Mit tennétek a helyemben ?

Van egy 16 éves fiam.

Történt a családunkban egy sajnálatos tragédia. Ezt inkább nem írnám le mert eléggé személyes . És sosem tudtam túl lenni rajta .

Szóval ennek hatására az akkor 9 éves fiam önállóan el kezdet templomba járni amit eleinte támogattam is. Most már nem igazán teszem . Mivel ez kezd nála átalakulni valami vallási fanatizmussá . Kb 2 éve önkéntes cölibátusba kezdet úgy tudom előtte se volt ilyen jellegű kapcsolata mivel túl fiatal volt hozzà. Őszintén tudom hogy az ő döntése de anya kènt ez engem egy kissé ki akaszt hogy ilyen irányba fejlődött az ő vallási fanatizmusa . Mert szerintem ez már az .

Bár római katolikusok vagyunk de nem gyakoroljuk a vallásunkat .

Szóval a fiam jelenleg tovább tanulás előtt àl. Teológiát szeretne tanulni amivel szintén nincs bajom mert nem árt neki . Egy csupa szív fiú egyébként szeret segíteni másokon és rendszeresen teszi is .

Viszont a fejébe vette hogy az ő uta szavait idézve isten szabott rá a papi hivatás. Szamár nincs más lehetőség.Ebben találta meg élete értelmét és a lelkibékét. Még csak 16 éves .

Nincs az a vélemény amivel el tudom teríteni róla.pedig rengeteget beszéltem vele hogy ne tegye de mintha a falnak beszélnék neki .Engem már hihetetlenül zavar

Viszont ezt nem szeretném.

Mit tegyek ? . Ti tennétek ellene valamit vagy hagynátok ?