El kellene fogadnom, ha az egyetlen lányom örökbe akarja adni a születendő unokámat?

"Ezért mondja anyukám mindig, hogy aki erre képes, az nem anya."

Anyukád kicsoda, a megmondóember? Azért adja örökbe, mert nem akar anya lenni. Kakukk.

Hát ez így van, de nem biztos, hogy akkor sem akar majd, miután megszült! Ez itt a lényeg. Nem az, hogy terhesen és kétségbeesetten, hogyan gondolkodik valaki. Ha egy nőnek adottak az anyagiak- mert itt ugye nagyi segít- akkor kíváncsi lennék hány % képes lemondani a gyerekéről. És ez az igazi önzőség, ha valaki megteszi, nem a kérdező felajánlása!

Én azt mondom, várjuk ki a szülést, aztán meglátjuk. De örökbeadni a bizonytalanba a gyerekemet. NA azt soha!

#50 "i-gaz tetteik lesznek - mely, saját maguknak "jó", vagy igaz tetteik lesznek - ami a jó." - az elméleted továbbra is ott maradt idealista, hogy folyamatosan feltételez egy külső abszolút értékrendet, aszerinti "jót" meg "rosszat" ami nem azonos a választott törvényhozással. Legfeljebb lukasan hagytad az "és ezt akkor KI dönti el" helyet, mondván, ha istenség nincs, hát nincs... de Törvény, az azért van...:)))

Nem, nincsen. Illetve végül is van, az emberben saját magában a nagy betűs sajátja. Meg a kisbetűs a választott törvényhozás asztalán.

Egyébként egy élmény volt:)

#51, ha a lánynak van egy csöpp sütnivalója, akkor nem pocsék romantikus kliséken, halivúd-giccseken könnyezik, hanem rég szervezi a nyilt örökbefogadást valamelyik erre szolgáló alapítványon, civil szervezeten keresztül. Ahol ugye nem a két kezét kell odaadni, ha látni akarja, elég megereszteni egy telefont meg megvenni a villamosjegyet hozzá - például:)

Ebből a kérdésből viszont kristálygömb nélkül is nagy valószínűséggel (90%+) bejósolható, hogy ha a lány megtartja, akkor hamarosan beszélő viszony se lesz az anyuka meg a nagyi között, mert utóbbi nem fogja megállni, hogy mindenbe bele akarjon szólni "csak jót akarva", előbbi meg valószínűleg nem teljesen véletlenül költözött el 18 évesen... és teljesen éértehtő módon egy percig sem fogja tolerálni, hogy a nagyi a gyereket eszközként használva újra átvegye az irányítást az élete felett.

Szóval a családi konfliktus aránylag biztos receptjével állunk szemben.

"Ha egy nőnek adottak az anyagiak- mert itt ugye nagyi segít- akkor kíváncsi lennék hány % képes lemondani a gyerekéről. És ez az igazi önzőség, ha valaki megteszi"

Ezek szerint valószínűleg megérteni sem akarod az egészet.

Ha valakiben nem alakul ki az "anyai ösztönnek" nevezett érzés, az nem az ő hibája. Ezt az érzést nem lehet előidézni vagy elnyomni, ez megtörténik. Ha nem történik meg, nem lehet valakinek felróni.

Ha megtörténik, és mégis lemond a gyerekéről, az szerintem becsülendő, mert azért mond le róla, mert úgy véli, hogy ő nem tudja neki biztosítani azt az életet, amit megérdemelne. Sajnos a világ nem úgy működik, hogy ha egy anya magánál tartja a gyerekét, akkor semmi rossz nem történhet. Ha valaki szereti a gyerekét, és felismeri, hogy másnál jobb helye lenne, az borzalmas érzés.

egy dolgot felejtetek el......

milyen a leendő anya és a nagyi kapcsolata egymással

lehet h pont azért nem akarja elfogadni a segítséget mert olyan amilyen az a kapcsolat

#59, szerintem nem felejti el senki, hisz így kezdődik a kérdés: "19 éves, terhes, becsúszott, abortuszt nem akart. Én 40 vagyok. Mióta elköltözött egy fél éve a lányom, egyedül élek, a férjem 10 éve meghalt." - persze valószínűleg nem háborús zónával állunk szemben - attól egyértelműen intelligensebbnek tűnik Kérdező - csak azzal, hogy anyuka folyamatosan "irányítani, terelgetni, nyesegetni" akart, a lánynak meg ebből - érthető módon - elege lett. Persze ez csak találgatás, de az esetek nagy részében az ilyen történések mögött ilyen a háttér. A lány egyszerűen a saját életét szeretné élni a saját normái szerint, bárki "irányítgatása, terelgetése, nyesegetése" nélkül... és valószínűleg nagyon jól érzi, hogy ha a gyereke a nagyihoz kerülne, erre minden esélye megszűnne egy pillanat tört része alatt. Szóval én másoktól kérdezgettem itt sikertelenül, hogy "nagyi hazaviszi a kórházból, ÉS???" - de nekem van rá forgatókönyvem, valószínű, hogy heteken belül a beszélő viszony is megszűnne a Kérdező meg a lánya között, és ez így maradna pár évig, akár évtizedig...

Amire egyébként jól ráérzett az &51-es válaszoló az első bekezdésében, csak az nem tűnt fel neki, hogy épp fordítva működik: HA ilyenkor elfogadom az anyám segítsgét, akkor teret adok neki, hogy "És nem, a kérdező lánya nem egy érett, felnőtt nő, hanem bocsánat, egy felcsinált kamaszlány." módon kezeljenek. Ha visszautasítom, akkor ezt mindenki gondolhatja, de így kezelni engem senkinek sem lesz lehetősége. Na, pont ezért KELL visszautasítani az efféle segítséget szerintem.

#59

azért gondoltam h elfelejtették mert hát erre nem igen tértek ki...

és sok válaszoló nem gondolkodik ezen

(mondjuk azon sem, hogy mi lesz 2-5-10 év múlva)

de én is úgy gondolom h a nagyi kicsit irányítani akarja a lányát, ki akarja venni a döntést a kezéből, stb....

19 évesen ha képes volt egy ilyen döntést meghozni a lány akkor úgy gondolom h elég felelősen gondolkodik a saját és mások életéről is