El kellene fogadnom, ha az egyetlen lányom örökbe akarja adni a születendő unokámat?
19 éves, terhes, becsúszott, abortuszt nem akart. Én 40 vagyok. Mióta elköltözött egy fél éve a lányom, egyedül élek, a férjem 10 éve meghalt. Nem szűkölködöm, vezetem a vállalkozásom.
A lányom szeretné örökbe adni a babát. El tudom fogadni, hogy nem szeretné felnevelni, de én nagyon szívesen felnevelném! Boldogan venném magamhoz, de a lányom ezt nem akarja. Tudom, abszurd, de mióta csak világra jött a lányom, alig várom, hogy nagymama lehessek. És most megszakad a szívem, hogy az egyetlen unokámat örökbe akarja adni. Az egyik érve, hogy szeretné, ha a gyereke teljes családban nőne fel, míg én csak egyedül lennék rá. És azt mondja, hogy ha nálam nevelkedne a gyermek, akkor nem tudna tőle teljesen elszakadni, és ezt ő nem akarja. Úgy érzem, óriási hibát követ el. Szó nélkül el kellene fogadnom a döntését? Hiszen az én unokám is! Mit tehetnék?
" Tehát előfordulhat 30 év múlva" - BÁRMI előfordulhat 30 év múlva, egyetlen döntésünk egyetlen lehetősége ellen sincs védőoltás, bármikor, bármelyik meghozott döntésünket megbánhatjuk... én pl. azt bántam meg a leginkább, hogy nem 18 évesen hagytam ott végleg anyámat, hanem sokkal később, és még többször módja volt eljátszani a "de a te érdekedben", meg a "most nem érted, de majd később hálás leszel érte" szemetet.
Szóval tudod, a rossz döntés ellen, a később megbánt döntés ellen senki sincs védőoltva, az ember bárhogy dönt bármiben, azt elvben később megbánHATja. Az nem mindegy, de nagyon nem, hogy legalább a saját döntése volt-e, vagy más akaratát kellett elszenvednie, és olyannak kell viselnie a következményeit, amit ráadásul nem is ő maga döntött el...
"Tehát előfordulhat 30 év múlva, hogy látsz egy középkori nőt csíkos köntösben, rózsaszín papucsban, furcsa tekintettel az Astoriánál, aki kétségbeesetten a fiatal járókelőket szólongatja, hogy "Te vagy a gyerekem?", "
Sok ilyet látsz? Nyilván nem a kérdező lenne az első, aki örökbe adja a gyerekét.
Miért vagy ennyire ez ellen? Ismered a kérdezőt, vagy mi?
"Sok ilyet látsz?"
Nem ez egy szélsőséges eset, bár hasonlók történnek. A leggyakoribb, hogy lelki gátak miatt, nem működik a sex vagy a párkapcsolat stb. Amúgy nem ismerem a kérdezőt, honnan jött ez?
Annak válaszolónak pedig, akinek az anyjával volt rossz
kapcsolata, az nem értem mire fel ad tanácsot, mivel ő is kezelésre szorul. Egyébként ez a vak vezet világtalant effektus itt jellemző a válaszoknál. Sérült emberek akarják a saját sz@rjukat rádobnia másikra, ahelyett, hogy normális emberek, vagy szakemberek segítenének.
Ja és volt egy kérdés, hogy miért vagyok ez ellen?
Azért mert valakinek fel kell szólalnia, hogy nem normális dolog gyereket örökbe adni. Ennek biológiai és társadalmi okai vannak. Kivételes esetek persze vannak, de itt nem erről van szó. Azért kell szólnom, hogy ne torzuljon az értékrend, ne legyen elfogadott és általános ez a mentalitás. Ez a felelősség alól kibúvás, mert ha itt nem mondunk nemet, akkor a következő már az lesz, hogy azért adja be a nő a gyerekét, mert nem tetszik neki a haja színe, nem elég okos, vagy szemüveges lett. Helyette pedig csinál újat, (közben meg egy kicsit kiéli magát.)
Nézd Scythian, ez a világ már csak ilyen, van benne 99,99% olyan ember, akinek az életében már voltak-vannak problémák, amiket több-kevesebb sikerrel, jól vagy rosszul meg is oldott és szerzett tapasztalatokat is, és van benne 0,01% Tökéletesség... na, az utóbbiak tanácsaitól kell féltően óvni mindenkit, nincs ugyanis annál borzalmasabb, ha valaki olyanról szövegel, amiben a világon semmi személyes tapasztalata, de ő azért osztja az eszet.
