Lányunk elkerült egyetemre és zülleni kezdett? Mit tegyünk, hozzuk haza?

A jegyei jók, vizsgái elsőre sikerültek eddig mind. Nem csúszik, szép eredménnyel végzett most is, szereti, amit tanul. De látom, hogy megy a lejtőn, nem tudom, meddig toleráljuk?

Tolerálni? A gyereked szépen teljesít, örüljél neki! Mi az, hogy megy lefeele lejtőn? ÉL! Jólérzi magát, és mikor szórakozzon, ha nem most? Egyébként ordít a leírásból, hogy tipikusan az a szülő vagy, aki nem is ismeri a gyerekét, mert ugye előtted csak akkor áll meg, ha tip-top, és mindent úgy csinál, ahogy elvárjátok. A teljesítmény most is megvan, akkor miért fáj neked, hogy időnként jólérzi magát, kirúg a hámból? Mégis hogy tanulja meg, hogy mennyi az annyi? Ennek most van itt az ideje.

Iszonyat tirpákság valaki rámenni előzetes bejelentés nélkül, teljesen mindegy, hogy milyen kedveskedési céllal magyarázod! Ismered ugye a mndást, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve?

Enm rángathatod már dróton, nem a te kicsi éned, hanem egy önálló személyiséggel rendelkező, felnőtt ember. Persze, a pénzcsapot elzárhatod, de azt fogod vele elérni, hogy egy életre megrontod a kapcsolatotokat. Utána mégis miért keresne? Egy kontrollmániás zsarnokot, aki kihúzza a jótanuló gyereke alól a talajt, tönkrevágva a jövőjét, csak mert nem az ő elképzelései szerint éli a fiatalságát ugyan miért akarna a továbbiakban is látni?

Szégyelld magad!

A rossz hírem az, hogy a lányod valószínűleg már most is csak azért tartja veletek a kapcsolatot úgy-ahogy, mert abból a pénzből él, amit tőletek kap. Ha nem változtatsz a hozzáállásodon, akkor amint lesz munkája és el tudja majd magát tartani önállóan is, onnantól kezdve még ennyit se fogtok hallani felőle. És ez teljesen érthető is a részéről.

A jó hírem pedig az, hogy ha nyitottak vagytok rá, akkor talán még nem késő helyrehozni a kapcsolatotokat, de ehhez sok őszinte beszélgetésre és egymás meghallgatására lesz szükség. Kezdetnek tök jó lenne, ha utánaolvasnál a sémaelméletnek és az erőszakmentes kommunikációnak.

"Így akkora kontrollunk már nincs felette, mint korábban, én ebben érzem a gondot."

Itt árultad el magad. Nem a lánnyal van baj, hanem veletek, mert full kontrolmániásak vagytok.

A lányod kezd kirepülni, és ez szármypróbálgatásokkal jár. Ez meggátolni neh fogod tudni, de ha visszavágod a szárnyát, akkor csak nagyobbat koppan.

A túlféltéssel az a baj, hogy őszintétlenséget szül. Ha belekényszeríted, hogy elhallgasson dolgokat, mert anyagilag függ tőled, akkor ha ez a függési helyzet már nincs, milyen kapcsolat marad majd?

Ha felnőttként (18 évesen pedig ha tetszik, ha nem, már az) se bízol meg benne annyira, hogy elengedd, az menekülési vágyat szül, csak még inkább menne.

Ez meg ugye az a klasszikus eset, hogy minél inkább csapdában érzi magát, annál inkább vergődik. A baráti körömben a legcsúnyább szétcsúszásokat az otthoni szigor okozta.

És nem, nem az lesz, hogy nem csinálja ezeket a dolgokat, hanem hogy nem beszél róla veled.

És ha egy berúgást el kell hallgatnia, mi lesz ha tényleg komoly baj van, és tudja, hogy rád nem lehet számítani? Ahelyett, hogy téged hívna fel, hogy Anyu baj van, majd keres mást akit hívhat.

Így épülnek fel azok a családi dinamikák, ahol a gyerek nem jár haza, nem hív, nem látod az unokát.

Ez nem feltétlen nyilvánul meg abban, hogy tartósan szétcsapja magát, de mindenképp elfog távolodni tőletek.

Gondolom eddig nem engedtétek vagy nem mert elkéreckedni szórakozni, hiszen ha részegen ment volna haza, akkor ti egyből patáliáztok és eltiltjátok a további bulizástól.

Hát most kikerült a látókörötökből és úgy tűnik kiéli a fiatalságát. Semmi rossz nincs ebben. Jó, a detox egy kicsit erős volt (kezdők klasszik hibája, hogy többet isznak, mert nem ismerik a saját korlátaikat), de elmegy a maga társaságával szórakozni, abban semmi rossz nincs. Tanul, vizsgái megvannak, szerintem nem csúszik le. Most fiatal, most bulizza ki magát.

Aztán majd befejezi az egyetemet, elmegy dolgozni, kapcsolata lesz és lecsillapodik egy kommersz szintre, hogy csak havi 1x jár el a hapijával/barátnőivel bulizni.

Ez a cirkuszolásod csak ront a helyzeten.

Van az a nagyon régi vicc:

A gyerek elmegy egyetemre faluról a nagyvárosba. Eltelik három hónap, mire először hazalátogat. Az anyja nagy örömmel fogadja:

- Végre hazajöttél! Levágtam neked a legszebb tyúkot! Mit főzzek belőle?

- Pálinkát, édesanyám! Pálinkát!

Na, pont ez történik most vele. Végre kiszabadult az otthoni közegből, és felszabadultan él. Időnként rácsodálkoznak emberek, mikor meglátnak mulatozó diákokat, hogy "ezek lesznek a jövő értelmisége?". Igen, ők lesznek. Kétszáz évvel ezelőtt is ez volt, nagy nevű gimnáziumok diákjait időnként talicskán vitte a kollégiumba a pedellus az este végén.

Hagyd hogy a lányod végre élje a saját életét.

Ha nem hagyod, akkor könnyen lehet, hogy végleg megszakít majd minden kapcsolatot veletek, és később majd járhat terápiára, hogy feldolgozza az általatok okozott traumákat.