell hívnod magadra a figyelmet és igenis légy rámenős és házalj keményen, hogy összejöjjön!!

Egyébként én is évvesztes vagyok és szintén 5 éves gimibe jártam. Nem mondom, hogy pro lettem nyelvekből, de angolból a társalgási szint megvan, franciául pedig elmakogok. 20 évesen érettségiztem és ez az utolsó évem az egyetemen, államin, bejárós vagyok és a lehető összes pénzt legomboltam a fősuliról ösztöndíj formájában. Tanulmányi, a 4-ből 2 évben köztársasági, szociális és az önkormányzattól bursát. Ha azt nézem a tanulásból is meg lehet lenni legalább annyira, hogy ha el is tartanak, de a saját hülyeségeidet fedezni tudd belőle.

Én egy évet ott toltam el munkakereséssel, hogy ahova elküldtem az önéletrajzomat, csak vártam. (Kb, mint most Te)! És nem jött válasz, ha jött is csak annyi, hogy beírnak a rendszerbe. Hívni nem hívtak sehova. És akkor beszélgettem egy ismerősömmel aki tájékoztatott, hogy nem így működik ám! Beküldted a papírjaidat? Vagy telefonon beregizted magad egy Munkaerő kölcsönzőhöz? Hetente 3 naponta a nyakukra járni, hívni telefonon, cseszegetni, hogy most van-e álláslehetőség?! Aztán mondtam jó, akkor hívogatom őket minimum hetente, hátha. És jééé, ha nem is tartós, de alkalmi munkáim azért akadtak még ha 6 hétre vagy 3 hónapra is. És nem küldtem naponta, csak hetente 10 helyre az adataim, de ha nem kaptam visszajelzést 1 héten belül, akkor hívtam őket, írtam nekik és abból a 10-ből egy felvett. 8 munkahelyem volt a 3 év alatt. Ebből csak 1 hívott előbb, mint én őket. És szerintem sok helyre csak a szimpátia segített, mert közmunkára is elmentem, kint az utcán, szélbe esőbe, sepertem meg gazoltam stb. Ezt is beleszámítják ám! Becsülik, ha mindent elvállalsz.

Szóval nem elég elküldeni egy önéletrajzot valahova, érdeklődni kell, hogy megkapták-e. És, ha a megpályázott állásra találtak mást esetleg akkor van-e más lehetőség a cégnél, akár takarítás?! Remélem tudtam segíteni.

25/N