Lányunk elkerült egyetemre és zülleni kezdett? Mit tegyünk, hozzuk haza?
18 évig egy pedáns, szorgalmas, jó tanuló gyerek volt.
Minden év végén színötös, érettségit dicséretekkel tett, okos, nyelveket beszél. Felvették oda, ahová egész gimiben vágyott, erre züllik...
Vidéki egyetemre jutott be, albérletben lakik, kéthetente jön haza. Így akkora kontrollunk már nincs felette, mint korábban, én ebben érzem a gondot. De itthonról, ingázva nem tudna bemenni, mert van, hogy már 8-tól órája van, levelező nincs. Harmadévtől tudna átjelentkezni, de most pedzegeti, hogy esetleg maradna, mert tetszik neki a város, a szaktársaival is jóban van, jó az egyetemi közeg.
Egyre felelőtlenebb és nemtörődöm.
Februárban elment sítáborba, 2 napig nem hallottunk felőle, mert véletlenül összetört a telefonja. Kiderült, hogy részegen leejtette a szállás erkélyéről.
Most annyit ivott egy bulin, hogy mentővel vitték kórházba, szanaszét lett szurkálva az infúzió miatt a keze, úgy néz ki, mint akit összevertek.
Kérdeztem, hogy a nyári gyakorlatot elintézte már, beszélt azzal, aki tud ebben segíteni? Nem, de majd intézi, még nem tudja mikor, de úgyis mehet majd.
Vagy elmentünk meglátogatni még tavasszal, mert akkor már 3 hete nem jött haza, mondván, tanul sokat. Csengetünk, lakótársa nyitott ajtót, azzal, hogy a lányunk nincs otthon, együtt indultak el este, de ő másik társasággal tartott és egy ismerősénél aludt szerinte. Nagy duzzogva ért haza, hogy mi mit keresünk ott, meg sem volt beszélve és ne menjünk oda bejelentés nélkül. Kérdeztük, hol aludt, nem válaszolt, arra sem, hogy miért nem jött haza, ha ennyire ráér?
A jegyei jók, vizsgái elsőre sikerültek eddig mind. Nem csúszik, szép eredménnyel végzett most is, szereti, amit tanul. De látom, hogy megy a lejtőn, nem tudom, meddig toleráljuk? Apja szerint haza kell hozni, felvételizzen újra az itteni egyetemre, addig meg menjen el dolgozni valamit.
Úgy olvastam abból a leírásból, hogy a szülőnek az tűnt még fel, hogy infúziónyomok is voltak a karján, a leírás szerint több is.
Meg hát szerintem ez mégsem a 80-as évek már, hogy virágnyelven kelljen beszélni. Ma azért nem annyira tabu, mint akkor volt, hogy ez mégiscsak valamiféle probléma, meg az sem tabu már, hogy egy családon belüli problémáknál ma nem annyira egyetlen személyben keresik az okokat (ez ,,tehet'' róla, az ,,tehet'' róla), hanem a család egészének a dinamikájában. Magyarok szokták ezt megbeszélhetetlennek tartani, és itt is inkább csak a régi felfogás szerint, valószínűleg azért, mert a 80-as években a mentálhiginés ellátás akár a szülők, akár gyerekek felé országosan is igen rossz állapotban volt, ma meg nagy ellátórendszerek lépülése más formában vágta tönkre a családok életét. Szerintem a történet egészéből még nem nyilvánvaló, hogy a szülők egy az egyben egyenes vonalú ,,okozói'' a problémának, a történet bizonyára igen egyedi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!