El kellene fogadnom, ha az egyetlen lányom örökbe akarja adni a születendő unokámat?

Miért lenne nagyobb esélye a boldogságra?

Fogd fel, hogy a lány nem akarja megtartani, és itt az ÖNZŐ az a nagyi, aki nem fogja fel, hogy az örökbe adás a legjobb opció!

"41de kérlek hidd el, egy materialista soha nem fog idealista eszményekben, abszolút értékrendekben gondolkodni, "

-de hát ez egy fizikai törvény: ok-okozat - semmi eszmény!

Értékrend nélkül meg miért is élnénk?

Azért mert pl itt úgy van beállítva a gyk-n: hogy a kiélés, párzás nyakra-főre, abortusszal a SZABADSÁG netovábbja - azért ez nem jelenti azt, hogy később nem értik meg, rossz volt (de akkor már nem ír ide rendszerint)

Az nem értékrend, hogy lehazudjuk, minden tettünknek következménye van. Ha figyelsz, láthatod: rossz tettnek rossz, jónak jó következménye van. Az értékrend - nem vallásos - morális kérdés: minden helyzetben az értékrendem szerint cselekedem- bár ez villámgyors, többnyire utólag elemezhető, de mégis- és egy felnőtt előbb -utóbb észreveszi: nem mindegy, mit cselekszem.

Ja, és még egyet nem értek ennél a kérdésnél. Azt írja a Kérdező:

"Én 40 vagyok. Mióta elköltözött egy fél éve a lányom, egyedül élek, a férjem 10 éve meghalt."

Na most, az bár nem teljesen, de valamennyire érthető, hogy sokan félnek egy ilyen felállás mellett egy komoly kapcsolattól, újabb házasságtól, attól, hogy hogyan alakul egy nevelőapa meg egy kamasz kapcsolata. De most, hogy a nagyobbik gyerek kirepült, ha ennyire nagy benned a gyerek iránti vágy, miért nem saját gyerekben gondolkodsz Kérdező, miért másét akarod "megszerezni"??? Tudod hány "későn érő típusú" 40 körüli férfi rohangál, akiben most jelent meg a gyerekvállalás késztetése??? Egyáltalán nem vagy lecsúszva még egy saját gyerekről, 40 éves korban a nem első szülés ma nem késő.

"rossz tettnek rossz, jónak jó következménye van."

A mesékben.

Egyébként külön undorító, hogy arra kellett neked gyerek, hogy nagymama legyél. Kérlek, mondd, hogy ez csak túlzás volt, hogy érzékeltesd a fájdalmadat.

Milyen ember az, akinek megszületik a gyermeke, és nem az a gondolat mámorosítja el, hogy de jó, átadhatom a tudásom, nevelhetek egy szuper kis kölyköt, hanem az, hogy de jó, egyszer ez a gyerek szül nekem egy unokát.

Előre eldöntöd, mit fog csinálni. Lehet, hogy nem lehet majd gyereke, lehet, hogy inkább örökbe fogadna, vagy (horror!) nem is akar egyáltalán.

rossz tettnek rossz, jónak jó következménye van

- nem mese az,gyermek. Törvény.

#44 látom, tényleg nem tudsz elszakadni a saját idealizmusodtól:))) Figyelj, a materializmus nem úgy keletkezik, hogy fogunk egy idealista világképet és kijelentjük, hogy "de istenség, az nincs" és kész, de persze jó meg rossz van, ami benne van a tízparancsolatban:)))

Materialista szemmel vannak a közösség alkotta törvények, amiket többkevésbé muszáj betartani, mert annak következményei lehetnek, ha nem, meg van az ember SAJÁT lelkiismerete, SAJÁT belső értékrendje, saját gondolkodásmódja, amivel való kapcsolat kizárólag a saját dolga. És aszerint van "jó" meg aszerint van "rossz". (meg persze a törvények szerint)

Itt a lány értékrendje és gondolkodása a jelek szerint az örökbe adást tartja a legkevésbé rossz alternatívának, és ehhez törvény szerint is minden joga megvan. A dologban materialista értelemben itt van a pont.

A távoli következményeken meg jóslatokon meg úgy érdemes rugózni, hogy még a legközelibb, legközvetlenebb "hogyan képzelnék el hármójuk kapcsolatát a továbbiakban... lány megszül, a kórházban hagyja, nagyi hazaviszi... ÉS????" felvetésre se tudott senki semmit mondani. Ez azért megmutatja a távoli jóslatok helyi értékét, nem?

Különben meg:

"Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis."

(J.A.)

"rossz tettnek rossz, jónak jó következménye van

- nem mese az,gyermek. Törvény."

Nem törvény. Ostobaság. Esetleg hit. Jó kis mantra, ami segít este elaludni.

48 József Attila két hexametere nekem is a mérték.

"És aszerint van "jó" meg aszerint van "rossz". "

-ez egy nagyon kényelmes álláspont, de nem igaz, és nehéz bevallani magunknak, hogy egy igazság van a részigazság csupán egy jottányit különbözik - egy kis 'i' hiányzik.

Szociológiailag a jövőre nézve döntő lesz, hogy mennyire látják be ezt az emberek:

i-gaz tetteik lesznek - mely, saját maguknak "jó", vagy igaz tetteik lesznek - ami a jó.

Köszönöm a beszélgetést.

Én nem értek egyet az örökbe adással. Ha az én anyukám felajánlaná az anyagi és személyi segítségét ilyen helyzetben, gondolkodás nélkül elfogadnám. És nem, a kérdező lánya nem egy érett, felnőtt nő, hanem bocsánat, egy felcsinált kamaszlány.

Hán yés hány olyan film, könyv született, mikor az anya 10 év múlva mindkét kezét odaadná, hogy egyszer, csak egyszer láthassa a gyerekét? És igen ezek könyvek, filmek, de azért, mi nők, el tudjuk képzelni, hogy valóságos érzelmeken alapszanak. Örökbeadni nem felelős döntés. Nekem anyukám mindig azt mondta, örökbe adni a gyerekedet, akit kihordtál, a legigénytelenebb dolog a világon. Hogy miért? Elvetetni nem szép dolog. Csúnya, rossz, undorító dolog. De az éppenhogy megtudtad magzat elvetetése sokkal kisebb lelki teher, mint az élő, kihordott, sok hónapon keresztül szeretett gyerek lepasszolása. Ezért mondja anyukám mindig, hogy aki erre képes, az nem anya.

Kedves kérdező! Szerintem is meg fogja ezt még gondolni a lányod, ha nem máskor, mikor a kezébe adják, és látni fogja, eltölt vele egy kis időt. Persze akkor már ő szeretne majd az anyja lenni, neked legfeljebb a segítségedet fogadja majd el.