Nagymamák, ti így segítetek a lányotoknak?

Az a baj, itt mindenki szélsőségekben gondolkozik. Vagy azt van szerintük, hogy a gyerek csicskáztassa a szüleit, vagy az van, hogy mindenki mindent egyedül megold, és senki nem kérheti meg a szüleit semmire, főleg ha az gyerekneveléssel kapcsolatos ügy. Természetesen, nem szép dolog, ha valaki naponta vagy hetente többször b@szogassa a szüleit, és olyant nem is szabadna csinálni. De az se jó, ha a nagyszülők semmit nem segítenek a gyereküknek.

Elvégre kikre számíthat az ember ebben a szar világban, ha még a saját szüleire sem tud?

Én ebben a sztoriban továbbra is azt nem értem, hogy miért nincs kommunikáció!?

Pl. szeretné, hogy lent feküdj vele. "Anya, nagyon rosszul vagyok, szeretnék aludni egy-két órát, nem lenne baj, ha addig felmennék az emeletre?"

Amikor megy el és ír, hogy menj le... Felhívod, hogy "Anya, nagyon rosszul vagyok, nem tudok lemenni, mi a baj?" Ő közli, hogy menni szeretne haza, te reagálsz rá, kész, nincs sértődés. Felnőtt emberek vagytok. Így most te is gondoltál valamit fent, ő is gondolt valamit lent és konfliktus lett belőle.

Egyébként az, hogy a férfiak nem tudnak ápolni, a nők meg igen, enyhén szólva blődség és megintcsak sarkítás. Szintén kommunikáció kérdése. Eltudom mondani a férjemnek is, hogy mi fáj, hogy érzem magam, legyen kedves hozni egy teát, gyógyszert, vizet, két pirítóst, mit tudom én. És annyit az ember férje is lát, hogyha már nem tudsz kommunikálni, magatehetetlen vagy, mit tudom én, akkor vélhetően nagy a baj, komolyabb segítségre van szükség. Azért szerintem a férfiakból (akik mellesleg teljes értékű apák is jobb esetben) nézzünk már ki annyit, hogy nem hagy meghalni...

"Egy édesanyanak örökké szeretettel kell gondolnia a gyermekeire és azok gyermekeire"

Oltári nagy tévedésben vagy. A szeretet eleve van, vagy nincs -idealis esetben nyilván van, a gyerek felé. Anno akarta, vállalta, szerette volna, hogy gyereke legyen. De bakker az unokat nem ő vállalta. Nem is biztos, hogy szereti. Igen, az ember nyilván arra vágyik, hogy a nagyszülő szeresse az unokat és a többség így is érez, de az is normális ám, ha nem szereti. Anyost, apost mindenki szereti? Ha nem miért nem? Hiszen a férje, felesége anyja, apja

#75 normális, ha a nagyszülő nem szereti az unokáját? Te normális vagy?🤣🤣 nem, nem normális. Az a normális, ha szereti egy ember az utódait.

Istenem, remélem, hogy az oltás hamarosan működni fog, és az egész ilyen agyament liberális szarember megy a föld alá. Oda való.

76

Kérlek idezd szó szerint, hol írtam azt, hogy normális ha a nagyszülő nem szereti az unokát.

De amúgy kapaszkodj, attól, hogy vérrokon, bizony nem kötelező szeretni és nem is mindenki szereti.

Kérdező. Az szerintem nem tutujgatás, hogyha elmondod, hogy rosszul vagy és kérsz egy pohár vizet, ő meg hoz. De nem hogy nem hoz, ő konkrétan b*szik rá, már bocs a kifejezésért. Igazad van, ez nem bunkóság, hanem taj parasztság. Nem társad a mindennapokban. Illetve az, a jóban. A rosszban meg old meg.

Engem sem tutujgat a férjem, nem is vagyok az a típus, akinek ez igénye, de ha tudja, hogy nem vagyok jól, képes segíteni. Ezek igazán nem nagy dolgok.

Így mondjuk nem csodálom, hogy inkább anyukádra támaszkodnál...

Kérdező, te hogy szültél egy olyan embernek gyereket, aki még vizet se képes vinni neked, mikor beteg vagy? Mit válaszolt rá mikor megkérted?

Mi az hogy így nevelték? Hogy ne csináljon semmit, ha valaki megkéri rá? A saját gyerekével se képes foglalkozni? Igaz, nem bunkó. Egy utolsó paraszt, aki nem érdekelné meg, hogy valaki mellette legyen

Az én párom se az a fajta, aki tutujgatna. De ha megkérem, hogy hozzon egy pohár vizet, szó nélkül hoz. Vagy akármi másban szó nélkül segít. Szóval ez nem nevelés, hanem jóhiszeműség kérdése.