El kellene fogadnom, ha az egyetlen lányom örökbe akarja adni a születendő unokámat?
19 éves, terhes, becsúszott, abortuszt nem akart. Én 40 vagyok. Mióta elköltözött egy fél éve a lányom, egyedül élek, a férjem 10 éve meghalt. Nem szűkölködöm, vezetem a vállalkozásom.
A lányom szeretné örökbe adni a babát. El tudom fogadni, hogy nem szeretné felnevelni, de én nagyon szívesen felnevelném! Boldogan venném magamhoz, de a lányom ezt nem akarja. Tudom, abszurd, de mióta csak világra jött a lányom, alig várom, hogy nagymama lehessek. És most megszakad a szívem, hogy az egyetlen unokámat örökbe akarja adni. Az egyik érve, hogy szeretné, ha a gyereke teljes családban nőne fel, míg én csak egyedül lennék rá. És azt mondja, hogy ha nálam nevelkedne a gyermek, akkor nem tudna tőle teljesen elszakadni, és ezt ő nem akarja. Úgy érzem, óriási hibát követ el. Szó nélkül el kellene fogadnom a döntését? Hiszen az én unokám is! Mit tehetnék?
Később bármikor nevelhetné.
- DE ő nem akarja, se most, se később.
Akik ennyire örökbeadás ellen vannak, vegyék magukhoz a gyereket és egyeztessen a nagyival, hogy mehet látogatni :)
"Akik ennyire örökbeadás ellen vannak, vegyék magukhoz a gyereket "
Ez már eleve logikai bukfenc. Így lenne helyes: Akik az örökbe adás mellett vannak, azok vegyék magukhoz. Miért kellene elvárni a társadalomtól, hogy átvegye a megunt gyerekeket? Nem erre kellene költeni a befizetett adót. Annak a fizetéséből kellene levonni bizonyos százalékot, aki örökbe adta a gyerekét, a gyerek 18 éves koráig, tehát maximum 18 évig.
Látom, könnyebb volt lepontozni a #81-est, mint válaszolni arra, hogy KINEK is lenne jó a #80-ban leírt megoldás. Ami persze egyáltalán nem meglepő, hisz az örökbeadás ellen kardoskodók folyton a saját személyiségükből és vágyaikból kiinduló érzelmi maszlaggal jöttek, de egyikük sem tudott egyetlen konkrét választ sem adni arra, hogy ha - tegyük fel - odakerülne az az újszülött örökbefogadás gyanánta nagyszülőhöz, az a gyakorlatban mégis hogy a csudában nézne ki. Ilyenek, hogy:
- hogyan tudna a lány elhatárolódni az anyaságtól és a gyerektől, ha a saját anyjánál van, és naponta látja? Vagy szakítsanak meg minden kapcsolatot és kommunikációt a Kérdező és a lánya? Ha már úgy döntött, hogy kihordja a terhességet és nem szakíttatja meg, miért kell ezért büntetni azzal, hogy lehetetlenné teszi valaki az elhatárolódást?
- ha a nagyihoz kerül a gyerek, mi lesz az apaság kérdésével, ami örökbeadás esetén tiszta, hogy fel sem merül? Erről mit gondolnak az örökbe adást ellenzők?
- hogy lesz az az újszülött táplálva? Egy lendülettel felírja a nőgyógyász a lánynak a bromokriptint elapasztásra, és a nagyinak az anyatej-pótlékot? Vagy hogyan?
És lehet tovább sorolni a nagyon is gyakorlati kérdéseket...
Meg persze lehet most is pontozást nyomkodni, egyértelmű válaszként, hogy az illetőknek voltaképp lövésük sincs, hogy hogyan lehetne megoldani egy ilyen helyzetet, csak lengetik az erkölcsi lángpallosukat...
Mert egy biztos, 100%, az, hogy a lány nem azért tesz bármit is, hogy azzal direktben a saját anyjával szúrjon ki, hanem azért, hogy a saját életét tudja élni a saját elképzelései szerint.
86 nem ez volt a kérdés. Érthetetlen ez a születendő kisbaba ellen irányuló vérmes hadjárat:
persze kerülhet szerető ideális családhoz, csak éppen a folyamat elhúzódik két évig és ez alatt egy intézetben sérül a gyermek, nem tud kialakulni az emberi kötődés. Ha nincs jobb megoldás, persze jó az örökbefogadás.
De itt van jobb, a meghatározó első években egy szeretetteljes gondozás, nevelés.
Meg az is érthetetlen, hogy a nagyon intelligens kérdezőt önzőnek nevezik - (talán épp ugyanazok, aki egy kölök érkezésében amúgy CSAK a nyomasztó felelősség és a szabadság korlátozását látják?)
Mennyiben önző az, aki ahelyett, hogy a Bahamákon verné el idejét és pénzét, borogatja a lázas kicsit, rohan az ügyeletre vele, törli csordogáló orrocskáját - hogy értelmes életkezdet jusson neki. A lány meg 19 éves, felnőtt, miért is ne tanulja meg, hogy minden tett következményekkel jár? Nem lehet a múltat csak úgy kidobni, mert kellemetlen, vagy nehéz. Visszaköszön ezerszer az ilyen elásási kísérlet, depressziók, mániák pánik vagy egyéb formában. A lélekgyógyászoknak meg nincs idejük ezt kiásni az elásott, nem megoldott traumákat, hanem a markába nyomják a gyógyszert, ami egy fejbeütéssel egyenértékű zombivá tétel( újra nem megoldás) , azt üzenve, felejtsd már el ezt a nyomasztó múltat.
"Érthetetlen ez a születendő kisbaba ellen irányuló vérmes hadjárat" - ????????
EZT a kérdést tetszel olvasni?
"A lány meg 19 éves, felnőtt, miért is ne tanulja meg, hogy minden tett következményekkel jár?" - Na ya. Verjük a fejébe, meg az esetével szembesülő mindenki máséba, hogy "nem kívánt terhesség esetén az abortuszt KELL választani, mert különben neked reszeltek" - így gondolod???
És hát ja, a lelki következmények... mint ha annak véletlenül sem lennének hosszú távú lelki következményei, ha valakit akarata ellenére kényszerítenek bele a szülői szerepbe...
És hát persze a gyakorlati megvalósításra továbbra sincs ötlet se...
De mindegy is, szerencsére a magyar törvények szerint a Kérdező lánya maga fog dönteni a szülését követően, úgy, ahogy jónak látja. Ennyi. (és szerencsére a Kérdező is kommentjeiből láthatóan egy elég intelligens ember ahhoz, hogy ezt tudomásul vegye akkor is, ha neki más a véleménye)
"Nem lehet a múltat csak úgy kidobni, mert kellemetlen, vagy nehéz."
Nem is lesz kidobva. A kérdező minden egyes nap tudni fogja, hogy van egy gyereke.
TE vagy az önző, mert a gyereket arra akarod használni, hogy megtaníts egy 19 évest arra, hogy a szex rossz. A cukimuki taknyos nózis bébibabucit akarod büntetésként használni. Tök mindegy, hogy jobb helyen lenne egy örökbefogadó szülőpárnál, tök mindegy, hogy milyen élete lesz.
Megtanulta, hogy következménye van. Nem ment abortuszra, a SOKKAL nehezebb utat választotta; megszüli és örökbe adja! Könnyebb lett volna, csak elvetetni és kész!
Akik itt mind megtartanák vagy odaadnák a nagyinak nők vagy férfiak (csak kíváncsiságból)?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!