De javaslom, te majd csak saját magadra hallgass:)))
Na végig olvastam ezt a kérdést meg a válaszokat... nincs itt min aggódni szerintem, a Kérdező egy intelligens ember, nyilván megérti, hogy a lánya életében a lányáé kell legyen a döntő szó, ő persze mondhat tanácsot, véleményt, meg segítheti is a lányát a saját döntésében.
Scythian, viszont ha valaki neked terápiát javasol, az nem a rosszakaród, hidd el kérlek. Egyszerűen borzalmas látni, ahogy szabályszerű pánikrohamot kaptál annak láttán, hogy egy nagykorú ember önmaga egy jelentős döntést hoz a saját életében, és mindenáron meg akarod menteni a saját döntésétől, mint valami fuldoklót...
Hidd el, az a természetes, hogy a nagykorú emberek döntéseket hoznak a saját életükben... és az szorul segítségre, aki erre nem képes, aki mindenáron mástól akar függeni...
"Azt tartanám ideálisnak, hogy szülés után néhány napig egy fedél alatt legyünk hárman, hogy közösen tapasztalhassuk meg, ki hogyan is tudja/szeretné megélni ezt az egészet."
ezzel nem értek egyet
ezzel az a szándékod h kvázi rákényszeríted a dolgot a lányodra
ha haza viszi és pár napig vele van óhatatlanul kialakul a kötödés
gondolom a többit nem kell leírnom mert rájössz.....
nem ha eldöntötte akkor tess támogatni és nem hátsó szándékos dolgokkal jönni
a többiek vitája : pont olyan meddő dolog mint az abortusz körüli viták
másik, nem mindenkinek lesz lelki traumája egy abortusz miatt vagy egy örökbe adás miatt
csak annak aki nem tudja helyén kezelni a dolgokat .....
ebben a helyzetben a lány meghozott egy döntést és a nagyi még mindig nem tudja elfogadni és mindenképpen úgy akarja alakítani a helyzetet h ö "nyerjen" de ezzel a lánya ellen megy és ez nem helyes
sok pár van akik mindent megadnának egy gyerekért - szal jó helye lesz a gyereknek - jobb mint a nagyinál
Azt kell elfogadnod, hogy az egyetlen lányod örökbe akarja adni a születendő gyerekét.
Meg kell tanulnod elfogadnod a döntését.
Tanácsot adhatsz neki, támogathatod, de nem dönthetsz helyette.
Mondom ezt úgy, hogy két, a tiédtől idősebb lányom van.
Én sem értek egyet minden döntésükkel, mint ahogy az én anyám sem ért(ett) egyet minden döntésemmel. Meg kell értened, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem dönthetsz te, el kell fogadnod a lányod döntését.
Itt elsősorban nem rólad és a te érzelmeidről, életedről kellene hogy szóljon a történet, hanem a lányodról és az ő érzelmeiről, az ő életéről.
Egyébként tényleg tök felesleges a vitanap, mert úgyis pontosan az fog történni, amit a Kérdező lánya a szülés után akar. Ebbe - akár erkölcsi akár jogi síkon - egyedül a születendő gyerek apjának lenne módja beleszólni, de az illető valószínűleg nem akar, hisz meg sem lett említve a történetben.
Egyébként ez a sík eddig teljesen kimaradt az elemezgetésből, pedig hát alapvető - n.b. egy gyereknek két szülője van - hogy örökbe adás esetén egyáltalán nem kell az apát megnevezni se, addig, ha Kérdező nevelné a lánya gyerekét, akkor nem lenne kikerülhető egykönnyen az apasággal kapcsolatos hercehurca se. Egyébként ez is lehet a lánya döntésének az egyik fő indítéka, hogy ugyanúgy, ahogy önmaga sem akar anyává válni, mást se akar - akár akarata ellenére - apává tenni.
Az meg, hogy megtartotta a terhességet, az meg nagyjából 1x1, a kérdésből kiderül, hogy a Kérdező is 20 évesen szülte őt, ott volt előtte a példa. Ha többet tudnánk erről a példáról Kérdezőtől, még az is lehet, hogy annak is magyarázatát találnánk, hogy viszont miért akarja örökbe adni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!