Első szerelem, mélyen vallásos család? Mit tennétek a helyemben, hogy kezeljük ezt okosan a lányunkkal?

39

Kérlek, fordítsuk meg a dolgot: Egy napon előáll a gyereked, és közli, hogy befejezte az egész vallásosdit, templomba járást, hívő életet, mert rátalált a szerelem, és a fiú/lány nem hívő.

Hogyan reagálnál?

43

Ahhoz, hogy hívő legyen, nem kell templomba járni, vagy gyülekezetbe tartozni szerintem. Ateistaként mondom ezt.

44, nem hívőről van szó a kérdésben, hanem vallásos családról. Nagy különbség! Mi is hívők vagyunk, de nem vagyunk vallásosak. Tehát nem vagyunk keresztények sem.

A kérdésbeli srác meg a pereputtya viszont vallásos, szektás.

Jaaaaj ezt a kérdést rólam is kiírhatták volna a szüleim amikor 16 voltam. :D Csak nálam nem volt román vonal és más egyház. De távszerelem és nagy tervek, azok bizony voltak.

Azt kell mondjam a baptistákkal még szerencséd van, ők azért nyitottabbak, elfogadóbbak, jobban haladnak a modern korral. Rosszabb lenne a szitu, ha mondjuk Jehovák lennének, vagy valami ilyesmi.

Ami a másik oldalról engem talán meggyőzött az az, hogy a szüleim mindig is passzívak voltak az ügyben. Nem tiltottak, de nem is támogatták különösebben a terveimet, nem degradáltak, vagy próbáltak okoskodni, inkább csak a bogarat próbálták elültetni a fülemben és sosem voltak hajlandóak bevonódni az egyházi életbe. Bogarak voltak pl. hogy hallottam-e már a tized fogalmát és kérdezzem meg itt kell-e ilyet fizetni. Hogy a gyerekeknek mi a sorsuk/szerepük egyházon belül, hogy mennyire támogatják a nők munkavégzését, vagy éppen mennyire képviselnek régimódi szemléletet, ami a hagyományos családmodellt illeti. Mi a véleményünk a fogamzásgátlásról, beszélgessek családalapítási témákról a gyülekezetben, stb.

Szerintem egy hős szerelmes tini szerelme normál esetben alapból csillapodik idővel, tehát az idő veletek van. A távkapcsolat szintén veletek van, mert egy hős szerelmes mindent kibír, de a távolságot egyre nehezebben (ezért is hozna ilyen eszement döntést a jövőjével kapcsolatban, amire sosem gondolt korábban), van még egy évetek majdnem mire döntést kell hoznia továbbtanulásban, ez jó. Ha elkezdődik a suli, nem tudnak majd annyit együtt lógni, lehet kicsit magától is öntudatra ébred.

Ami nekem anno a végső döfést adta az az volt, amikor a nagy szerelmem helyi lelkipásztora (csak 120 km volt köztünk távolságban) elmondta a nagy szerelemnek, hogy felhívta őt az én helyi lelkipásztorom, hogy nem tetszését nyilvánítsa ki a kapcsolatunk iránt. Ez minket ugyan nem bizonytalanított el a kapcsolatunkban, de az egyházi létünket NAGYON. Végül egyébként magától hűlt ki a szerelem, én pedig magamtól hagytam ott másfél év után a "szektát", ezzel elveszítve az akkori két legjobb barátnőmet. A bogarak, amiket a szüleim elültettek, hatásosak voltak, mert minden amit mondtak visszacsatolást nyert és totálisan ellentmondtak minden elvnek, amit én a nevelésem során kaptam, tehát szép lassan oda jutottunk, hogy némi válságba kerültem ki is vagyok én és mit akarok. Amikor ezt próbáltam a gyülekezetben kommunikálni, akkor pedig nem támogatás volt a válasz, vagy egy jó baráti beszélgetés, hanem hogy "imádkozunk érted". Szerintem ez már annak a része volt, amikor érezték, hogy nem vagyok közéjük való, túl sokat kérdezek, bontom a rendet, így inkább a "kivetés" taktikáját alkalmazták.

