El kellene fogadnom, ha az egyetlen lányom örökbe akarja adni a születendő unokámat?

Nagyon jól gondolkozol kérdező! Remélem sikerül megvalósítani. Sok örömöt kívánok hozzá.

Valójában a társadalom 90% is ezt tartja normálisnak, de most idevetődött az a 10% "Kakukk" tojás is :))) Úristen még mindig, nem tudom magam túltenni ezen, hogy valaki "Kakukkal" fejezi be a mondandóját.:)))

"Semmiképpen nem tartom jó ötletnek eltitkolni a gyermek elől, hogy ki az anyja." - nézd Kérdező, mint magam is örökbefogadott, minden más esetben ezzel tökéletesen egyetértenék, azt mondanám, hogy igen, ezt így KELL, ez így helyes. De ebből látszik mindjárt, hogy a ti helyzetetek miért nonszensz, ugyanis ott ezzel a a lányodból minden helyzetben, visszavonhatatlanul gyermekes anyát csináltál.

Gondolj bele, megismerkedik valakivel, és alakul valami kapcsolat...

1, Véletlenül se mutassa be nektek

2, A gyereket szörnyű retorziók terhe mellett ráveszed, hogy el ne szólja magát

vagy mégis, hogy képzeled kezelni a helyzetet?

Azt kellene megértened, amit az egyik kommentedben egyébként már magad is leírtad, hogy a lányod, ha örökbe adja, akkor egy lány, akinek volt az életében egy szülészeti eseménye. Ha te neveled a gyereket, akkor meg visszavonhatatlanul és megváltoztathatatlanul kisgyerekes anya.

Capisce?

Csak emlékeztetőül, ezt írtad ugye:

".Rá is kérdeztem, hogy talán neki rossz gyerekkora volt-e, és azt mondta, hogy egyáltalán nem, de értsem meg, hogy az örökbeadásból nincs visszaút, ezért nem jelent később akkora terhet, mint ha nálam van a kicsi, és elviekben bármikor magához vehetné, pláne ha majd valóban családot alapít, de még sem teszi."

"Úristen még mindig, nem tudom magam túltenni ezen, hogy valaki "Kakukkal" fejezi be a mondandóját.:)))"

Mikor kicsi voltam, és hülyeséget mondtam vagy szórakozott voltam, anyám ahelyett, hogy leidiótázott volna, hozzátette a mondat végéhez, hogy kakukk.

"Mikor kicsi voltam, és hülyeséget mondtam vagy szórakozott voltam, anyám ahelyett, hogy leidiótázott volna, hozzátette a mondat végéhez, hogy kakukk.

"

Na látod, hordoztad magaddal ezt a "terhet":). Nem véletlenül beszélünk itt karmáról. A hölgy egész életében cipelné ennek a döntésnek a terhét, ami kihat az új párkapcsolatára, a későbbi gyerekeivel való kapcsolatra stb.

Én pl.: normális férfiként jobban eltudnék fogadni egy kisgyerekes anyukát, mint aki ilyen terhet cipel. Persze lehet hogy nem mondaná el az új kapcsolatának és majd szegény fickó egy vagyont fog elkölteni lélekbúvárra, hogy kiderítse mi a gond az asszonnyal.

A kérdező egy nagyon baráti ajánlatot tett, amit a saját érdekében el kellene fogadnia.

"amit a saját érdekében el kellene fogadnia"

Scythian, a Kérdező lánya ott van, hogy saját maga eldöntse, mi áll a saját érdekében, és mi nem, nyilván megvan a saját jövőképe, a saját gondolatvilága, a saját értékrendje - nincs rászorulva a más megítélésére...

"Scythian, a Kérdező lánya ott van, hogy saját maga eldöntse, mi áll a saját érdekében, és mi nem, nyilván megvan a saját jövőképe, a saját gondolatvilága, a saját értékrendje - nincs rászorulva a más megítélésére..."

Ebben nem vagyok biztos, hogy "ott van".

Nálunk van a családban dilidoki, általánosságban elég sok esetet megbeszélünk, mert érdekel a munkája. Sok ember ennél kisebb negatív élményt sem tud lezárni magában. Tehát előfordulhat 30 év múlva, hogy látsz egy középkori nőt csíkos köntösben, rózsaszín papucsban, furcsa tekintettel az Astoriánál, aki kétségbeesetten a fiatal járókelőket szólongatja, hogy "Te vagy a gyerekem?", akkor az lehet, hogy a kérdező lánya volt.

Persze nyilván nem dönthetek helyette, ez nem is erről szól, de ha már tanácsot adunk, ne ilyen ócskát, hogy az "ő élete, el tudja dönteni". Ha tanácsot adunk vagy véleményt nyilvánítunk legalább legyen benne, valami, jó, szép vagy igaz.