Szóval ott voltam egy végetért szerelemmel, identitás válságban tiniként, a legjobb barátnőimet elveszítve. Nagyon megborultam. Ami pedig a legeslegfontosabb, hogy amikor hazamentem "sírva", sebeket nyalogatva, soha egyetlen egyszer sem szóltak be a cselekedeteim és döntéseim miatt a szüleim. Sosem mondták, hogy "én megmondtam", vagy hogy jobb ez így. Sosem akarták elérni, hogy belássam igazuk volt. Egyszerűen csak átöleltek és segítettek továbblépni, kimászni ebből a gödörből és én ezért érzem ezt a mai napig életem legtanulságosabb időszakának, amiért rendkívül hálás vagyok. Én sosem akartam az lenni, amit az egyház elvei szerint képviselnem kellett volna, mégis tövig benyaltam, hogy nekem ez az élet, ez a boldogság. Sokat vesztettem, mégis a hála érezte tölt el, ha visszagondolok, mert így már szülőként nekem hatalmas mintát adott ez pl. arra, hogy mennyire nehéz lehet bizonyos esetekben befogni a szánkat és csak sodródni, mégis csendben, bántás nélkül terelgetni és a végén, amikor hazatér az ifjú törött szárnnyal, akkor sem okoskodni, hogy "na ugye én megmondtam", hanem csak csendben ölelni, jelen lenni és támogatni.

A lányod fiatal, tini, bontogatja a szárnyait. Ő nem én vagyok, neked kellene ráérezni rá mivel is tudnátok hatni, csak szerettem volna leírni az én sztorimat, ami nálunk végül mindenki részéről happy end lett.

Biztos lehet kicsit terelgetni egyéb háttér dolgokkal, pl. mindig is ezt és ezt szeretted volna, feladnád? Vagy a srácnak már csak egy éve van ott az egyetemen, utána mi a terve? Miért nem bírják még egy picit egymás nélkül és jön ő Budapestre, ha végzett? Miért dobna el ő mindent és költözne idegen országba? Ezt nem számotkérően, bunkózva, inkább tapogatózva megpróbálni megtalálni az utat hozzá és időt nyerni. Aztán pedig ha a szerelem marad és az életük helyes mederbe kerül, kitartanak egymás mellett a távolság és korábbi nézetbéli különbségek ellenére, akkor pedig el kell fogadni és támogatni. Ezzel segíthetsz a legtöbbet, ezzel tudsz a közelében maradni és továbbra is védeni a rossz döntésektől. Nem fogod tudni mindentől, de ha elmarjátok, akkor mégannyi lehetőségetek sem lesz.

Ti pedig beszélgessetek a "taktikáról" a férjeddel és legyetek egy állásponton, zárjatok össze. Az nem segít, ha nyírjátok egymást.

Miért szektás amit írok? Ki a szektás, mert én biztos nem. A te hozzáállásod a témához csordaszellemű egybites bigott.

Nem a kérdésben szereplőkről írok, hanem úgy általanosságban. Miért olyan nehéz felfogni, hogy vannak lányok, akik fiatal anyák szeretnének lenni? Miért olyan nagy baj, ha vannak párok, akik nem járni akarnak, hanem hamar összeházasodni. Miért olyan nagy baj a kis tokos fejedben, hogy vannak szülők akik sok -sok gyereket akarnak? Mi rossz abban az életmódban, hogy az időd nagy részét a családoddal töltöd, és templomba jársz szocializálódni? Miért kell a szektás bélyeget rányomni arra aki olyan helyre jár ami a te tudatlanságodnak köszönhetően ismeretlen számodra?

Lehet ez neked idegen, de fogadd már el, hogy vannak emberek akik nem úgy gondolkodnak ahogy TI!